Vízibivaly – Mit eszik, természetes élőhelyei és alkalmazkodása – Exploration Squared

A bivaly, a szarvasmarhafélék családjának tagja az egyik legnagyobb emlős, amely a világon mindenütt megtalálható. Ez az állat az evolúciós történelmünkben is helyet kapott. A bölény vadállat volt, amelyet csak körülbelül 5000 évvel ezelőtt háziasítottak Indiában. Ennek a szarvasmarhafélének különböző fajtái találhatók világszerte, amelyeket ennek megfelelően neveztek el.

Mit eszik a bölény?

Ez a szarvasmarha növényevő, csak növényeket és növényzetet eszik, ezt leszögezve a fű a kedvenc tápláléka mind a vadon élő, mind a házi bivalyok sosem merészkednek túl messzire a víztestektől.

Mivel főként Ázsiában és Afrikában élnek, a párás időjárás miatt a bivalyok sok időt töltenek nyugodt vizekben fekve. Ezeknek az állatoknak speciálisan kialakított patáik vannak, amelyek segítenek nekik átgázolni a mocsarak és víztestek sűrű iszapján.

Amikor a bivalyok egy gazda csordájához tartoznak, mindent megesznek, ami a farmon rendelkezésre áll; beleértve a szénát és a takarmányszemeket, amelyekkel a többi haszonállat táplálkozik. A vízibivalyok a víztestekben fekve hínárt és más vízinövényeket is esznek.

A bivalyok, akárcsak a szarvasmarhák, kérődzők, ami azt jelenti, hogy bármit is esznek, a bendőjüket használják az emésztéshez. “Rágóállatoknak” nevezik őket; bármit is ettek, kiköpik, és egész nap lassan rágják, ezzel segítve az elfogyasztott nyersanyag további lebontását.

A gazdáknak rostokban gazdag nyers takarmányt kellene adniuk a házi bivalyoknak, hogy növeljék a bivalyok által termelt tej tápanyagtartalmát. Ha a bivaly nem talál füvet, akkor helyette bokrok és cserjék fogyasztásához is folyamodik.

Bivalyok a világ körül

A bivalyokat általában két nagy kategóriára különböztetik meg: Vadon élő és háziasított. A háziasított vízibivalyok eredetileg Indiából és Délkelet-Ázsiából származnak, de megtalálhatóak Európa, Ausztrália, Amerika és Afrika kontinensein is!

A háziasított bivalyok legnagyobb populációja Indiában található. Az Amerikában található vadon élő bölényeket “amerikai bölénynek” nevezik. Ugyanezeket a vadon élő állatokat az afrikai kontinensen “fokföldi bölényeknek” nevezik.

Fizikai jellemzők

Ezek az emlősök nehezek, súlyuk 660 és 1200 font között lehet. A bölényfélék családjának vannak olyan alfajai is, amelyek súlya meghaladja a 2000 fontot is!

A hím bölények magassága körülbelül 55 hüvelykig nőhet, míg a nőstények növekedése általában 50 hüvelyk körüli maximumra korlátozódik. Ezeknek az állatoknak hatalmas változatossága van, mivel ők a leginkább keresztezett emlősök.

A bivalyfélék családjának tagjai zömök testfelépítésűek és palaszürke színűek, szarvuk hátrafelé nő és a vége felé felfelé ível.

A házi vízibivalyoknak két fajtája van: a folyami bivalyok, amelyek gázolnak és idejük nagy részét a mély vízben töltik, valamint a mocsári bivalyok, amelyek inkább az iszapban hemperegnek, és szarvukkal ássák ki az iszapot a mocsárból.

Történelmi jelentőség

Az első bivalycsordát feltehetően Indiában háziasították mintegy 5000 évvel ezelőtt, Kínában pedig 1000 évvel később. Néhány történelmi emlékművünkön található faragványokon bivalyok különböző fizikai tevékenységeket végeznek a köznép számára.

A földművesek szántották velük a földjeiket; a régi időkben közlekedési eszközként is szerepeltek. Ezek a bivalyok szekeret húzva szállították az embereket és termékeiket egyik helyről a másikra. El is cserélték őket más árukért cserébe, amelyeket a gazdák kívántak.

Egy hasznos állat

A bivaly minden testrészét fel lehet használni valamilyen célra. A bivalytejről azt mondják, hogy fehérjében és zsírban gazdagabb, mint a szarvasmarha teje.

A bivaly szarvát ma is használják díszek készítésére, és egyes őslakos törzsek fegyvereket is készítenek belőle.

A világ különböző részein a bivalyhúst is fogyasztják. A bivalybőrt ruhadarabok készítésére használják, különösen azért, hogy a kemény teleken melegen tartsa az embereket.

Kényelmesen kijelenthetjük tehát, hogy a bivaly minden része felhasználható a különböző mindennapi tevékenységeinkhez.

Szociális állatok

A bivalyokról, akárcsak a többi szárazföldi emlősről, azt mondják, hogy szociális természetűek. Mindig nagy csordákban fordulnak elő, és csoportosan vándorolnak egyik helyről a másikra.

A csordák egyes alfajoknál a nemek szerint is fel vannak osztva. A borjak általában hároméves korukig az anyai csordával maradnak, ezután csatlakoznak a hím csordához. A bivalyok száma egy csordában egyes esetekben az 1000-et is elérheti.

Természetes alkalmazkodás a vízközeli élethez

Amint már említettük, a bivaly erős, akár 2200 kilós szarvasmarha. A bölénynek különleges, széles patái vannak, amelyek segítik a sárban való járást. Ez a sárban járáshoz való természetes alkalmazkodás az egyik oka annak, hogy India és Délkelet-Ázsia távoli részein még ma is rizsföldek felszántására használják őket.

Ez az egyedülálló tulajdonsága miatt érdemelte ki a “Kelet traktora” nevet. Sajnos a bölényt a szarváért vadásznak, és a bölénybőrt nagyon jónak tartják meleg ruhák készítésére.

A bivaly hatalmas szarvai segítenek a dzsungelben élő természetes ragadozóival – oroszlánnal, tigrissel, krokodillal stb. – szemben.

Ezek a nehéz szarvasmarhák meglepő módon nagyon gyorsan tudnak futni, ha veszélybe kerülnek. Úgy tartják, hogy óránként 30 mérföldes sebességgel is képesek futni.

A bölények az esős évszakban párosodnak, és a nőstények 11 hónapig vemhesek. A bivaly tejét zsírban és fehérjében gazdagabbnak tartják, ez az oka annak, hogy a borjakból nagyon gyorsan fiatal és egészséges bivalyok válnak.

Ezt a tejet mindenféle tejtermék, például vaj, sajt, tejszín, ghí stb. előállítására is felhasználják. A bivalytejből készülnek a világ híres sajtjai, mint a ricotta, a mozzarella stb.

A vízibivaly húsa nagyon kemény és kemény, de a világ egyes régióiban még mindig fogyasztják; így India exportőrévé vált, mivel a legtöbb vízibivaly az indiai szubkontinensen található.

Záró gondolatok

A vízibivaly a szarvasmarhafélék családjának gyönyörű tagja, amely több mint 5000 éve szerves részét képezi az emberiség történelmének. A bivaly füveket, cserjéket és bokrokat, valamint bármilyen szénát vagy gabonát eszik, amit a gazda biztosít számára. A bivalyok sokféleképpen használhatók a gazdaságban, többek között segítenek a növénytermesztésben, tejet és sajtot, valamint húst és bőrt szolgáltatnak.