Tools for Systems Thinkers: The 6 Fundamental Concepts of Systems Thinking
In this series on systems thinking, I share the key insights and tools needed to develop and advance a systems mindset for dealing with complex problem solving and transitioning to the Circular Economy.
I have taught thousands of hours of workshops in systems, sustainability and design, and over the years refined ways of rapidly engaging people with the three dimensional mindset needed to think and work in circular systems. Ennek az online eszköztárnak a megírását az motiválta, hogy segítsek kiterjeszteni a szakemberek azon képességét, hogy gyorsan átvegyék a rendszerszemléletet a pozitív hatás érdekében.
A szavaknak hatalmuk van, és a rendszerszemléletben nagyon specifikus szavakat használunk, amelyek szándékosan más cselekvéseket határoznak meg, mint a mainstream gondolkodás. Az olyan szavak, mint a “szintézis”, az “emergencia”, az “összekapcsoltság” és a “visszacsatolási hurkok” egyesek számára nyomasztóak lehetnek. Mivel a rendszerekkel kapcsolatban nagyon konkrét jelentésük van, engedje meg, hogy hat* kulcstéma feltárásával kezdjem.
*Száznál jóval több van, de a legfontosabbakat választottam ki, amelyeket mindenképpen ismernie kell, és ahogy haladunk előre ebben a rendszergondolkodás eszköztár sorozatban, ki fogok térni néhány más kulcsfogalomra is, amelyek a rendszerszemléletet alkotják.
Kapcsolódások
A rendszergondolkodáshoz gondolkodásmódváltásra van szükség, a lineárisról a körkörösre. Ennek a váltásnak az alapelve az, hogy minden mindennel összefügg. Az összekapcsoltságról nem spirituális, hanem biológiai tudományos értelemben beszélünk.
Lényegében minden valami másra van utalva a túléléshez. Az embereknek táplálékra, levegőre és vízre van szükségük a testünk fenntartásához, a fáknak pedig szén-dioxidra és napfényre a virágzásukhoz. Mindennek szüksége van valami másra, gyakran más dolgok összetett halmazára a túléléshez.
Az élettelen tárgyak is függnek más dolgoktól: egy széknek szüksége van egy fa növekedésére, hogy fát adjon neki, és egy mobiltelefonnak szüksége van az áramelosztásra, hogy működjön. Amikor tehát a rendszergondolkodás szemszögéből azt mondjuk, hogy “minden mindennel összefügg”, akkor az élet egyik alapelvét határozzuk meg. Ebből kiindulva a világot a lineáris, strukturált “mechanikus világképből” a kapcsolatok és visszacsatolási hurkok dinamikus, kaotikus, összekapcsolt tömbjére tudjuk átállítani.
A rendszergondolkodó ezt a gondolkodásmódot használja a földi élet komplexitásának kibogozására és a benne való munkára.
Szintézis
Általában, a szintézis két vagy több dolog összekapcsolására utal, hogy valami újat hozzon létre. Amikor a rendszergondolkodásról van szó, a cél a szintézis, szemben az elemzéssel, amely a komplexitás kezelhető összetevőkre való feldarabolását jelenti. Az analízis a mechanikus és redukcionista világképbe illeszkedik, ahol a világot részekre bontjuk.
De minden rendszer dinamikus és gyakran összetett, ezért a jelenségek megértéséhez holisztikusabb megközelítésre van szükségünk. A szintézis az egész és a részek egyidejű megértését jelenti, az összefüggésekkel és a kapcsolatokkal együtt, amelyek az egész dinamikáját alkotják.
A szintézis lényegében az összefüggések meglátásának képessége.
Emergence
From a systems perspective, we know that larger things emerge from smaller parts: emergence is the natural outcome of things coming together. In the most abstract sense, emergence describes the universal concept of how life emerges from individual biological elements in diverse and unique ways.
Emergence is the outcome of the synergies of the parts; it is about non-linearity and self-organization and we often use the term ’emergence’ to describe the outcome of things interacting together.
A simple example of emergence is a snowflake. It forms out of environmental factors and biological elements. Ha megfelelő a hőmérséklet, a megfagyott vízrészecskék gyönyörű fraktálmintákba rendeződnek egyetlen anyagmolekula, például egy szennyeződésfolt, egy spóra vagy akár elhalt bőrsejtek körül.
Fogalmilag az emberek gyakran kissé nehezen értik meg az emergenciát, de amikor megértjük, az agyunk elkezd emergens eredményeket alkotni a világban előforduló különböző és gyakran furcsa dolgokból.
A hernyóban nincs semmi, ami azt mondaná, hogy pillangó lesz belőle – R. Buckminster Fuller
visszacsatolási hurkok
Mivel minden mindennel összefügg, a rendszer elemei között állandó visszacsatolási hurkok és áramlások vannak. Megfigyelhetjük, megérthetjük és beavatkozhatunk a visszacsatolási hurkokba, ha megértjük típusukat és dinamikájukat.
A visszacsatolási hurkok két fő típusa a megerősítő és az egyensúlyozó. Ami zavaró lehet, hogy a megerősítő visszacsatolási hurok általában nem jó dolog. Ez akkor történik, amikor egy rendszer elemei még többet erősítenek, mint például a népességnövekedés vagy az algák exponenciális növekedése egy tóban. Az erősítő hurokban az egyik elem bősége folyamatosan finomíthatja önmagát, ami gyakran ahhoz vezet, hogy az elem átveszi az uralmat.
A kiegyensúlyozó visszacsatolási hurok azonban az, amikor a rendszeren belüli elemek kiegyenlítik a dolgokat. A természet ezt alapvetően a ragadozó-zsákmány szituációval tökéletesen megoldotta – de ha egy ökoszisztémából túl sok állatot veszünk ki, a következő pillanatban egy másik állat populációjának robbanásszerű növekedése következik be, ami a visszacsatolás másik típusa, a megerősítő visszacsatolás.
Kauzalitás
A visszacsatolási hurkok megértése az oksági perspektíva elsajátításáról szól: hogyan eredményez az egyik dolog egy másik dolgot egy dinamikus és folyamatosan változó rendszerben (minden rendszer dinamikus és folyamatosan változik valamilyen módon; ez az élet lényege).
Az ok-okozat elég gyakori fogalom számos szakmában és általában az életben – a szülők igyekeznek megtanítani ezt a fajta kritikus életleckét a kicsiknek, és biztos vagyok benne, hogy Ön is emlékszik egy közelmúltbeli esetre, amikor egy nem szándékos cselekedet hatásának volt kiszolgáltatva.
A kauzalitás mint a rendszergondolkodás fogalma valójában arról szól, hogy meg tudjuk fejteni, hogyan befolyásolják egymást a dolgok egy rendszerben. Az ok-okozati összefüggések megértése az ügynökség, a visszacsatolási hurkok, a kapcsolatok és a kapcsolatok mélyebb perspektívájához vezet, amelyek mind a rendszertérképezés alapvető részei.
Rendszertérképezés
A rendszertérképezés a rendszergondolkodás egyik legfontosabb eszköze. A feltérképezésnek sokféle módja van, az analóg fürtök feltérképezésétől a komplex digitális visszacsatolási elemzésig. A rendszertérképezés alapelvei és gyakorlatai azonban univerzálisak. Azonosítsuk és térképezzük fel a “dolgok” elemeit egy rendszeren belül, hogy megértsük, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, hogyan kapcsolódnak egymáshoz és hogyan viselkednek egy összetett rendszerben, és innen kiindulva egyedi felismerések és felfedezések segítségével olyan beavatkozásokat, váltásokat vagy politikai döntéseket dolgozhatunk ki, amelyek a leghatékonyabb módon drámaian megváltoztatják a rendszert.
Ez a bevezetés hat kulcsfogalomba kritikus építőkövek a világ működésének rendszerszemléletű, részletes szemléletének kialakításához, és fokozza a pozitív hatás érdekében történő divergens és kreatív gondolkodás képességét.
A rendszergondolkodás évek óta tartó munkája és tanítása arra késztetett, hogy további új eszközöket fejlesszek ki, valamint alkalmazzam ezeket az úttörőktől származó, időtálló koncepciókat.
Az, ami számomra a pozitív hatás elérése érdekében kritikus fontosságúnak tűnik, az a saját egyéni cselekvőképesség fejlesztése. Ehhez először is az alapfogalmak köré kell csavarni a fejünket. Van egy online órám, ahol mindezt itt magyarázom el.
A sorozat következő fejezetében részletesebben foglalkozom a rendszerdinamika megértésével, ami a gyakorlat egyik alapvető része. Ha még mélyebbre akarsz menni, nézd meg a teljes programcsomagot, amelyet a Disrupt Design és az UnSchool csapatával hoztam létre. Ezeket úgy terveztük, hogy segítsenek az egyéneknek és szervezeteknek a pozitív, regeneratív és körforgásos gazdaság érdekében a változáshoz szükséges képességeik szintre emelésében.