Tragikus hős

Tragikus hős definíció

Mi a tragikus hős? Íme egy gyors és egyszerű definíció:

A tragikus hős a tragédia egyik karaktertípusa, általában a főszereplő. A tragikus hősök jellemzően hősies tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyekkel kivívják a közönség szimpátiáját, de vannak hibáik is, vagy olyan hibákat követnek el, amelyek végül a saját bukásukhoz vezetnek. Shakespeare Rómeó és Júliájában Rómeó tragikus hős. Vakmerő szerelmi szenvedélye, amely meggyőző karakterré teszi őt, közvetlenül a halála tragédiájához is vezet.

Néhány további fontos részlet a tragikus hősökről:

• A tragikus hős gondolatát először az ókori görög filozófus, Arisztotelész határozta meg a görög drámák tanulmányozása alapján.
• A “tragikus hős” kifejezés ellenére néha előfordul, hogy a tragikus hősök valójában egyáltalán nem hősök a tipikus értelemben – és néhány esetben az antagonistákat is tragikus hősöknek nevezhetjük.

Tragikus hős kiejtése

Így kell kiejteni a tragikus hőst: tra-jik hee-roh

A tragikus hős fejlődése

A tragikus hősök a legfontosabb összetevői annak, hogy a tragédiák, nos, tragikusak legyenek. Ennek ellenére a tragikus hőst jellemző tulajdonságokról alkotott elképzelés az idők során változott.

Aristotelész és a tragikus hős

Az ókori görög filozófus, Arisztotelész volt az első, aki meghatározta a “tragikus hős” fogalmát. Úgy vélte, hogy a jó tragédiának a félelem és a szánalom érzését kell kiváltania a nézőkből, mivel e két érzelmet alapvetőnek tartotta a katarzis (az erős vagy felgyülemlett érzelmek művészet általi felszabadításának folyamata) élményéhez. Ahogy Arisztotelész fogalmazott, amikor a tragikus hős a vesztébe rohan, “a szánalmat az érdemtelen szerencsétlenség, a félelmet a magunkfajta ember szerencsétlensége kelti fel.”

Aristotelész szigorúan meghatározta, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a tragikus hősnek ahhoz, hogy ezeket az érzéseket kiváltsa a közönségben. Arisztotelész szerint a tragikus hősnek:

• Erényesnek kell lennie: Arisztotelész korában ez azt jelentette, hogy a szereplőnek nemesnek kell lennie. Azt is jelentette, hogy a szereplőnek egyszerre kell alkalmasnak és erősnek (azaz “hősiesnek”) lennie, valamint felelősséget kell éreznie a görög kultúrát vezérlő becsület és erkölcs szabályai iránt. Ezek a tulajdonságok vonzóvá és meggyőzővé teszik a hőst, és elnyerik a közönség szimpátiáját.
• Legyen hibás: Miközben hősies, a szereplőnek rendelkeznie kell egy tragikus hibával (más néven hamartia), vagy általánosabban emberi hibának kell lennie, és a hibának a szereplő bukásához kell vezetnie. Egyrészt ezek a hibák “átélhetővé” teszik a karaktert, olyasvalakivé, akivel a közönség azonosulni tud. Ugyanilyen fontos, hogy a tragikus hiba erőteljesebbé teszi a tragédiát, mert azt jelenti, hogy a tragédia forrása a karakterben rejlik, nem csupán egy külső erő. A legsikeresebb tragédiákban a tragikus hős hibája nem csupán egy olyan tulajdonság, amellyel a hősies tulajdonságai mellett rendelkezik, hanem olyan tulajdonság, amely a hősies tulajdonságaiból fakad – például az igazság vagy az igazság igaz keresése, amely szörnyű következtetésekhez vezet, vagy az önteltség (a nagysággal gyakran együtt járó arrogancia). Ilyen esetekben olyan, mintha a karaktert a saját természete ítélné pusztulásra.
• Sorsfordulatot szenved: A karakternek szörnyű sorsfordulatot kell elszenvednie, jóból rosszba. Egy ilyen fordulat nem csupán a pénz vagy a státusz elvesztését jelenti. Azt jelenti, hogy a műnek a karakter halálával vagy mérhetetlen szenvedéssel kell végződnie, méghozzá olyan mértékben, amely meghaladja azt, amit a karakter látszólag megérdemelt volna.

Összefoglalva: Arisztotelész a tragikus hőst meglehetősen szigorúan úgy határozta meg, mint nemesi származású, hősies tulajdonságokkal rendelkező embert, akinek a sorsa egy tragikus hiba vagy tévedés miatt megváltozik (amely gyakran a karakter saját hősies tulajdonságaiból ered), és amely végül a tragikus hős szörnyű, túlzó bukásához vezet.

A modern tragikus hős

A tragikus hős definíciója az idők során jelentősen enyhült. Ma már minden nemű és osztályháttérrel rendelkező karaktert magában foglalhat

• . A tragikus hősöknek már nem csak nemeseknek vagy csak férfiaknak kell lenniük.
• Olyan karakterek, akik nem felelnek meg a hős hagyományos definíciójának. Ez azt jelentheti, hogy tragikus hős lehet egy átlagos személy, akiből hiányoznak a tipikus hősi tulajdonságok, vagy akár egy gonosztevő vagy félig gonosztevő személy is.

Mindamellett a tragikus hős lényege a modern korban is megtart két kulcsfontosságú szempontot Arisztotelész korából:

• A tragikus hősnek el kell nyernie a közönség szimpátiáját.
• A tragikus hősnek a legjobb erőfeszítései vagy szándékai ellenére a saját jellemének valamilyen tragikus hibája miatt kell romlásba jutnia.

Tragikus hős, antihős és byroni hős

A tragikus hőssel gyakran összekeveredik két kifejezés: antihős és byroni hős.

• Antihős: Az antihős olyan főhős, akiből hiányzik a hősökhöz kapcsolódó hagyományos tulajdonságok közül sok, mint például a bátorság, a becsületesség és a tisztesség, mégis elnyeri a közönség szimpátiáját. Az antihős esetleg rossz okból teszi a helyes dolgot. Clint Eastwood karaktere a The Good, the Bad, and the Ugly című westernfilmben alapvetően önző. Sírokat ás ki, hogy aranyat keressen, és mindenkit megöl, aki az útjába kerül, tehát egyértelműen rosszfiú. De antihősként nem teljesen romlott: a körülötte zajló véres háborúban haldokló katonák iránt is mutat némi együttérzést, és a film végén kegyesen cselekszik, amikor úgy dönt, hogy nem öl meg egy embert, aki korábban megpróbálta megölni őt. Tesz néhány jó dolgot, de csak addig, amíg az neki megfelel – tehát klasszikus antihős.
• Byroni hős: A byroni hős az antihős egy változata. Lord Byron költészetének szereplőiről kapta a nevét, a byroni hős általában olyan férfi, aki intelligens, érzelmileg érzékeny, magába forduló és cinikus karakter. Bár a byroni hősök általában nagyon karizmatikusak, mélyen hibás egyéniségek, akik olyan dolgokat tehetnek, amelyeket általában társadalmilag elfogadhatatlannak tartanak, mert ellentétben állnak a többségi társadalommal. A byroni hősnek saját meggyőződései vannak, és nem enged senkinek. Bár kezdetben talán nem látszik, de mélyen legbelül a byroni hős is meglehetősen önző.

A tragikus hős modern felfogása szerint mind az antihős, mind a byroni hős lehet tragikus hős is. Ahhoz azonban, hogy egy tragikus hős létezzen, egy olyan tragédia része kell, hogy legyen, amelynek története halállal vagy pusztulással végződik. Antihősök és byroni hősök azonban a legkülönbözőbb műfajokban létezhetnek, nem csak tragédiákban. Egy antihős egy akciófilmben – például Deadpool az első Deadpool-filmben – nem tragikus hős, mert az ő története általában boldogan végződik. De azt is mondhatnánk, hogy Macbeth egyfajta antihős (vagy legalábbis egy kezdeti hős, aki idővel antihőssé válik), és ő is nagyon határozottan tragikus hős.

Tragikus hős példák

Tragikus hősök a drámában

A tragikus hős az ókori görög színházból származik, és a mai napig találkozhatunk vele a kortárs tragédiákban. Bár a meghatározás azóta, hogy Arisztotelész először definiálta az archetípust, kibővült, a tragikus hős meghatározó jellemzői megmaradtak – például a közönség szimpátiájának kiváltása és saját bukásának előidézése.

Oidipusz mint tragikus hős az Oidipusz rexben

A tragikus hős leggyakoribb tragikus hibája (vagy hamartia) az önhittség, vagyis a túlzott büszkeség és önbizalom. Szophoklész Oidipusz rex című tragikus darabja tartalmazza a tragikus hős arisztotelészi definíciójának talán legismertebb példáját – és egyben jó példa a hubrisra is. A darab középpontjában Oidipusz király áll, aki meg akarja szabadítani az általa vezetett várost egy szörnyű járványtól. A darab elején egy próféta azt mondja Oidipusznak, hogy a járványt csak úgy lehet elűzni, ha megbüntetik azt, aki megölte az előző királyt, Lajost. De ugyanez a próféta arról is beszámol, hogy Oidipusz megölte saját apját, és feleségül vette az anyját. Oidipusz nem hajlandó hinni a jóslat második felének – a rá vonatkozó résznek -, de ennek ellenére elindul, hogy megtalálja és megbüntesse Laiosz gyilkosát. Végül Oidipusz rájön, hogy Laiosz volt az apja, és hogy valójában évekkel korábban akaratlanul megölte őt, és hogy ez a végzetes esemény közvetlenül vezetett oda, hogy feleségül vette a saját anyját. Következésképpen Oidipusz megtudja, hogy ő maga a pestis okozója, és mindezt felismerve nyomorúságában kivájja a szemét (felesége/anyja is megöli magát).

Oidipusz rendelkezik a klasszikus tragikus hős minden fontos jellemzőjével. A dráma során végig igyekszik azt tenni, ami helyes és igazságos, de tragikus hibája (önhittsége) miatt azt hiszi, hogy elkerülheti a próféta által neki adott sorsot, és ennek következtében saját maga okozza a vesztét.

Willy Loman mint tragikus hős Az ügynök halálában

Arthur Miller Az ügynök halála című darabját azzal a szándékkal írta, hogy tragédiát írjon egy olyan emberről, aki nem nemes vagy hatalmas ember, hanem egy átlagos dolgozó ember, egy ügynök.

Az Egy ügynök halála főhőse, Willy Loman kétségbeesetten próbálja eltartani a családját és fenntartani a büszkeségét. Willy nagy elvárásokat támaszt magával és a gyermekeivel szemben. Az amerikai álmot akarja, ami számára anyagi jólétet, boldogságot és jó társadalmi rangot jelent. Mégis, ahogy öregszik, azon kapja magát, hogy meg kell küzdenie azért, hogy megtartsa utazó ügynöki állását a vállalatnál, amelynek évtizedeken át szentelte magát. Eközben fiai, Biff és Happy kilátásai, amelyek a középiskolában még ígéretesnek tűntek, hasonlóképpen elszálltak. Willy nem tudja elengedni az amerikai álomról alkotott elképzelését, sem azt az ezzel kapcsolatos meggyőződését, hogy amerikai férfiként jó családfenntartónak kell lennie. Ez végül oda vezet, hogy holtan értékesebbnek látja magát, mint élve, és öngyilkosságot követ el, hogy a családja megkapja a biztosítási pénzt.

Willy egy modern tragikus hős. Jó ember, aki jót akar, de mélyen hibás is, és a siker egy bizonyos eszméjének megszállottsága, valamint a családja ellátására irányuló elszántsága végül tragikus halálához vezet.

Tragikus hősök az irodalomban

A tragikus hősök minden fontos irodalmi műben megjelennek. Idővel változott Arisztotelész szigorú meghatározása arra vonatkozóan, hogy mi teszi a tragikus hőst, de a tragikus hős alapvető képessége, hogy szimpátiát váltson ki a közönségből, megmaradt.

Jay Gatsby mint tragikus hős A nagy Gatsbyben

A főhős F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby című művének főhőse Jay Gatsby, a fiatal és titokzatos milliomos, aki arra vágyik, hogy újra találkozhasson azzal a nővel, akit fiatalemberként szeretett, mielőtt elment volna harcolni az első világháborúba. Ez a nő, Daisy azonban egy gazdag, régi pénzes családból származó Tom Buchanan nevű férfi felesége. Gatsby az egész életét Daisy visszaszerzése köré szervezi: meggazdagodik (kétes eszközökkel), házat bérel közvetlenül az öböl túloldalán, pazar partikat rendez abban a reményben, hogy a nő eljön. Végül újra találkoznak, és viszonyba kezdenek, de a viszony katasztrófával végződik: Gatsby vállalja a felelősséget azért az autóért, amelyet valójában Daisy vezetett, amikor véletlenül elütötte és megölte Tom szeretőjét (Myrtle-t), Daisy elhagyja Gatsbyt és visszatér Tomhoz, Gatsbyt pedig megöli Myrtle férje.

Gatsby bukását az okozza, hogy könyörtelenül egy bizonyos ideált – az amerikai álmot – és egy bizonyos nőt hajszol, aki szerinte beleillik ebbe az álomba. Vak elszántsága miatt képtelen belátni, hogy Daisy nem felel meg az ideálnak, és hogy maga az ideál is elérhetetlen. Ennek eredményeképpen veszélybe sodorja magát, hogy megvédjen valakit, aki valószínűleg nem tenné meg ugyanezt cserébe. Gatsby nem egy hagyományos hős (erősen utalunk rá, hogy a pénzét szerencsejátékból és más alvilági tevékenységekből szerezte), de szándékai többnyire nemesek: a szerelemre és az önmegvalósításra törekszik, és nem áll szándékában senkit sem bántani. Gatsby tehát Arisztotelész tragikus hősének modernizált változata lenne – még mindig kiváltja a közönség szimpátiáját -, még ha az archetípus kissé hibásabb változata is.

Javert mint tragikus hős Victor Hugo Les Misérables című művében

Javert egy rendőrnyomozó, a törvény és a rend megszállottja, a Les Misérables fő antagonistája. A regény különböző mellékszálakat tartalmaz, de nagyrészt egy Jean Valjean nevű karaktert követ, aki jó és erkölcsös ember, de nem tud szabadulni a múltjától, hiszen volt elítélt. (Eredetileg azért kerül börtönbe, mert ellopott egy kenyeret, hogy segítsen táplálni nővére hét gyermekét). Miután Valjean megszökik a börtönből, megváltoztatja a nevét, és végül erkölcsös és jómódú életet él, és arról válik ismertté, hogy miként segíti a szegényeket.

Javert, aki a tekintély és a törvény abszolút tiszteletéről ismert, hosszú éveket tölt azzal, hogy megtalálja a szökött fegyencet, és visszavigye a börtönbe. Miután azonban Javert élethosszig tartó hajszája Valjeanhoz vezet, Valjean végül megmenti Javert életét. Javert viszont azon kapja magát, hogy képtelen letartóztatni azt az embert, aki oly nagy irgalmat mutatott neki, de az igazság és a törvény iránti elkötelezettségét sem tudja feladni. Kétségbeesésében öngyilkosságot követ el. Más szavakkal: Javert ereje és igaz erkölcse a pusztulásba vezet.

Míg Javert sok szempontból megfelel a tragikus hős modelljének, ő egy nem hagyományos tragikus hős, mert ő inkább antagonista, mint a regény főszereplője (Valjean a főszereplő). Azt lehet tehát mondani, hogy Javert inkább “tragikus alak” vagy “tragikus karakter”, mint “tragikus hős”, mert valójában egyáltalán nem ő a regény “hőse”. Azért hasznos példa, mert megmutatja, mennyire rugalmas lehet a “tragikus hős” fogalma, és hogyan játszanak az írók ezekkel az elképzelésekkel, hogy újfajta karaktereket hozzanak létre.

További példák a tragikus hősökre

• Macbeth: Shakespeare Macbeth című művében a főszereplő Macbeth hagyja, hogy a saját (és felesége) becsvágya arra késztesse, hogy megölje a királyt, hogy beteljesítsen egy jóslatot, és maga is király lehessen. Macbeth a darab elején követi el a gyilkosságot, és ettől kezdve tettei egyre véresebbek lesznek, és inkább gonosztevővé, mint hőssé válik. Ennek ellenére végül mégis a halálba kerül, ahol felesége is meghal, és teljesen rádöbben élete ürességére. Macbeth tragikus hős, de a darab érdekessége, hogy végzetes hibája vagy tévedése viszonylag korán bekövetkezik, és a darab további részében a tragédiába való hanyatlását mutatja be, még akkor is, amikor kezdetben úgy tűnik, hogy megkapja, amire törekszik (a trónt).
• Michael Corleone: A Keresztapa-filmek főszereplőjéről, Michael Corleonéról elmondható, hogy a három Keresztapa-film során tragikus ívet él át. Az ambíció és a családi hűség arra készteti, hogy átvegye a maffiacsalád irányítását, holott apja eredetileg inkább a “tiszta útra” terelte. Michael családja iránti odaadása aztán arra készteti, hogy meggyilkolja ellenségeit, megöli áruló testvérét, és közvetve lényegében minden szerettének halálához vezet. Egyedül hal meg, elveszett szerelmeire gondolva, tragikus antihősként.
• Okonkwo: Chinua Achebe Things Fall Apart című művében Okonkwo nagy erejű és akaratú ember, és ezek a hősies tulajdonságok teszik őt hatalmassá és gazdaggá a törzsében. De az a törekvése, hogy mindig erősnek és hatalmasnak tűnjön, oda is vezet, hogy elidegeníti a fiát, megszegi a törzsi hagyományokat oly módon, hogy száműzik a törzsből, és közvetlenül szembeszáll a fehér misszionáriusokkal oly módon, hogy végül öngyilkosságot követ el. Okonkwo erő és hatalom iránti odaadása a saját pusztulásához vezet.
• Anakin Skywalker: A három Star Wars-előzményfilm (I., II. és III. epizód) úgy tekinthető, mint egy kísérlet arra, hogy Anakin Skywalkert tragikus hőssé tegyék. Anakin egyszerre hatalmas az erőben és a megjövendölt “kiválasztott”, de becsvágya és a rend és az irányítás iránti vágya arra készteti, hogy elhagyja és megölje jedi társait, véletlenül megöli a saját feleségét, majd csatlakozik az erő sötét oldalához, és a Császár egyfajta végrehajtójává válik. Anakin, mint Darth Vader, egyedül van, és tele van olyan szégyennel és önutálattal, hogy nem lát más lehetőséget, minthogy folytassa a gonoszság útját. Ez teszi őt tragikus hőssé. Mindezek után egyesek azzal érvelnek, hogy az első három Star Wars-film nem elég jól megírt vagy jól játszott ahhoz, hogy Anakint valóban tragikus hőssé tegyék (vajon a közönség tényleg szimpatizál Anakinnal, tekintve, hogy milyen nyafogósan nyafog?), de egyértelmű, hogy tragikus hősnek szánták.

Mi a tragikus hős funkciója az irodalomban?

A tragikus hősök mindenekelőtt a tragikus hősök teszik a tragédiát a tragédiába – a tragikus hős bukása az, ami érzelmileg bevonzza a közönséget vagy az olvasót, és szánalmat és félelmet vált ki belőlük. Az írók ezért a tragikus hősöket sokszor ugyanazért használják, amiért tragédiákat írnak – hogy mélységgel, érzelmekkel és összetettséggel illusztráljanak egy erkölcsi problémát.

Ezek mellett a tragikus hősök számos funkciót töltenek be azokban a történetekben, amelyekben megjelennek. Tragikus hibáik révén a közönség számára jobban átélhetővé válnak, különösen a hagyományosabb hősökhöz képest, akik túl tökéletesnek tűnhetnek ahhoz, hogy valóban hasonlítsanak a valódi emberekre, vagy érzelmi reakciót váltsanak ki a közönségből. Arisztotelész úgy vélte, hogy egy tragikus hős bukását látva a közönség bölcsebbé válik, amikor saját életében döntéseket hoz. A tragikus hősök továbbá illusztrálhatják az erkölcsi kétértelműséget, mivel egy látszólag kívánatos tulajdonság (például az ártatlanság vagy a becsvágy) hirtelen a karakter legnagyobb gyengeségévé válhat, ami súlyos szerencsétlenséget vagy akár halált is okozhat.

Más hasznos források a tragikus hősökről

• A Wikipédia tragikus hősről szóló oldala: Egy hasznos áttekintés, amely leginkább a fogalom történetére összpontosít.
• A Tragikus hős szótári meghatározása: Egy rövid és alapvető definíció.
• Tragikus hősök a YouTube-on:
  • Egy egyperces, animációs magyarázat a tragikus hősről.
  • Is Macbeth a Tragic Hero? Ez a videó elmagyarázza, hogy mi a tragikus hős, Macbeth példáján keresztül .