There's more to blinking than meets the eye

A beszélgetés kétirányú utca. Amikor az egyik ember beszél, a másik a fej biccentésével és úgynevezett verbális bólogatással válaszol, mint például a “mhm” és az “uh-huh.”

Az emberek beszélgetés közben is hajlamosak egymás szemébe nézni. A friss tanulmány szerzői úgy vélik, hogy a pislogás olyan üzenetet közvetít, amelyet tudat alatt olvashatunk és megérthetünk. Eredményeiket a PLOS One című folyóiratban tették közzé.

A kutatók elmélete szerint, ha a pislogás valóban információt hordoz, akkor időtartamának megváltoztatása hatással lehet arra, hogy a beszélgetésben részt vevő egyén hogyan viselkedik.

Kísérletükhöz a tudósok virtuális valóságot használtak. A résztvevők egy avatárral beszélgettek, amely “virtuális hallgatóként” működött. Az avatár kérdéseket tett fel – például: “Milyen volt a hétvégéd, mit csináltál?”. – és a résztvevő ennek megfelelően válaszolt.

Az avatár, amikor “meghallgatta” a válaszokat, a valós életben zajló beszélgetések mintájára bólogatott.

A foglalkozások egy részében az avatár pislogása rövid volt, 208 milliszekundumig tartott. Másoknál hosszabbak voltak, 607 milliszekundumig tartottak. Az időtartamok a szokásos beszélgetések során mért pislogásokon alapultak, tehát egyik sem volt szokatlan.

A résztvevők, amikor megkérdezték őket, nem érzékeltek különbséget a pislogások időtartama között, de úgy tűnik, tudat alatt mégis felfigyeltek rá.

Amikor az avatár pislogása hosszabb volt, a résztvevők válaszai több másodperccel rövidebbek voltak.

Ez súlyt ad a tudósok elméletének, miszerint a pislogás egy másik típusú nonverbális nyom, amely szerepet játszik a beszélgetésekben. A szerzők úgy vélik, hogy a hosszabb pislogás a megértést jelezheti. They conclude:

“Our findings show that one of the subtlest of human movements — eye blinking — appears to have a surprising effect on the coordination of everyday human interaction.”