The Gifford Lectures
Edward Burnett Tylor 1832. október 2-án született Harriet Skipper és Joseph Tylor gyermekeként, aki egy rézöntöde tulajdonosa volt szülővárosukban, a surrey-i Camberwellben. Mindkét szülő a Baráti Társasághoz tartozott, és úgy döntöttek, hogy fiukat a Grove House-ban, egy tottenhami kvéker iskolában taníttatják. Tizenhat éves korukban mind Edwardot, mind bátyját, a geológus Alfred Tylort hitük miatt nem vették fel az egyetemre. Ehelyett Edward hivatalnok lett a családja vállalkozásában, és ezt az állást hét évig megtartotta. A későbbi karrierje persze egészen másként alakult.
1855-ben Tylornál a kezdődő tuberkulózisra utaló tünetek jelentkeztek. Hogy a tüdeje felépülhessen, Tylor otthagyta a munkáját, és az Egyesült Államokba utazott. Kubában 1856-ban találkozott Henry Christy etnológussal, akivel együtt utazott Mexikóba. Talán Christy hatására Tylor megírta első könyvét, az Anahuac, avagy Mexikó és a mexikóiak, az ókori és a modern Mexikó (1861) címűt, amely ezen az expedíción szerzett megfigyelései alapján készült. Tylor pályafutása ettől kezdve ezt a mintát követte, és a kiterjedt utazásokat úttörő antropológiai kutatásokkal ötvözte. Később “az antropológia atyjának” tekintették, ő volt az első, aki Oxfordban a tantárgy tanszékét betöltötte (1896). Ezt megelőzően Oxford kinevezte őt antropológiai lektorrá (1884), és a polgári jog doktora címet adományozta neki (1875). Végül 1909-ben emeritus professzorként vonult nyugdíjba.
Tylor elsősorban két művéről ismert: Primitív kultúra: Researches into the Development of Mythology, Philosophy, Religion, Art and Custom (1871) és Anthropology: Bevezetés az ember és a civilizáció tanulmányozásába (1881). Az előbbi a kultúra első antropológiai definícióját kínálta, amely döntő jelentőségű volt az antropológia mint tudomány eszméjének kialakulásában. Ugyancsak ismert a primitív kultúrák elemzéséről, a primitív animisztikus hiedelmekre vonatkozó elméletek kidolgozásáról, valamint a túlélők fogalmáról, amellyel megmutatta, hogy a jelen kulturális gyakorlatai gyakran rég elfeledett, primitív babonáknak köszönhetők. A szervezett hagyományos vallás, amelyet Tylor saját életében elhagyott, egy ilyen kulturális gyakorlat volt, amelyet ebből a szempontból támadott.
Tylor antropológiája a téma klasszikus tankönyve lett, amely átfogó bevezetést nyújt a fejlődő tudományterületbe. Ez és más művei is nagy hatást gyakoroltak, és sok tekintetben jól öregedtek. Számos írása ma is viszonylag korszerűnek és a téma szempontjából relevánsnak tekinthető. Természetesen nemcsak íróként, hanem tanárként is tevékenykedett, és ő alapozta meg az antropológia szak szerkezetét Oxfordban. Más egyetemek gyorsan követték. Teljesítményének további bizonyítéka, hogy 1891-ben az Antropológiai Társaság elnöke is lett.
Tylor Gifford-előadásai voltak az első előadások, amelyeket Aberdeenben tartottak. Két, tíz előadásból álló sorozatot tartott 1889 és 1891 között. Ezeket A vallás természetrajza című könyvben kellett volna kiadni. Sajnos későbbi életében gyengülő szellemi képességei megakadályozták a projekt befejezését.
Tylort 1912-ben lovaggá ütötték. Hátralévő éveiben a somerseti Wellingtonban élt. Bár fizikailag jól volt, szellemi leépülésben szenvedett. Rövid betegség után, 84 évesen, 1917. január 2-án halt meg, felesége, Anna hagyta hátra. 1858 óta voltak együtt, de gyermekük nem született.
Tylor művei közé tartozik az Anahuac, avagy Mexikó és a mexikóiak, ősi és modern (1861),Researches into the Early History of Mankind and the Development of Civilization (1865), “The Religion of Savages” a The Fortnightly Review-ban (1866), “The Survival of Savage Thought in Modern Civilization” a Proceedings of the Royal Institute-ban (1869), Primitive Culture: Researches into the Development of Mythology, Philosophy, Religion, Art and Custom (1871), “On a Method of Investigating the Development of Marriage” in Journal of the Anthropological Institute (1889) és Anthropology: An Introduction to the Study of Man and Civilization (1881).