timberline
A fák a világ minden táján, sokféle időjárási viszonyok között nőnek. Bizonyos magasságok felett azonban a fák egyszerűen nem tudnak növekedni. Gondoljunk csak bele: valaki húz egy vízszintes vonalat egy hegyoldalon; e vonal felett nincsenek fák. Ezt a képzeletbeli vonalat a Földön fahatárnak vagy fahatárnak nevezik. A fahatár általában egy olyan pont, ahol már nincs elég levegő, hő vagy víz a fák életben tartásához.
Noha a fahatár a távolból gyakran hirtelennek tűnik, a földön megfigyelhető a nagy, magas fák fokozatos változása a csonka fák felé. Az erdőhatárnál a fák például inkább alacsony bokrokra, mint fákra hasonlítanak. A kis fáknak kevesebb nedvességre és oxigénre van szükségük. A fák egyre rövidebbek és rövidebbek lesznek, amíg az időjárás túl zord nem lesz ahhoz, hogy bármilyen fa, legyen az kicsi vagy nagy, növekedni tudjon.
Néha a fahatárvonal természetes okok, például tűzvész miatt csökkenhet. Máskor emberi tevékenység következtében csökkenhet a fahatár. A fejlődés csökkentheti a fahatárt, amikor a földterületet kereskedelmi tevékenységre, mezőgazdaságra vagy lakhatásra használják. Hosszú időn keresztül még a túrázás is letaposhatja a facsemetéket, vagy megakadályozhatja, hogy újak gyökeret eresszenek. Ez azt jelenti, hogy a fák sokkal hamarabb abbahagyják a növekedést, mint egyébként tennék, ami csökkenti a fahatárt.
A szennyezés szintén csökkentheti a fahatárt. A fáknak levegőre, vízre és talajra van szükségük a túléléshez. Ha ezek közül valamelyik elem szennyezett, egész facsoportok pusztulhatnak el. Az oroszországi Kola-félszigeten található réz- és nikkelkohó az egyik legnagyobb nehézfémtermelő Európában. A területen található fák nagy mennyiségű rezet, nikkelt, ólmot és ként tartalmaznak. Ezek a nehézfémek sok fát megakadályoztak abban, hogy a természetes fahatár hideg éghajlatán növekedjen. Ennek következtében Északnyugat-Oroszországban a fahatárvonal alacsonyabb.
A fahatár felfelé és lefelé is tud mászni. A globális felmelegedés hatására a fahatár a kanadai sarkvidéken sokkal magasabb, mint a múltban volt. A melegebb hőmérséklet és a nagyobb csapadékmennyiség javította a termesztési feltételeket a térségben. Yukon és Labrador tartományokban ma már olyan fák nőnek, mint a fehér lucfenyő és a balzsamfenyő, a korábbi természetes erdőhatár felett.
A fahatárok típusai
Az alpesi erdőhatár azt a pontot jelöli, ahol a magasság túl magas és általában túl hideg a fák növekedéséhez. A Colorado állambeli Vail városa a Sziklás-hegységben egy alpesi erdősáv közelében található. A Vail-i erdőhatár mentén olyan fák találhatók, mint a nyárfa és a lodgepole fenyő.
A sivatagi erdőhatár azt a pontot jelöli, ahol a talaj túl száraz a fák növekedéséhez. Ez a fajta erdőhatár nagyon alacsonyan található, általában 1500 méter alatt. Az Egyesült Államok és Mexikó Sonoran-sivatagában a sivatagi erdősávban kaktuszok, valamint olyan fák találhatók, mint a palo verde.
A sivatagi-alpesi erdősáv az a pont, ahol a tengerszint feletti magasság túl magas és a talaj túl száraz a fák növekedéséhez. Egyes helyek, mint például a Mauna Loa vulkán lejtői az Egyesült Államokban, Hawaii államban, nagyon magasan vannak, de kevés csapadékkal és sok napsütéssel. A körülmények túl szárazak a fák növekedéséhez.