US EPA

A DDT fejlődése

A DDT-t (diklór-difenil-triklóretán) a modern szintetikus rovarölő szerek közül elsőként az 1940-es években fejlesztették ki. Kezdetben nagy hatékonysággal alkalmazták a malária, a tífusz és a többi rovarok által terjesztett emberi betegség leküzdésére mind a katonai, mind a polgári lakosság körében. A növénytermesztésben és állattenyésztésben, intézményekben, otthonokban és kertekben is hatékony volt a rovarok elleni védekezésben. A DDT gyors sikere peszticidként és széles körű használata az Egyesült Államokban és más országokban számos rovarkártevő fajnál rezisztencia kialakulásához vezetett.

Szabályozás az egészségügyi és környezeti hatások miatt

Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma, a peszticidek szabályozásáért felelős szövetségi ügynökség az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének 1970-es megalakulása előtt az 1950-es évek végén és az 1960-as években szabályozási intézkedéseket kezdett a DDT számos felhasználási módjának betiltására, mivel egyre több bizonyíték volt a peszticid csökkenő hasznára, valamint környezeti és toxikológiai hatásaira. Rachel Carson Néma tavasz című könyvének 1962-es megjelenése széles körű közérdeklődést váltott ki a nem megfelelő növényvédőszer-használat veszélyeivel és a jobb növényvédőszer-ellenőrzés szükségességével kapcsolatban.

Az EPA 1972-ben a DDT-nek a környezetre gyakorolt káros – például az élővilágra gyakorolt – hatásai, valamint az emberi egészségre gyakorolt potenciális kockázatai miatt a DDT-t visszavonó határozatot adott ki. Azóta a vizsgálatok folytatódtak, és az állatokon végzett vizsgálatok alapján gyanítható a DDT-expozíció és az emberek reprodukciós hatásai közötti kapcsolat. Ezenkívül a vizsgálatok során a DDT-nek kitett állatok egy részénél májdaganat alakult ki. Ennek eredményeképpen a DDT-t ma az amerikai és a nemzetközi hatóságok valószínűsíthetően rákkeltőnek minősítik.

A DDT:

• közismerten nagyon perzisztens a környezetben,
• felhalmozódik a zsírszövetekben, és
• nagy távolságokra képes eljutni a felső légkörben.

Az Egyesült Államokban a DDT használatának beszüntetése után a DDT koncentrációja a környezetben és az állatokban csökkent, de perzisztenciája miatt a történelmi használatból származó, aggodalomra okot adó maradványok még mindig fennállnak.

A jelenlegi helyzet

Az EPA 1996 óta részt vesz a DDT és más, világszerte használt tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok használatának ellenőrzésére irányuló nemzetközi tárgyalásokon. Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának égisze alatt az országok összefogtak és tárgyalásokat folytattak egy olyan szerződésről, amelynek célja, hogy globális tilalmakat vagy korlátozásokat vezessenek be a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokra (POP) vonatkozóan, amely csoportba a DDT is beletartozik. Ez a szerződés a POP-okról szóló Stockholmi Egyezmény néven ismert. Az egyezmény korlátozott mentességet tartalmaz a DDT-nek a maláriát okozó mikrobát terjesztő szúnyogok elleni védekezésre való használatára – egy olyan betegségre, amely még mindig emberek millióit öli meg világszerte.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2006 szeptemberében kijelentette, hogy támogatja a DDT beltéri használatát azokban az afrikai országokban, ahol a malária továbbra is jelentős egészségügyi problémát jelent, arra hivatkozva, hogy a növényvédő szer előnyei meghaladják az egészségügyi és környezeti kockázatokat. A WHO álláspontja összhangban van a POP-okról szóló Stockholmi Egyezménnyel, amely a malária elleni védekezés kivételével a DDT minden felhasználását betiltja.

A DDT egyike annak a 12 peszticidnek, amelyet a WHO beltéri permetezési programokhoz ajánl. Az egyes országoknak kell eldönteniük, hogy használják-e a DDT-t vagy sem. Az EPA együttműködik más ügynökségekkel és országokkal, hogy tanácsot adjon nekik a DDT-programok kialakításával és ellenőrzésével kapcsolatban, azzal a céllal, hogy a DDT-t csak az úgynevezett integrált vektorkezelésnek nevezett programok keretében használják. Exit IVM is a decision-making process for use of resources to yield the best possible results in vector control, and that it be kept out of agricultural sectors.

Additional information on DDT:

• EPA History: DDT (dichloro-diphenyl-trichloroethane)
• National Pesticide Information Center (NPIC) DDT Factsheets Exit
  • General Factsheet (PDF) (5 pp, 177 K, About PDF)
  • Technical Factsheet (PDF)(6 pp, 186 K, About PDF)
• Stockholm Convention on POPs Exit
• The World Health Organization press release promoting the indoor spraying of DDT in fighting malaria Exit

Top of Page