Vámpírok, királyok és porfíria
Porfíria
Mára a porfíriáról szerzett tudományos ismereteink birtokában ahelyett, hogy félnénk ezektől az emberektől, szeretni és ápolni tudjuk őket. A porfíria továbbra is gyógyíthatatlan, és a kezelés elsősorban szupportív: fájdalomcsillapítás, folyadékpótlás és az akut rohamokat kiváltó gyógyszerek és vegyi anyagok kerülése. Némi sikert értek el az őssejt-transzplantációval.
Az alábbiakban az Of Plagues and Vampires című könyv szerkesztett kivonata olvasható: Hihető mítoszok és hihetetlen tények az orvosi gyakorlatból, írta Michael Hefferon. https://theconversation.com/vampire-myths-originated-with-a-real-blood-disorder-140830
A vámpír fogalma megelőzte Bram Stoker Drakula grófról szóló meséit – valószínűleg több évszázaddal. De vajon léteztek-e valaha is vámpírok? 1819-ben, 80 évvel Drakula megjelenése előtt, John Polidori, egy angol-olasz orvos megjelentetett egy regényt, A vámpír címmel. Polidori Dublinban született és nevelkedett. Oscar Wilde és William Gladstone barátja volt. Stoker regénye azonban a vámpírokról alkotott leírásaink mércéjévé vált. De hogyan és hol alakult ki ez a fogalom? Úgy tűnik, hogy a vámpírjelenséget övező folklór azon a balkáni területen keletkezett, ahol Stoker Drakula grófról szóló meséjét elhelyezte.
A mítosz orvosi forrása
De honnan ered a vámpírok mítosza? Mint sok mítosz, ez is részben tényeken alapul. A porfíriának nevezett vérbetegség, amely évezredek óta velünk van, elterjedt a kelet-európai nemesek és királyi családok körében. A porfíria egy örökletes vérbetegség, amelynek következtében a szervezetben kevesebb hem – a hemoglobin, a vörösvértestekben található fehérje kritikus összetevője, amely a tüdőből a test szöveteihez szállítja az oxigént – termelődik. Valószínűnek tűnik, hogy ez a rendellenesség a vámpírmítosz eredete. A porfíriát ugyanis néha vámpírbetegségként emlegetik.
A vámpírfolklór elemei megfelelnek a porfíria tüneteinek.
1. Érzékenység a napfényre: Extrém érzékenység a napfényre, ami az arc eltorzulásához, a bőr megfeketedéséhez és szőrnövekedéshez vezet.
2. Fogak: Az arc eltorzulása mellett a betegség ismételt rohamai miatt az íny visszahúzódik, így a fogak szabaddá válnak, amelyek ilyenkor agyaraknak tűnnek.
3. Vérivás: Mivel a porfíriás személyek vizelete sötétvörös, a néphit azt feltételezte, hogy vért isznak. Valójában egyes orvosok azt javasolták, hogy ezek a betegek igyanak vért, hogy kompenzálják a vörösvértestjeik hibáját, de ez az ajánlás állati vérre vonatkozott. Valószínűbb, hogy ezek a betegek, akik csak sötétedés után mentek ki, úgy ítélték meg, hogy vért keresnek, és az agyaruk vezetett a vámpírokról szóló népmesékhez.
4. A fokhagymától való idegenkedés: A fokhagyma kéntartalma porfíriás rohamhoz vezethet, ami nagyon heves fájdalommal jár. Ezért a fokhagymával szembeni ellenszenv.
5. Tükörben nem látható tükörképek: A mitológiában a vámpír nem képes tükörbe nézni, illetve nem látja a tükörképét. A porfíria okozta arctorzulások idővel súlyosbodnak. A rossz oxigénellátás az arcszövetek pusztulásához és az arcszerkezet összeomlásához vezet. A betegek érthető módon kerülik a tükröket.
6. Félelem a feszülettől: A spanyol inkvizíció (1478-1834) idején állítólag 600 vámpírt égettek el máglyán. E megvádolt vámpírok közül néhányan ártatlanul szenvedtek porfíriában. Abban az időben a porfíriás betegeknek jó okuk volt félni a keresztény hittől és a keresztény szimbólumoktól.
III. György király és a porfíria: a történelmi bizonyítékok klinikai újravizsgálata (Hist Psychiatry 2020. március)
A diagnózis, miszerint III. György akut porfíriában szenvedett, széles körben elfogadottá vált, de a bizonyítékok újravizsgálata arra utal, hogy nem valószínű, hogy porfíriában szenvedett. A porfíriás diagnózist Ida Macalpine és Richard Hunter terjesztette elő, akiknek klinikai tünettana és történeti módszertana hibás volt. Kiemelt tüneteket emeltek ki, miközben figyelmen kívül hagyták, elutasították vagy elhallgatták az ellenbizonyítékokat. A perifériás neuropátiára, a szürkehályogra, a hangszálak rekedtségére és a hasi fájdalmakra vonatkozó állításaikat újraértékelik; és azt is bizonyítják, hogy az elszíneződött vizeletre vonatkozó bizonyítékok rendkívül gyengék. Macalpine és Hunter úgy vélték, hogy a mentális betegségeket elsősorban testi betegségek okozzák, és III. Györgyről felállított diagnózisuk része volt annak a szélesebb körű programnak, amely a pszichiátria múltbeli, kortárs és jövőbeli módszereivel kapcsolatos ellentmondásos nézeteket hirdette.