US EPA
42 U.S.C. §7401 et seq. (1970)
A Clean Air Act (CAA) az az átfogó szövetségi törvény, amely szabályozza a helyhez kötött és mobil forrásokból származó levegő kibocsátását. Ez a törvény többek között felhatalmazza az EPA-t, hogy a közegészség és a közjólét védelme érdekében nemzeti levegőminőségi szabványokat (NAAQS) állapítson meg, és szabályozza a veszélyes légszennyező anyagok kibocsátását.
NAAQS és SIP-k
A törvény egyik célja az volt, hogy 1975-ig minden államban NAAQS-eket állapítson meg és érjen el, hogy kezelje az egyes széles körben elterjedt légszennyező anyagok által okozott közegészségügyi és közjóléti kockázatokat. E szennyezőanyag-szabványok megállapítása azzal párosult, hogy az államokat arra utasították, hogy a szabványok elérése érdekében dolgozzanak ki állami végrehajtási terveket (SIP), amelyek az állam megfelelő ipari forrásaira vonatkoznak. A törvényt 1977-ben és 1990-ben módosították, elsősorban azért, hogy új célokat (időpontokat) határozzanak meg az NAAQS-ek elérésére, mivel az ország számos területe nem tartotta be a határidőket.
A szennyezés forrásai
A tiszta levegő törvény 112. szakasza a veszélyes légszennyező anyagok kibocsátásával foglalkozik. A CAA 1990 előtt kockázatalapú programot hozott létre, amelynek keretében csak néhány szabványt dolgoztak ki. Az 1990. évi Tiszta Levegő Törvény módosításai felülvizsgálták a 112. szakaszt, és először technológiaalapú szabványok kibocsátását írták elő a fő forrásokra és bizonyos területi forrásokra. A “jelentős források” olyan helyhez kötött források vagy helyhez kötött források csoportja, amelyek évente legalább 10 tonna veszélyes légszennyező anyagot vagy legalább 25 tonna veszélyes légszennyező anyagok kombinációját bocsátanak ki vagy képesek kibocsátani. A “területi forrás” minden olyan helyhez kötött forrás, amely nem jelentős forrás.
A jelentős források esetében a 112. szakasz előírja, hogy az EPA olyan kibocsátási szabványokat állapítson meg, amelyek megkövetelik a veszélyes légszennyező anyagok kibocsátásának maximális mértékű csökkentését. Ezeket a kibocsátási szabványokat általában “maximálisan elérhető ellenőrzési technológiának” vagy “MACT” szabványoknak nevezik. Nyolc évvel azután, hogy egy forráskategóriára vonatkozóan kiadták a technológiaalapú MACT-szabványokat, az EPA-nak felül kell vizsgálnia ezeket a szabványokat annak megállapítása érdekében, hogy az adott forráskategória esetében fennáll-e bármilyen fennmaradó kockázat, és szükség esetén felül kell vizsgálnia a szabványokat e kockázat kezelése érdekében.
Szabályozás és végrehajtás
- Légügyi végrehajtás
- A tiszta levegő törvény betartásának ellenőrzése: vizsgálatok és ellenőrzések
A törvény története
- EPA története: Clean Air Act of 1970/1977
- EPA History: Clean Air Act Amendments of 1990
More Information
The Office of Air and Radiation (OAR) develops national programs, policies, and regulations for controlling air pollution and radiation exposure.
- Clean Air Act and Air Pollution Overview covers progress under CAA in reducing air pollution, and the roles of state government and other parties in implementation.
- Air Regulatory Topics
- Broad index of Air Topics
Under CAA Section 112(r), the Office of Emergency Management (OEM) administers the Risk Management Plan Rule.