The Strokes
Formation és a The Modern Age EP (1998-2001)Edit
A vezető énekes-dalszerző Julian Casablancas, a gitáros Nick Valensi és a dobos Fabrizio Moretti tinédzserként kezdtek el együtt zenélni, miközben a manhattani Dwight Schoolba jártak, és 1997-ben informális zenekart alapítottak. Később csatlakozott hozzájuk Nikolai Fraiture basszusgitáros, aki Casablancas közeli gyerekkori barátja, és akivel együtt jártak a Lycée Français de New Yorkba. 1998 végén a csapat meghívta a gitárost, Albert Hammond, Jr. gitárost, hogy játsszon velük. Ő éppen akkor költözött New Yorkba, és újra kapcsolatba került Casablancasszal, akit a svájci Le Rosey nevű bentlakásos iskolában töltött rövid idejükből ismert. Ők ketten hamarosan szobatársak lettek.
A következő két évben a zenekar fáradhatatlanul gyakorolt és koncertezett New Yorkban. Sok kortársuk a zenekar első sikereit elkötelezettségüknek és igyekezetüknek, valamint megnyerő személyiségüknek tulajdonította. A legtöbb éjszakát gyakorolták, sok próbájukra a Manhattan belvárosában található The Music Buildingben került sor. Első koncertjüket The Strokes néven 1999. szeptember 14-én adták a The Spiralban. Hamarosan gyakran megfordultak a manhattani rockklubokban, köztük a HiFi Barban és a Luna Lounge-ban a New York-i Lower East Side-on, később pedig a népszerű manhattani Mercury Lounge-ban. A Mercury Lounge fiatal bookere, Ryan Gentles végül otthagyta állását, hogy a zenekar menedzsere legyen.
A zenekar elkezdett próbálni egy tizennégy dalos szettet (a Strokes 2001-es debütáló albumának, az Is This It-nek egy korai tervezete) – köztük az “Alone, Together,” “Barely Legal,” “Last Nite,” “The Modern Age,” “New York City Cops,” “Soma,” “Someday,” “Take It or Leave It,” és “This Life” (a “Trying Your Luck” korai változata). E dalok többsége már más szöveggel szerepel. A zenekar 2000-ben, egy Luna Lounge-ban tartott koncertet követően került kapcsolatba Gordon Raphael producerrel, akivel egy demót, a The Modern Age EP-t készítették el. A zenekar elküldte a demót a frissen megreformált Rough Trade Recordsnak az Egyesült Királyságba, ami ott érdeklődést váltott ki, és az első megjelenésükhöz vezetett (az angol magazin, az NME weboldalán keresztül, amely egy héttel a fizikai megjelenés előtt, 2001-ben a The Modern Age EP részeként egy ingyenes MP3 letöltést adott a “Last Nite”-ból). Az EP a lemezkiadók között licitháborút váltott ki, évek óta a legnagyobbat egy rockzenekarért. 2001 augusztusában a Strokes először jelent meg a The Fader című kiadvány címlapján, annak kilencedik számában.
Is This It (2001-2002)Edit
A Strokes 2001 októberében adta ki debütáló albumát Is This It címmel az Egyesült Államokban. Az album producere Gordon Raphael volt, akárcsak a Room On Fire című követő albumuké. Az RCA késleltette az észak-amerikai (US) megjelenést az album borítójával és dalszövegeivel kapcsolatos aggályok miatt. Az Egyesült Királyságban kiadott borítón egy fekete-fehér fotó látható, amelyen egy kesztyűs kéz egy nő meztelen hátsóján látható, félprofilban (a fotós Colin Lane akkori barátnője), míg az észak-amerikai változat a Big European Bubble Chamberben történő részecskeütközésekről készült fotóval helyettesítette azt. Az RCA a “New York City Cops” című számot a “When It Started” címűre cserélte le, mivel az előbbi a szeptember 11-i támadások nyomán potenciálisan gyújtogató szöveget tartalmazott. A “New York City Cops” című szám – a “New York City Cops, they ain’t too smart” refrénnel – 2010. március 1-jén a New York magazin “Ultimate New York Playlist” című listáján a 12. helyen szerepelt. A késleltetett megjelenés (és az esetleges viták) ellenére az Is This It a kritikusok elismerését kapta – többek között négy csillagot a Rolling Stone-tól és 9,1-et a Pitchfork Media-tól. Az album számos kritikus top tízes listájára felkerült, az Entertainment Weekly és a Time az év legjobb albumának nevezte, az NME pedig (egy nyári koncertek előzetesében) arra buzdította az olvasókat, hogy látogassák meg a Strokes koncertjeit – mivel a “valaha volt legjobb popdalok” turnéján szerepelnek. Bár a kritikusok megjegyezték a CBGB alapkövének, a Televisionnek a hatását, Casablancas és a bandatársak azt mondták, hogy soha nem hallották a zenekart, ehelyett a Velvet Undergroundot említették hivatkozási pontként.
Az Is This It megjelenése után a zenekar világszerte turnézott – többek között Japánban, Ausztráliában, Új-Zélandon, Európában és Észak-Amerikában (az észak-amerikai turnéjuk során többször is a Rolling Stones előzenekaraként léptek fel). Az “In Transit” című saját készítésű minidokumentumfilmet a nyári európai turné során forgatták. 2002 augusztusában a zenekar másodszor volt az Egyesült Királyságban a Carling Weekend fesztiválok fő fellépője, majd ezt követően a New York-i Radio City Music Hallban játszottak a White Stripes-szel közösen. Jack White csatlakozott a Strokes-hoz a színpadon, hogy előadja a gitárszólót a “New York City Cops” című számban. Ebben az időszakban a zenekar számos késő esti talkshow zenei vendégeként is fellépett. Az Is This It számos kislemezt és klipet eredményezett, amelyek mindegyikét Roman Coppola rendezte.
Az Is This It maradandó hatást gyakorolt a rajongókra és a kritikusokra egyaránt. Az NME 2009-ben az Is This It-et az évtized (2000-es évek) legjobb albumának választotta. Az album a Rolling Stone által összeállított hasonló listán a második helyre került (ugyanebben a számban a “100 legjobb dal a 00-as évekből” című listán a “Hard to Explain” és a “Last Nite” az 59., illetve a 16. helyen szerepelt). 2011 januárjában a Rolling Stone felmérést végzett Facebook-rajongói körében, hogy meghatározza minden idők tíz legjobb debütáló albumát. Az Is This It a tízedik helyen végzett, és egyben a Pearl Jam 1991-es debütáló albuma mögött a legfrissebb volt. Az Is This It 2010-ig több mint 3,5 millió példányban kelt el világszerte.
Room on Fire (2003-2004)Edit
A csapat 2002-ben kezdte el felvenni a folytatást Nigel Godrich producerrel (aki leginkább a Radioheaddel való munkájáról ismert), de később szakítottak vele Gordon Raphael, az Is This It producere javára. A Godrich-csal készült felvételek soha nem kerültek nyilvánosságra. 2003 augusztusában a zenekar Japánban turnézott, ahol eljátszottak néhányat a készülő dalokból: “Reptilia”, “Meet Me In The Bathroom”, “The Way It Is”, “Between Love & Hate” (korábbi nevén “Ze Newie”) és “12:51” (korábbi nevén “Supernova”). A zenekar Paul Anka “My Way” című dalát is eljátszotta japán szöveggel. A Strokes 2003 októberében adta ki második albumát, a Room on Fire-t. A kritikusoktól dicséretet kapott, de kereskedelmi szempontból kevésbé volt sikeres, bár így is aranylemez lett. Az album hangzása megőrizte a Strokes megszokott hivatkozási pontjait, miközben olyan együtteseket is megidézett, mint a Cars, Bob Marley és a Blondie. Ennek során másodszor kerültek a Spin magazin címlapjára, ahol minden tag saját borítót kapott. A Rolling Stone címlapjára is először kerültek. A zenekar további médiafigyelmet kapott Moretti és Drew Barrymore színésznő kapcsolatából, amely 2007 januárjában ért véget. A Room on Fire első kislemeze a “12:51” című dal volt, melyben Valensi gitárja által előállított, jellegzetes billentyűzetszerű hangokat használtak. A klipet szintén Roman Coppola rendezte, és az 1980-as évekbeli Tron című film futurisztikus kinézete ihlette. Ez egy főleg fekete jelenetből állt, izzó piktonkék és riptid jelenetekkel.
2003 novemberében a Strokes fellépett a Late Night with Conan O’Brien című műsorban, ahol előadták a “Reptilia”, a “What Ever Happened”, az “Under Control” és az “I Can’t Win” című dalokat. A 2003/2004-es “Room on Fire Tour” során a zenekar a Kings of Leon előzenekarával és Regina Spektorral játszott. A turné alatt Spektor és a Strokes felvették a “Modern Girls & Old Fashion Men” című dalt, ami a “Reptilia” kislemez B-oldalaként jelent meg. Szintén a turné során a zenekar a Clash “Clampdown” című dalát vette fel feldolgozásként, ami a “The End Has No End” című dal B-oldalaként jelent meg.
2004 végén a Strokes nyilvánosságra hozta egy élő album kiadási terveit. A Live in London LP-t 2004 októberére tervezték kiadni, de elvetették, állítólag a felvétel minőségével kapcsolatos problémák miatt. A kiválasztott koncert a legendás észak-londoni Alexandra Palace-ban tartott koncert volt.
First Impressions of Earth és szünet (2005-2007)Edit
2005 szeptemberének végén a Strokes akkor még kiadatlan harmadik albumának első kislemeze, a “Juicebox” kiszivárgott az interneten, így a kislemez megjelenési dátumát előre kellett hozni. A kislemez ezután exkluzívként jelent meg az online letöltési szolgáltatásokon. A “Juicebox” lett a Strokes második brit Top 10-es slágere, valamint második amerikai Modern Rock Top 10-es sikerük. 2005 novemberében és decemberében a Strokes promóciós turnéra indult a még meg sem jelent albumhoz, melynek keretében egyszeri koncerteket adtak a világ nagyvárosaiban. Harmadik albumuk, a First Impressions of Earth 2005. december 30-án jelent meg Németországban, 2006. január 3-án pedig máshol. Vegyes kritikákat kapott, és az Egyesült Államokban a negyedik, az Egyesült Királyságban pedig az első helyen debütált, ez utóbbi volt az első a zenekar számára. Japánban a megjelenés első hetében aranylemez lett. Emellett két hétig a legtöbbet letöltött album volt az iTunes-on. Fraiture azt állította, hogy az album “olyan volt, mint egy tudományos áttörés”. 2006 januárjában a zenekar ezután másodszor lépett fel a Saturday Night Live-ban, ahol a “Juicebox” és a “You Only Live Once” című dalokat adták elő. Az album némileg eltért a zenekar két korábbi albumától. Ennek egyik oka az volt, hogy Gordon Raphael helyett David Kahne váltott producert. A kezdeti erős eladások ellenére a First Impressions of Earth kapta a legrosszabb fogadtatást mind kereskedelmi, mind kritikai szempontból az összes albumuk közül.
A zenekar 2006-ban 18 teltházas koncertet adott brit turnéjuk során. 2006 februárjában a Strokes elnyerte a “Legjobb nemzetközi zenekar” díjat az NME Awards-on. Márciusban a zenekar visszatért az Egyesült Államokba eddigi leghosszabb turnéjával. A First Impressions of Earth második kislemeze, a “Heart in a Cage” 2006 márciusában jelent meg. 2006 nyarán a Strokes számos fesztiválon játszott Európában, többek között a svédországi Hultsfred Fesztiválon, a dániai Roskilde Fesztiválon, az írországi Oxegen Fesztiválon, a svájci Montreux Jazz Fesztiválon, a FIB (Festival Internacional de Benicàssim), a Fuji Rock Fesztiválon és a dél-koreai Pentaport Rock Fesztivál fő fellépőjeként. Ezt követően augusztus végén és szeptember elején turnéztak Ausztráliában és Mexikóban, majd az Egyesült Államokban folytatódott a turné második szakasza. Miközben az Egyesült Államokban tartózkodtak, a Strokes öt koncert erejéig Tom Petty & the Heartbreakers előzenekara volt a Highway Companion turnéja során. A Strokes ezután egy újabb amerikai turnét teljesített. Ezen az utolsó turnén Casablancas kijelentette a rajongóknak, hogy a zenekar a turné befejezése után egy hosszabb szünetet fog tartani. Nem sokkal később a Strokes menedzsere, Ryan Gentles küldött egy e-mailt, amelyben megerősítette ezt a “nagyon szükséges szünetet”. 2007 májusában egy új zenekari weboldal került fel a netre, valamint megjelent egy alternatív videó a “You Only Live Once” című kislemezükhöz, melyet Warren Fu rendezett. A videóban egy rövid intermezzo is szerepelt a “Ize of the World” című számmal, ami szintén a First Impressions of Earth-ről származik. A “You Talk Way Too Much” című dalt felhasználták a Ford Sync reklámjában. Aleksandra Cisneros 2007 végén lett a Strokes menedzserasszisztense.
Angles (2009-2011)Edit
A Strokes frontember Julian Casablancas és a gitáros Nick Valensi 2009 januárjában kezdett anyagot írni az albumhoz, azzal a szándékkal, hogy még februárban stúdióba vonulnak. Julian a Rolling Stone-ban úgy nyilatkozott, hogy körülbelül három dalt fejeztek be, amelyek úgy hangzottak, mint az 1970-es évek rockjának és a “jövő zenéjének” keveréke. 2009. március 31-én a MySpace-fiókjukon a zenekar bejelentette, hogy véget ért a “nagyon szükséges hibernációs időszak”, és megkezdődött az új írás és a próbák a negyedik, Angles című nagylemezhez. Ez az album annyiban különbözne az első háromtól, hogy a másik négy Strokes által írt zenéket tartalmazná, és nem Casablancas írná újra az anyag kilencvenöt százalékát: “Szuperkollaboratív, és másképp hangzik” – mondta Valensi – “de van benne Strokes-hangulat”. Egy NME-cikkben Pharrell Williams kifejezte érdeklődését a készülő album produceri munkálatai iránt. Ez azt a hírt követte, hogy Casablancas együttműködött Williamsszel és Santigolddal a “My Drive Thru” című számon, amely a Converse Chuck Taylor All-Stars cipőjének 100. évfordulója alkalmából készült. A dal ingyenesen letölthető volt a Converse hivatalos oldaláról. Az album 2009 végén jelent volna meg, de a dalok elkészültével kapcsolatos nézeteltérések miatt a Strokes kénytelen volt ezt a dátumot visszavonni. 2010. február 1-jén a Strokes a weboldalán bejelentette, hogy a negyedik album felvételeit a díjnyertes producer, Joe Chiccarelli irányítja. Chiccarelli a HitQuartersnek adott interjújában elmondta, hogy a két tábor 2009-ben találkozott először, és miután megállapították, hogy hasonló a gondolkodásmódjuk és hasonlóak a gondolataik az új lemez lehetséges irányáról, kipróbáltak néhány felvételt. Nem sokkal a felvételek megkezdése után azonban a zenekar csalódott Chiccarelli visszafogott produceri stílusában. Ezekből a felvételekből csak egy dal, a “Life Is Simple in the Moonlight” maradt az album tracklistáján. Részben olyan zenekaroktól inspirálva, mint az MGMT, az Arctic Monkeys és a Crystal Castles, a Strokes úgy döntött, hogy különböző produkciós technikákkal kísérletezik, és az album többi anyagát Albert Hammond, Jr. otthoni stúdiójában vette fel New York állam északi részén, Gus Oberg díjnyertes hangmérnökkel.
A Strokes megerősítette, hogy 2010-ben az Isle of Wight Festival, a Lollapalooza, a Roskilde Festival, a Hurricane Festival, a Splendour In The Grass, a Rockness, az Outside Lands Music and Arts Festival, az On The Bright Side és az Austin City Limits Music Festival headlinerei lesznek. Ezen kívül a Strokes-t 2011-ben a Coachella Valley Music and Arts Festival és a New Orleans Jazz & Heritage Festival májusi, a Festival Internacional de Benicàssim, az Oxegen, a Paléo, a Peace & Love és a Super Bock Super Rock júliusi, valamint a Reading Festival és a Summer Sonic augusztusi fesztiválok headlinereként jelentették be. Az augusztusi bank holiday hétvégén a Pulp előzenekaraként felléptek a Leeds Festivalon is. 2010. június 9-én a londoni Dingwallsban (Anglia) a zenekar egy titkos koncertet adott “Venison” néven, mindössze 487 fős közönség előtt. Ez volt az első élő fellépésük 2006 októbere óta. A zenekar nem játszott új anyagot.
Az új album vezető kislemeze, az “Under Cover of Darkness” 2011. február 9-én jelent meg. A 7″ hivatalosan 2011. március 1-jén jelent meg, és az Angles egy másik dalát, a “You’re So Right”-ot tartalmazta B-oldalként, majd 2011. március 18-án megjelent az album. 2011. március 18-án megerősítették a “Taken for a Fool”-t, mint második kislemezt, amelyet 2011. május 24-én küldtek el az amerikai rádióknak. Június 9-én a Strokes bejelentette, hogy a “Taken For a Fool”-hoz klip készül, melyet Laurent Briet rendez. Elárulták, hogy a klipnek a hónap végére kell elkészülnie. A Strokes 2011. július 8-án tette közzé a “Taken For a Fool” című dalhoz készült klipet. 2011 márciusának közepén a ShortList magazinnak adott interjúból kiderült, hogy a Strokes már elkezdett dolgozni ötödik stúdióalbumán. A munkálatok azonban az Angles keverési folyamata miatt elhúzódtak. Julian Casablancas és Nick Valensi is megerősítette, hogy van anyag a munkálatokban, valamint rengeteg maradék anyag. Julian Casablancas frontember azt állította, hogy a zenekar alig várta, hogy elkezdhessenek dolgozni az új anyagon, és már el is kezdték volna, de a vártnál tovább tartott az Angles elkészítése.
Comedown Machine (2012-2015)Edit
2012 áprilisában Nikolai Fraiture basszusgitáros egy tweetben jelentette be, hogy a banda stúdióba vonul, hogy új ötleteken dolgozzon. A Strokes később elárulta, hogy azt tervezik, hogy minél hamarabb felvesznek egy új albumot. Fraiture hozzátette, hogy a zenekar ugyanúgy fogja felvenni az ötödik albumát, mint ahogyan az Angles-t összeállították: minden tag hozza a saját ötleteit, és a stúdióban rakják össze őket. 2013. január 17-én a 107.7 The End seattle-i alternatív rádióállomás Facebook-oldalán közzétette, hogy előzetesen meghallgatják a Strokes új dalát “All the Time” címmel. Később megerősítették, hogy az “All the Time” lesz a cím nélküli ötödik album vezető kislemeze. 2013. január 25-én a “One Way Trigger” című dalt közzétették a hivatalos weboldalukon, és ingyenesen letölthetővé tették. A dal kezdetben vegyes reakciókat váltott ki a zenekar rajongói körében. Január 28-án egy Reddit-felhasználó felfedezte a zenekar hivatalos weboldalának aloldalain belül azt, amiről helyesen feltételezte, hogy az új album borítója, aminek hatására elterjedt a pletyka, hogy az új album címe Comedown Machine lesz. Január 30-án kiderült, hogy az ötödik album címe Comedown Machine, amely az Egyesült Államokban március 26-án, az Egyesült Királyságban pedig március 25-én jelenik meg. 2013. február 13-án mutatták be a rádióban a zenekar ötödik albumának első kislemezét, amely az “All the Time” címet kapta. A kislemez február 19-én jelent meg letölthető formában, és úgy jellemezték, mint visszatérést az első albumok, az Is This It és a Room on Fire klasszikus Strokes hangzásához. Az album 2013. március 25-én jelent meg az Egyesült Királyságban és március 26-án az Egyesült Államokban. A zenekar úgy döntött, hogy médiaszünetet tart az albummal: nincs promóció tévés szereplés, interjúk, fotók, koncertek vagy turnék formájában. 2013. október 15-én a zenekar elárulta, hogy 2014-ben szeretnének “visszatérni a színpadra”.
2014 májusában a Strokes három év után először adott amerikai koncertet a New York-i Port Chesterben található Capitol Theatre-ben, ahol először adtak elő dalokat a Comedown Machine-ről. A zenekar 2014-ben további három koncertet adott, köztük két headliner fellépést a New York-i Governors Ball Music Festivalon és a Los Angeles-i FYF Festen. 2014. november 12-én bejelentették, hogy a zenekar lesz a Primavera Sound headlinere 2015-ben a fesztivál 15. évfordulóján. 2015. március 2-án a zenekar bejelentette, hogy a második 2015-ös európai fesztivál headliner fellépése a londoni éves British Summer Time: Hyde Park fesztiválon lesz 2015. június 18-án, ami a zenekar első londoni fellépése öt év után. A bejelentéssel a zenekar 2015-re tervezett fellépéseinek száma hatra emelkedett, hiszen a zenekar fellép még a floridai Tampában megrendezett Big Guava Music Festivalon, a Georgia állambeli Atlantában megrendezett Shaky Knees Festivalon, a washingtoni Landmark Festivalon és a texasi Austin City Limits-en, valamint a korábban bejelentett Primavera Sound 15th Anniversary-on is. A Landmark Music Festivalon való fellépésük során Julian Casablancas énekes azt nyilatkozta, hogy a zenekar újra stúdióban van, és a 2013-as Comedown Machine című albumuk folytatásán dolgozik. 2015 végén a Strokes egy újabb időpontot jelentett be; a mexikói Monterreyben, az újjászületett Live Out fesztivál ünnepségén.
Future Present Past EP (2016-2017)Edit
A Strokes 2016 első koncertjét a Samsung Galaxy Life Festen adta a texasi Austinban. 2016. május 24-én a Strokes egy újabb New York-i koncertet jelentett be május 31-én a Capitol Theatre-ben. 2016. május 26-án Julian Casablancas bemutatta az “OBLIVIUS” című dalt a Sirius XMU-n havonta jelentkező Culture Void című rádióműsorának debütálásán. A Cult Records bejelentette a Future Present Past, a Strokes négyszámos EP-jének megjelenését, amellett, hogy exkluzív szerződést kötött a zenekarral. Az EP három eredeti dalt tartalmaz (“Drag Queen”, “OBLIVIUS” és “Threat of Joy”), valamint egy további remixet az “OBLIVIUS”-ból a dobos, Fab Moretti által. Az EP június 3-án jelent meg digitális és fizikai formátumban is, hogy egybeessen a zenekar fő fellépésével a New York-i Governors Ball zenei fesztiválon. A “Future Present Past” felvételeit az elmúlt évben Austinban és New Yorkban rögzítették Gus Oberg producer segítségével.
A zenekar 2016. július 22-én az ausztráliai Byron Bayben (New South Wales, Új-Dél-Wales) megrendezett Splendour in the Grass fesztiválon lépett fel. Ezt a fellépést követte az első City of Angels Benefit koncert Los Angelesben, ahol olyan jótékonysági szervezeteket támogattak, mint a Waste Not Want Not Now, a Center in Hollywood és a Downtown’s Women’s Center 2016. július 25-én.
A zenekar egy sor, 2017 elején zajló fesztiválon lépett fel. A fesztiváldátumok között szerepelnek fellépések az Estéreo Picnic fesztiválon, valamint a Lollapalooza Brasil, a Lollapalooza Chile és a Lollapalooza Argentina fesztiválokon. A zenekar idei első élő fellépésére az Estéreo Picnic Fesztivál headlinereként került sor. Argentinai fellépésükön állítólag 90 000 ember vett részt. A Lollapalooza Argentina show után kiderült, hogy a fesztiválon való headliner-szereplésük a mai napig a “legnagyobb showjuk” volt a Fraiture által a közösségi médiában.
The New Abnormal (2019-jelen)Edit
2016 októberében Valensi gitáros jelezte, hogy a banda “lassan, de biztosan dolgozik egy albumon, úgymond épp az írói munkálatokban vagyunk”. 2017 júliusában Albert Hammond Sr. azt mondta, hogy a Strokes Rick Rubinnal dolgozik. Albert Hammond Jr. a Twitteren tisztázta, hogy “találkoztunk és lejátszottunk néhány zenei ötletet Ricknek, hogy ráérezzen a hangulatra, de még egy elméleti albumterv is évekre van, ha egyáltalán van”. Azt is tweetelte: “Sajnálom mindenki, hogy nem vagyunk a stúdióban felvételeket készíteni”, és hogy “sok az ismeretlen és semmi, amiről jelenleg érdemes beszélni.”
2019 májusában a zenekar több mint két év után először lépett fel egy jótékonysági koncerten Los Angelesben. Ezen a helyszínen a zenekar debütált egy új dallal, melynek címe “The Adults Are Talking”. A koncert indította el a zenekar “globális visszatérő” turnéját. Ez a turné azonban már az elején számos akadályba ütközött, a hangproblémáktól kezdve az eső miatt elmaradt koncerteken át az egész fesztiválok lemondásáig. 2019 szeptemberében Valensi a C104.3 Out of the Box-on adott interjújában utalt a hatodik stúdióalbum elkészítésére, kijelentve: “Mikor, nem tudom. Ha – azt mondanám, hogy nagy valószínűséggel”. A zenekar 2019-es, brooklyni szilveszteri koncertjén Casablancas bejelentette, hogy a banda hatodik stúdióalbuma valamikor 2020-ban fog megjelenni. A koncerten egy új dalt is bemutattak, melynek címe “Ode to the Mets”.
2020. február 10-én a zenekar fellépett Bernie Sanders elnökjelölt számára rendezett nagygyűlésen a New Hampshire-i Egyetemen. Ezen a fellépésen Casablancas hivatalosan is bejelentette a zenekar hatodik stúdióalbumát, melynek címe The New Abnormal lesz. Megerősítette, hogy az album megjelenési dátuma az év április 10-e lesz. A zenekar állítólag két új dalt játszott ezen a koncerten. Február 11-én a zenekar kiadott egy új dalt, az “At the Door” címűt, az első kislemezt a hatodik stúdióalbumról. Két további kislemez következett, a “Bad Decisions”, és a “Brooklyn Bridge to Chorus”. Hatodik stúdióalbumuk, a The New Abnormal 2020. április 10-én jelent meg világszerte. Október 24-én megerősítették a zenekar negyedik fellépését a Saturday Night Live október 31-i, John Mulaney vezette epizódjának zenei vendégeként, ahol a The New Abnormal című számból a “The Adults are Talking” és a “Bad Decisions” című dalokat adták elő.