Válasszon országot

Ez a cikk a
Creation 28(4) című folyóiratból származik:12-17, 2006. szeptember
Böngésszen a legújabb digitális számunkbanIratkozzon fel

írta Jonathan Sarfati

A Bibliában aligha támadtak bármit is annyit, mint Isten kataklizmikus ítéletét, Noé özönvízét. Ez egy James Hutton (1726-97) nevű skót orvossal kezdődött, aki 1785-ben, mielőtt megvizsgálta volna a bizonyítékokat, kijelentette:

“Földünk múltbeli történetét azzal kell magyarázni, ami láthatóan most történik… Nem szabad olyan erőket alkalmazni, amelyek nem természetesek a földgömb számára, nem szabad olyan cselekvést elfogadni, amelynek nem ismerjük az elvét” (kiemelés hozzáadva).1

Fotó wikipedia.org

Ez nem a teremtésről és az özönvízről szóló bibliai tanítás cáfolata volt, hanem annak dogmatikus elutasítása, hogy ezeket akár csak lehetséges magyarázatoknak tekintsük – éppen úgy, mint a gúnyolódók, akiket Péter a 2Péter 3-ban megjósolt.

Az özönvízzel kapcsolatos hitetlenség azonban annyira meggyökeresedett, hogy még sok látszólag keresztény főiskolán sem tanítják. Pedig Jézus azt tanította, hogy az özönvíz valóságos történelem volt, éppoly valóságos, mint az Ő jövőbeli második eljövetele:

“Ahogyan Noé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is. Az emberek ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amikor Noé belépett a bárkába. Aztán jött az özönvíz, és mindannyiukat elpusztította.’ (Lukács 17:26-27)

Ebben a szakaszban Jézus egyenesen beszél Noéról mint valós személyről (aki az ő őse volt – Lukács 3:36), a bárkáról mint valós edényről, és az özönvízről mint valós eseményről. A nagyjából konzervatív teológiai beállítottságúak tehát nem tagadják teljesen az özönvizet, hanem azt állítják, hogy az csupán egy helyi esemény volt, általában Mezopotámiában (az ókori Irakban).2 A liberálisok azonban, akik nem törődnek Jézus szavaival, még tovább mennek. Nagyon elterjedt nézet, hogy a Noé özönvízéről szóló bibliai történet egyáltalán nem történelmi, hanem a mezopotámiai árvízi legendákból kölcsönözték.

A Gilgames-eposz

Austen Henry Layard régész és csapata 1853-ban az ókori asszír főváros, Ninive palotai könyvtárát ásatta ki. Találmányaik között volt egy nagy eposz 12 táblából álló sorozata. A táblák i. e. 650 körülről származtak, de a költemény sokkal régebbi volt. A hős, Gilgames a sumér királylista3 szerint az első uruki dinasztia királya volt, aki 126 évig uralkodott.4

A legendában azonban Gilgames 2/3-ban isteni és 1/3-ban halandó. Hatalmas intelligenciával és erővel rendelkezik, de elnyomja népét. A nép az istenekhez fordul, és az égisten, Anu, a város főistene egy Enkidu nevű vadembert teremt, aki elég erős ahhoz, hogy felvegye a versenyt Gilgamesével. Végül mindketten megküzdenek, de egyikük sem tud győzni. Ellenségeskedésükből kölcsönös tisztelet, majd odaadó barátság lesz.

A két új barát együtt indul kalandokba, de végül az istenek megölik Enkidut. Gilgames gyászolja barátját, és rájön, hogy végül neki is meg kell halnia. Azonban tudomást szerez valakiről, aki halhatatlanná vált – Otnapishtimről, a világméretű özönvíz túlélőjéről. Gilgames átutazik a tengeren, hogy megkeresse Utnapishtimot, aki elmeséli figyelemre méltó életét.

A Gilgames özönvíz

A valóságban Utnapishtim özönvize volt az, amelyről a 11. táblán olvashatunk. Az istenek tanácsa úgy döntött, hogy elárasztja az egész földet, hogy elpusztítsa az emberiséget. De Ea, az embert teremtő isten figyelmeztette az Eufrátesz partján fekvő Szuruppak városából származó Utnapishtimot, és azt mondta neki, hogy építsen egy hatalmas hajót:

“Ó, Szuruppak embere, Ubartutu fia!
Bontd le a házat és építs hajót!
Tagadd meg a gazdagságot és keress élőlényeket!
Űzd el a vagyont és tartsd életben az élőlényeket!
Vezessetek fel minden élőlényt a csónakba!
A csónak, amelyet építened kell,
méreteinek egyenlőnek kell lenniük egymással:
hossza feleljen meg a szélességének.’5

Utnapishtim engedelmeskedett:

“Egy (egész) hold volt az alapterülete, (660′ X 660′)
Tíz tucat könyök a magassága mindegyik falának,
Tíz tucat könyök a négyzetes fedélzet mindkét széle.
Megrajzoltam az oldalainak alakját, és összeillesztettem.
Hat fedélzettel láttam el,
hét részre osztva (így).” …6

Utnapishtim szurokkal zárta le bárkáját,7 magával vitte a gerinces állatok minden fajtáját és családtagjait, valamint néhány más embert. Sámasz, a napisten kenyereket zúdított le, és búzát zúdított le. Aztán jött az özönvíz, olyan heves, hogy:

‘Az istenek megijedtek az özönvíztől,
és visszavonultak, felemelkedtek Anu mennyországába.
Az istenek kutyaként gubbasztottak a külső falnál.
Isztár sikoltozott, mint egy szülő nő,
az istenek édes hangú úrnője jajgatott:
“A régi idők sajnos agyaggá váltak,
mert gonosz dolgokat mondtam az istenek gyűlésén!”
Hogyan mondhattam gonosz dolgokat az istenek gyűlésén,
megrendelve egy katasztrófát, hogy elpusztítsam népemet!!
Nemhogy megszülettem az én drága népemet,
már megtöltik a tengert, mint annyi hal!”
Az istenek – az Anunnakik – vele együtt sírtak,
az istenek alázatosan ültek sírva, zokogva a bánattól(?),
az ajkuk égett, kiszáradt a szomjúságtól. “5

Az özönvíz azonban viszonylag rövid volt:

“Hat nap és hét éjjel
jött a szél és az árvíz, a vihar ellapította a földet.
Amikor elérkezett a hetedik nap, a vihar dübörgött,
a vízözön hadakozott önmagával, mint egy (vajúdó) asszony
vívódik.’5

Akkor a bárka a Nisir (vagy Nimush) hegyen szállt meg, közel 500 km-re (300 mérföldre) az Ararát hegytől. Utnapishtim kiküldött egy galambot, majd egy fecskét, de egyik sem talált földet, így visszatért. Aztán kiküldött egy hollót, amely nem tért vissza. Ezért szabadon engedte az állatokat, és feláldozott egy juhot. Ez nem volt túl korai, mert szegény istenek éheztek:

“Az istenek megérezték az ízét,
az istenek megérezték az édes ízét,
és összegyűltek, mint a legyek a (juh)áldozat fölé.”

Ekkor Enlil meglátta a bárkát, és feldühödött, hogy néhány ember életben maradt. De Ea szigorúan megdorgálta Enlilt, amiért túlzásba vitte az özönvizet. Erre Enlil halhatatlanságot adott Utnapishtimnek és feleségének, és elküldte őket messzire, a folyók torkolatához.

Itt találta meg őt Gilgames, és hallotta a figyelemre méltó történetet. Először Utnapishtim próbára tette Gilgames méltóságát a halhatatlanságra azzal, hogy kihívta őt, hogy 7 éjszakán át ébren maradjon. Gilgames azonban túlságosan kimerült volt, és hamar elaludt. Utnapishtim megkérte a feleségét, hogy süssön egy kenyeret, és tegye Gilgames mellé minden nap, amikor alszik. Amikor Gilgames felébredt, azt hitte, hogy csak egy pillanatra aludt el. De Utnapishtim megmutatta Gilgamesnek a kenyereket az öregedés különböző szakaszaiban, ami azt mutatta, hogy napok óta aludt.

Gilgames még egyszer siránkozott az elkerülhetetlen halála miatt, és Utnapishtim megszánta őt. Elárulta hát, hol találja a halhatatlanság növényét. Ez egy tüskés növény volt Apsu, a földalatti édesvíz istenének birodalmában. Gilgames megnyitott egy csatornát Apsu felé, nehéz köveket kötött a bokájára, mélyre süllyedt, és megragadta a növényt. Although the plant pricked him, he cut off the stones, and rose.

Unfortunately, on the return journey, Gilgamesh stopped at a cool spring to bathe, and a snake carried off the plant. Gilgamesh wept bitterly, because he could not return to the underground waters.

Which came first?

We can see from the table that there are many similarities, which point to a common source. But there are also significant differences. Még a madarak kiküldésének sorrendje is logikus Noé beszámolójában. Ő felismerte, hogy a hollóhoz hasonló hamvazószerda vissza nem térése semmit sem bizonyít, míg Utnapishtim a hollót küldte ki utoljára. De Noé rájött, hogy a galamb logikusabb – amikor a galamb egy frissen szedett olajággal tért vissza, Noé tudta, hogy a víz lecsillapodott. Az pedig, hogy egy héttel később nem tért vissza, azt mutatta, hogy a galamb jó helyet talált a letelepedéshez.

A bibliai kereszténység ellenségei azt állítják, hogy a bibliai beszámoló a Gilgames-eposzból kölcsönzött. Krisztus követői ezzel nem tudnak egyetérteni. Ezért Pál apostolnak a 2Korinthus 10:5-ben foglalt tanításával összhangban fontos, hogy leromboljuk ezt a liberális elméletet.

A Teremtés könyve régebbi

Egyértelműbb, hogy a Teremtés könyve volt az eredeti, és a pogány mítoszok ennek az eredeti elbeszélésnek a torzításaként keletkeztek. Bár Mózes jóval az események után élt, valószínűleg sokkal régebbi források szerkesztőjeként működött.9 Az 1Mózes 10:19 például tárgyilagos útmutatást ad: “ahogy Sodoma és Gomora, Adma és Zebojim felé tartasz”. Ezek voltak azok a síkvidéki városok, amelyeket Isten 500 évvel Mózes előtt elpusztított rendkívüli gonoszságuk miatt. Mégis a Teremtés könyve olyan időben ad útbaigazítást, amikor ezek jól ismert nevezetességek voltak, nem pedig a Holt-tenger alá temetve.

A történelmi eseményekből szokás legendákat csinálni, de legendákból nem lehet történelmet csinálni. A liberálisok azt is szokták állítani, hogy az egyistenhit egy késői evolúciós vallási fejlődés. A Biblia azt tanítja, hogy az emberiség eredetileg monoteista volt. A régészeti bizonyítékok ugyanezt sugallják, és arra utalnak, hogy az emberiség csak később fajult át bálványimádó panteizmusba.10

A Teremtés könyvében például Isten ítélete igazságos, 120 évig türelmes az emberiséggel (1Móz 6:3), kegyelmet mutat Noénak, és szuverén. Ezzel szemben a Gilgames-eposzban az istenek szeszélyesek és civakodóak, meghunyászkodnak az özönvíz előtt, és éheznek az emberek nélkül, akik áldozatokkal etetik őket. Vagyis a Gilgames-eposz emberi írói átírták az igaz beszámolót, és isteneiket a saját képükre formálták.

Az egész Gilgames-derivációs elmélet a lejáratott Dokumentum-hipotézisen alapul.9 Ez azt feltételezi, hogy a Pentateuchust papok állították össze a babiloni száműzetés alatt, az i. e. 6. században. A belső bizonyítékok azonban semmi jelét nem mutatják ennek, és minden jel arra utal, hogy olyan emberek számára íródott, akik éppen akkor jöttek ki Egyiptomból. Az irathipotézis eurocentrikus feltalálói, mint például Julius Wellhausen, úgy gondolták, hogy az írást Mózes idejében még nem találták fel. Az ősi írás számos régészeti felfedezése azonban azt mutatja, hogy ez nevetséges.”

Minden népcsoport globális özönvízre emlékszik

A liberálisok gyakran állítják, hogy a Gilgames-eposz egy súlyos folyóáradásból, azaz egy helyi árvízből lett megszépítve. Ez működhetne, ha hasonló árvízi legendák csak az ókori Közel-Kelet környékén lennének. De ilyen árvízi legendák ezrei vannak szerte a világon – az alábbi táblázatban találunk néhány példát.11

Még az ausztrál aborigineknek is vannak legendái egy hatalmas árvízről, akárcsak a dél-amerikai Amazonas folyó melletti mély dzsungelekben élő embereknek. Dr. Alexandra Aikhenvald, a régió nyelveinek világméretű szakértője azt mondta:

‘… nyelvük és annak szerkezete nélkül az emberek gyökértelenek. Azzal, hogy rögzítjük, a történeteket és a folklórt is lejegyezzük. Ha ezek elvesznek, egy nép történelmének hatalmas része elvész. Ezeknek a történeteknek gyakran van egy közös gyökere, amely egy valós eseményről beszél, nem csak egy mítoszról. Például minden valaha vizsgált amazóniai társadalomnak van egy nagy árvízről szóló legendája. “12

Ez tökéletesen érthető, ha valóban volt egy globális özönvíz, ahogy a Genezis tanítja, és minden népcsoport olyan túlélőktől származik, akik emlékeket őriztek erről a kataklizmáról.”

A bárka alakja

A bárkát úgy építették, hogy rendkívül stabil legyen. Isten azt mondta Noénak, hogy készítse el 300×50×30 singre (1Mózes 6:15), ami körülbelül 140×23×13,5 méter vagy 459×75×44 láb, így a térfogata 43 500 m3 (köbméter) vagy 1,54 millió köbláb volt. Ez éppen megfelelő ahhoz, hogy a csónak ne boruljon fel, és hogy egyenletes legyen az útja. A hajók (és a repülőgépek) három fő forgástípusa létezik, három egymásra merőleges tengely körül:

1. Yawing, forgás egy függőleges tengely körül, azaz az orr és a tat felváltva mozog balról jobbra.

2. Pitching, forgás egy oldaltengely, egy képzeletbeli vonal körül balról jobbra, azaz az orr és a tat felváltva mozog fel és le.

3. Hullámzás (vagy dőlés), forgás a hossztengely, az orrtól a tatig tartó képzeletbeli vonal körül, amely a hajó oldalára billentésére hajlamosít.

A dőlés nem veszélyes, mivel nem borítja fel a hajót, de kényelmetlené teszi az utazást. A dőlés szintén valószínűtlen módja a hajó felborulásának. Mindenesetre a hajó hatalmas hossza miatt a hullámok irányával párhuzamosan igazodna, így ezek a zavarok minimálisak lennének.

A borulás messze a legnagyobb veszély, és a bárka ezt úgy oldja meg, hogy sokkal szélesebb, mint amilyen magas. Szinte lehetetlen lenne felborulni – még ha a bárka valahogy 60°-kal meg is billenne, akkor is fel tudná magát igazítani, ahogy az az ábrán (fent) látható.

De szinte lehetetlen lenne a bárkát akár csak a töredékére is felborítani. David Collins, aki hajóépítészként dolgozott, kimutatta, hogy még egy 210 csomós szél (a hurrikán erejének háromszorosa) sem tudta volna legyőzni a Bárka kiegyenesítő momentumát, ami megakadályozta volna, hogy a Bárka sokkal 3°-nál jobban megdőljön.13

Még koreai hajóépítészek is megerősítették, hogy egy, a Bárka méreteivel rendelkező uszály optimális stabilitással rendelkezne. Arra a következtetésre jutottak, hogy ha a fa csak 30 cm vastag lenne, akkor a bárka képes lett volna a 30 m-nél magasabb hullámokkal járó tengeri körülmények között is navigálni.14 Hasonlítsuk ezt össze egy cunamival (“szökőár”), amely jellemzően csak kb. 10 m magas. Vegyük észre azt is, hogy a cunamik még kisebb veszélyt jelentenek, mert csak a part közelében veszélyesek – a tengeren kívül alig észrevehetőek.

Dr. Werner Gitt kimutatta, hogy a bárka ideális méretekkel rendelkezett a stabilitás és az anyagtakarékosság optimalizálása érdekében – lásd a 2004-es szupertáborban készült DVD-jét: How Well Designed was Noah’s Ark.

Ezt állítsuk szembe Utnapishtim bárkájával – ez egy hatalmas kocka volt! Ennél nevetségesebb hajót nehezebb elképzelni – a legkisebb zavartól is felborulna minden irányba. A történetet azonban könnyű megmagyarázni, ha eltorzították a Teremtést, és úgy találták, hogy egy dimenzióra könnyebb emlékezni, mint háromra, “a dimenzióinak egyenlőnek kell lenniük”, és ez sokkal szebb formának tűnik. A pogány emberi szerzők nem jöttek rá, hogy miért kellett a valódi bárka méreteinek olyannak lenniük, amilyenek voltak. De a fordítottja is elképzelhetetlen: hogy a zsidó írástudók, akik aligha a tengerészeti építészeti képességeikről voltak híresek, fogták a mitikus kocka alakú bárkát, és a lehető legstabilabb fából készült hajóvá alakították!

A Teremtés az eredeti

A Gilgames-eposz szoros párhuzamot mutat a Noé özönvízéről szóló beszámolóval. A szoros hasonlóságok a valós eseményhez való közelségének köszönhetőek. Vannak azonban jelentős különbségek is. Az eposzban minden, a durva politeizmustól az abszurd kocka alakú bárkáig, valamint a világméretű özönvíz-legendákig azt mutatja, hogy a Teremtés könyve az eredeti, míg a Gilgames-eposz egy torzítás.”

Forrás: lásd Nozomi Osanai, A comparative study of the flood accounts in the Gilgamesh Epic and Genesis, MA Thesis, Wesley Biblical Seminary, USA, 2004, amely ettől a cikktől függetlenül készült, és további részleteket tartalmaz. Kegyesen megengedte, hogy a szakdolgozatát közzétegyük oldalunkon-www.creation.com/gilg>.