Váltólevél

Mi az a váltólevél?

A váltó olyan pénzügyi eszköz, amely az egyik fél (a váltó kibocsátója vagy készítője) írásbeli ígéretét tartalmazza arra vonatkozóan, hogy egy másik félnek (a váltó kedvezményezettjének) meghatározott pénzösszeget fizet, akár felszólításra, akár egy meghatározott jövőbeli időpontban. A váltó általában tartalmazza a tartozásra vonatkozó összes feltételt, például a tőkeösszeget, a kamatlábat, a lejárat időpontját, a kibocsátás időpontját és helyét, valamint a kibocsátó aláírását.

A váltók – bár pénzintézetek is kibocsáthatják őket (lásd alább) – olyan adósságinstrumentumok, amelyek lehetővé teszik a vállalatok és magánszemélyek számára, hogy bankon kívüli forrásból is finanszírozáshoz jussanak. Ez a forrás lehet egy magánszemély vagy egy olyan vállalat, amely hajlandó a váltót a megállapodás szerinti feltételek mellett átvenni (és a finanszírozást biztosítani). A váltók tulajdonképpen bárki számára lehetővé teszik, hogy hitelező legyen. Például, bár ez nem magától értetődő, de előfordulhat, hogy egy kisebb összegű személyi kölcsön felvételéhez váltót kell aláírnia.

Valólevél

A váltók megértése

A váltókra, akárcsak a váltókra, az 1930-as nemzetközi egyezmény vonatkozik, amely azt is előírja, hogy a “váltó” kifejezést az okirat szövegében kell feltüntetni, és feltétel nélküli fizetési ígéretet kell tartalmaznia.

Jogi végrehajthatóságukat tekintve a váltók valahol az IOU informális jellege és a kölcsönszerződés merevsége között helyezkednek el. A váltó tartalmazza a fizetésre vonatkozó konkrét ígéretet és az ehhez szükséges lépéseket (például a törlesztési ütemtervet), míg az adóslevél csupán elismeri a tartozás fennállását és azt az összeget, amellyel az egyik fél tartozik a másiknak.

A kölcsönszerződés ezzel szemben általában rögzíti a hitelező jogát a hitelfelvevő nemteljesítése esetén történő jogorvoslatra – például a végrehajtásra -; az ilyen rendelkezések általában hiányoznak a váltókból. Bár a szerződésben fel lehet tüntetni a nemfizetés vagy az idő előtti fizetés következményeit (például késedelmi díjakat), de általában nem ismerteti a jogorvoslati módszereket, ha a kibocsátó nem fizet időben.

A feltétel nélküli és eladható váltók átruházható eszközökké válnak, amelyeket számos országban széles körben használnak az üzleti tranzakciókban.

Tanulói kölcsönre vonatkozó váltók

Sokan a diákhitel felvételének részeként írják alá első váltójukat. A magánhitelezők általában megkövetelik a diákoktól, hogy minden egyes felvett hitelhez külön-külön adóslevelet írjanak alá. Egyes iskolák azonban lehetővé teszik a szövetségi diákhitel-felvevők számára, hogy egyszeri, fő ígérvényt írjanak alá. Ezt követően a diákhitelfelvevő több szövetségi diákhitelt is felvehet, amennyiben az iskola igazolja a diák folyamatos jogosultságát.

A diákhitel-ígérvénylevelek meghatározzák a diákhitelfelvevők jogait és kötelezettségeit, valamint a kölcsön feltételeit és feltételeit. A szövetségi diákhitelekről szóló főszelvény aláírásával a diák például ígéretet tesz arra, hogy visszafizeti a kölcsönösszegeket, valamint a kamatokat és díjakat az Egyesült Államok Oktatási Minisztériumának. A master promissory note tartalmazza továbbá a hallgató személyes elérhetőségeit és foglalkoztatási adatait, valamint a hallgató személyes referenciáinak nevét és elérhetőségét.

A promissory note rövid története

A promissory note-nak érdekes története van. Időnként egyfajta alternatív fizetőeszközként keringtek, amely mentes volt a kormányzati ellenőrzéstől. Egyes helyeken a hivatalos fizetőeszköz valójában az úgynevezett demand note (olyan váltó, amelynek nincs meghatározott lejárati dátuma vagy rögzített futamideje, így a hitelező döntheti el, hogy mikor követeli a fizetést).

Az Egyesült Államokban azonban a váltókat általában csak a kifinomult befektetők vállalati ügyfelei számára bocsátják ki. Az utóbbi időben azonban a váltókat egyre gyakrabban használják lakások eladása és jelzáloghitelek biztosítása során is.

Jelzáloghitelek vs. váltók

A lakástulajdonosok általában úgy gondolnak a jelzáloghitelükre, mint a lakásuk megvásárlásához felvett pénz visszafizetésére vonatkozó kötelezettségre. Valójában azonban egy olyan váltóról van szó, amelyet szintén aláírnak a finanszírozási folyamat részeként, és amely ezt a kölcsön visszafizetésére vonatkozó ígéretet képviseli, a visszafizetési feltételekkel együtt. Az ígérvény tartalmazza a tartozás nagyságát, a kamatlábat és a késedelmi díjakat. Ebben az esetben a hitelező addig tartja a váltót, amíg a jelzáloghitel ki nem fizetésre nem kerül. Ellentétben magával az alapítólevéllel vagy a jelzáloggal, a váltót nem jegyzik be a megyei ingatlan-nyilvántartásba.

A váltó olyan személyek számára is jelenthet lehetőséget lakásvásárlásra, akik nem jogosultak jelzáloghitelre. Az általában visszavehető jelzáloghitelnek nevezett ügylet mechanikája meglehetősen egyszerű: Az eladó továbbra is tartja a jelzálogot (visszaveszi) a lakóhelyen, a vevő pedig aláír egy váltót, amely szerint rendszeres részletekben kifizeti a ház árát és a megállapított kamatlábat. A váltóból származó kifizetések gyakran pozitív havi pénzforgalmat eredményeznek az eladó számára.

A vevő általában nagy összegű előleget fizet, hogy megerősítse az eladó bizalmát a vevő jövőbeli fizetési képességében. Bár ez helyzetenként és államonként változik, a ház okiratát gyakran használják biztosítékként, és az visszaszáll az eladóra, ha a vevő nem tudja teljesíteni a kifizetéseket. Vannak olyan esetek, amikor az eladó helyett egy harmadik fél lép fel hitelezőként a visszavett jelzáloghitelben, de ez bonyolultabbá és jogi problémákra hajlamosabbá teheti a dolgokat nemfizetés esetén.

Az adózási szempontok

Az eladni szándékozó lakástulajdonos szempontjából a váltó összetétele igen fontos. Adózási szempontból jobb, ha magasabb eladási árat kap otthonáért, és alacsonyabb kamatot számít fel a vevőnek. Így a lakás eladásakor a tőkenyereség adómentes lesz, de a váltó kamatát meg kell adóztatni.

Az alacsony eladási ár és a magas kamatláb fordítva jobb a vevő számára, mert le tudja írni a kamatot, és miután egy évig hűségesen fizetett az eladónak, alacsonyabb kamatlábbal refinanszírozhatja egy bank hagyományos jelzáloghitelén keresztül. Ironikus módon most, hogy a vevő saját tőkét épített fel a házban, valószínűleg nem lesz gondja a banki finanszírozás megszerzésével a ház megvásárlásához.

A váltók típusai

Vállalati hitelre szóló váltók

A váltókat általában rövid távú finanszírozási eszközként használják az üzleti életben. Ha például egy vállalat sok terméket értékesített, de még nem szedte be az ezekért járó fizetéseket, akkor előfordulhat, hogy készpénzhiányba kerül, és nem tudja kifizetni a hitelezőit. Ebben az esetben megkérheti őket, hogy fogadjanak el egy váltót, amelyet egy későbbi időpontban, a követelések behajtása után készpénzre válthat. Alternatív megoldásként kérheti a banktól a készpénzt a jövőben visszafizetendő váltóért cserébe.

A váltó olyan vállalatok számára is hitelforrást kínál, amelyek már kimerítették az egyéb lehetőségeket, például a vállalati hiteleket vagy a kötvénykibocsátást. Egy ilyen helyzetben lévő vállalat által kibocsátott váltó esetében nagyobb a nemfizetés kockázata, mint mondjuk egy vállalati kötvény esetében. Ez azt is jelenti, hogy a vállalati váltó kamatlába valószínűleg nagyobb hozamot biztosít, mint ugyanannak a vállalatnak a kötvénye – a magas kockázat magasabb potenciális hozamot jelent.

Ezeket a váltókat általában be kell jegyeztetni az értékesítés helye szerinti állam kormányánál és/vagy az Értékpapír- és Tőzsdefelügyeletnél. A szabályozó hatóságok megvizsgálják a kötvényt, hogy eldöntsék, a vállalat képes-e teljesíteni az ígéreteit. Ha a kötvény nincs bejegyezve, a befektetőnek saját maga kell elemeznie, hogy a vállalat képes-e kiszolgálni az adósságot. Ebben az esetben a befektető jogi lehetőségei némileg korlátozottak lehetnek nemfizetés esetén. A szorult helyzetben lévő vállalatok magas jutalékkal rendelkező brókereket alkalmazhatnak, hogy be nem jegyzett váltókat nyomjanak a nyilvánosságra.

Befektetési váltók

A váltókba való befektetés, még visszavett jelzálog esetén is, kockázattal jár. E kockázatok minimalizálása érdekében a befektetőnek be kell jegyeztetnie a váltót, vagy közjegyzővel kell hitelesíttetnie azt, hogy a kötelezettség nyilvánosan nyilvántartott és jogszerű legyen. Visszavett jelzálog esetében a váltó vásárlója akár odáig is elmehet, hogy biztosítást köt a kibocsátó életére. Ez teljesen elfogadható, mert ha a kibocsátó meghal, a váltó tulajdonosa átveszi a ház tulajdonjogát és a kapcsolódó költségeket, amelyeket nem biztos, hogy hajlandó kezelni.

Ezeket a váltókat csak olyan vállalati vagy kifinomult befektetőknek kínálják, akik képesek kezelni a kockázatokat és rendelkeznek a váltó megvásárlásához szükséges pénzzel (a váltókat olyan nagy összegért lehet kibocsátani, amekkorát a vevő hajlandó viselni). Miután egy befektető beleegyezett a váltó feltételeibe, eladhatja azt (vagy akár az egyes kifizetéseket is) egy másik befektetőnek, hasonlóan egy értékpapírhoz.

A váltókat a névértékükhöz képest árengedménnyel adják el, mivel az infláció hatásai felemésztik a jövőbeli kifizetések értékét. Más befektetők részlegesen is megvásárolhatják a kötvényt, megvásárolva egy bizonyos számú kifizetés jogát – ismét csak az egyes kifizetések valódi értékéhez viszonyított árengedménnyel. Ez lehetővé teszi a váltótulajdonos számára, hogy egyösszegű pénzösszeghez jusson gyorsan, ahelyett, hogy megvárná a kifizetések felhalmozódását.

Váltólevelek vs. hagyományos hitelezők

A bankok és a hagyományos hitelezők megkerülésével a váltóbefektetők a bankszektor kockázatát vállalják anélkül, hogy a szervezeti méretük lehetővé tenné e kockázat minimalizálását annak több ezer hitelre való elosztásával. Ez a kockázat nagyobb hozamot eredményez – feltéve, hogy a kedvezményezett nem késedelmeskedik a váltóval.

A vállalati világban az ilyen váltókat ritkán adják el a nyilvánosságnak. Ha mégis, akkor általában egy nehéz helyzetben lévő vállalat megbízásából, olyan gátlástalan brókereken keresztül, akik hajlandóak olyan váltókat eladni, amelyeket a vállalat esetleg nem tud teljesíteni.

A visszavett jelzáloghitelek esetében a váltók értékes eszközzé váltak olyan eladások lebonyolítására, amelyeket egyébként a finanszírozás hiánya akadályozna. Ez mind az eladó, mind a vevő számára előnyös helyzet lehet, amennyiben mindkét fél teljes mértékben tisztában van azzal, hogy mire vállalkozik.

Ha visszavett jelzáloghitel adásvételt vagy eladást szeretne végrehajtani, érdemes beszélnie egy jogi szakemberrel és felkeresnie a közjegyzői irodát, mielőtt bármit aláírna.

Gyakran ismételt kérdések

Mi az a váltó?

A hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, a váltó a kibocsátó írásbeli ígéretét jelenti egy másik fél visszafizetésére. A váltó tartalmazza a két fél között megállapodott feltételeket, például a lejárat időpontját, a tőkét, a kamatot és a kibocsátó aláírását. Lényegében a váltó lehetővé teszi a pénzügyi intézményeken kívüli szervezetek számára, hogy hitelezési mechanizmusokat biztosítsanak más szervezetek számára.

Mi a példa a váltóra?

A váltó egyik példája a vállalati hitelviszonyt megtestesítő váltó. Az ilyen típusú váltó esetében a vállalat jellemzően rövid lejáratú kölcsönt igényel. Egy növekvő induló vállalkozás esetében, amelynek kevés a készpénze, mivel bővíti tevékenységét, a megállapodás feltételei azt követhetik, hogy a vállalat visszafizeti a kölcsönt, amint a követelései beszedésre kerülnek. A váltóknak számos más típusa is létezik, beleértve a befektetési váltókat, a visszavett jelzáloghiteleket és a diákhitel-váltóleveleket.

Milyen előnyei és hátrányai vannak a váltónak?

A váltó előnyös lehet, ha egy szervezet nem tud hagyományos hitelezőtől, például banktól kölcsönt felvenni. A váltó azonban sokkal kockázatosabb lehet, mivel a hitelező nem rendelkezik a pénzintézeteknél fellelhető eszközökkel és nagyságrenddel. Ugyanakkor nemfizetés esetén jogi problémák merülhetnek fel a kibocsátó és a kedvezményezett számára. Emiatt fontos lehet a váltó közjegyzői hitelesítése, mielőtt bármilyen dokumentum aláírásra kerül.