Világi vallás

A politikai vallás elmélete olyan kormányzati ideológiákra vonatkozik, amelyek kulturális és politikai támogatottsága olyan erős, hogy állítólag az államvalláséval egyenértékű hatalomra tesznek szert, amellyel gyakran jelentős hasonlóságokat mutatnak mind elméletben, mind gyakorlatban. A politika olyan alapvető formái mellett, mint a parlament és a választások, a rendszerben foglalt intézményekkel kapcsolatos “szakralizáció” szempontját is magában hordozza, és a hagyományosan vallási területnek tekintett belső intézkedéseket is biztosítja, mint az etika, az értékek, a szimbólumok, a mítoszok, a rítusok, az archetípusok és például a nemzeti liturgikus naptár.

A politikai vallási szervezetek, például a náci párt, ragaszkodtak az egész ország feletti kulturális és politikai hatalom idealizálásához. Az állam egyházi szerve már nem tartotta ellenőrzése alatt a vallási identitás gyakorlatát. Emiatt a nácizmust számos politikai és vallási szervezet politikai vallásként ellenezte, a náci rezsim dominanciájára alapozva (Gates és Steane). A politikai vallások általában versengenek a meglévő hagyományos vallásokkal, és megpróbálhatják felváltani vagy kiirtani azokat. A kifejezés Hans Maier politológus által kapott új figyelmet.

A totalitárius társadalmak talán hajlamosabbak a politikai vallásra, de különböző tudósok még a demokráciákban is leírták a politikai vallás jellemzőit, például az amerikai civil vallást, ahogyan azt Robert Bellah 1967-ben leírta.

A fogalmat néha a polgári vallás szinonimájaként kezelik, de bár egyes tudósok egyenértékűen használják a kifejezéseket, mások hasznosnak tartják a megkülönböztetést, és a “polgári vallás” alatt valami gyengébbet értenek, amely inkább társadalmilag egységesítő és alapvetően konzervatív erőként működik, míg a politikai vallás radikálisan átalakító, sőt apokaliptikus.

ÁttekintésSzerkesztés

A politikai vallás kifejezés azon a megfigyelésen alapul, hogy néha a politikai ideológiák vagy politikai rendszerek inkább a valláshoz kapcsolódó jellemzőket mutatnak. Olyan tudósok tanulmányozták ezeket a jelenségeket, mint William Connolly a politikatudományban, Christoph Deutschmann a szociológiában, Emilio Gentile a történelemben, Oliver O’Donovan a teológiában és mások a pszichológiában. A politikai vallás gyakran ugyanazt az etikai, pszichológiai és szociológiai teret foglalja el, mint egy hagyományos vallás, és ennek eredményeként gyakran kiszorítja vagy koopulálja a meglévő vallási szervezeteket és hiteket. A politikai vallás legközpontibb ismertetőjegye a politika szakralizálása, például a haza szolgálata során jelentkező elsöprő vallásos érzés, vagy az Egyesült Államok alapító atyái iránti odaadás. Bár egy politikai vallás társulhat meglévő vallási struktúrákhoz vagy szimbolikához, önmagában nem rendelkezik önálló spirituális vagy teokratikus elemekkel – alapvetően szekuláris, vallási motívumokat és módszereket használ politikai célokra, ha nem utasítja el teljes mértékben a vallásos hitet. Jellemzően a politikai vallás szekulárisnak tekinthető, de radikálisabb formái transzcendentálisak is.

Az elmélet eredeteSzerkesztés

A 18. századi filozófus, Jean-Jacques Rousseau (1712-1778) azt állította, hogy minden társadalomnak szüksége van egy vallásra, amely összetartja az embereket. Mivel a kereszténység hajlamos volt elvonatkoztatni az embereket a földi dolgoktól, Rousseau egy “polgári vallást” szorgalmazott, amely megteremti a politikai egységhez szükséges kapcsolatokat az állam körül. Adolf Keller (1872-1963) svájci protestáns teológus szerint a marxizmus a Szovjetunióban világi vallássá alakult át. Mielőtt az Egyesült Államokba emigrált, a német származású Eric Voegelin politikai filozófus könyvet írt A politikai vallások címmel. A “politikai vallás” (vagy a hozzá kapcsolódó kifejezések, mint a “világi vallás”, a “laikus vallás” vagy a “nyilvános vallás”) témaköréhez Luigi Sturzo (1871-1959), Paul Tillich (1886-1965), Gerhard Leibholz (1901-1982), Waldemar Gurian (1902-1954), Raymond Aron (1905-1983) és Walter Benjamin (1892-1940) is hozzájárult. Egyesek az ilyen “vallásokat” a modernitás, a tömegtársadalom és a bürokratikus állam felemelkedése által okozott egzisztenciális ürességre és nihilizmusra adott válasznak tekintették, és a politikai vallásokban “az Isten vallása elleni lázadás” érte el tetőpontját. Ezeket “álvallásoknak”, “pótvallásoknak”, “pótvallásoknak”, “pótvallásoknak”, “ember által manipulált vallásoknak” és “vallásellenes vallásoknak” is nevezték. Juan Linz, a Yale politológusa és mások megjegyezték, hogy a huszadik század szekularizációja olyan űrt teremtett, amelyet egy olyan ideológia tölthetett be, amely az etikai és identitásbeli kérdésekben is igényt tarthatott a hatalomra, lehetővé téve a totalitarizmuson, univerzalizmuson és messianisztikus küldetéseken (mint például a Manifest Destiny) alapuló politikai vallásokat.

Totalitárius mozgalmak és politikai vallások címmel 2000-ben kezdett megjelenni egy tudományos folyóirat. Ezt 2011-ben átnevezték Politics, Religion & Ideology-ra. Kiadója a Taylor & Francis.

Jellemző szempontokSzerkesztés

A politikai vallással gyakran (nem mindegyik van mindig jelen) közös fő tulajdonságok a következők:

• Szerkezeti
  • Az én és a másik megkülönböztetése és a másik démonizálása (a teista vallásban a megkülönböztetés általában bizonyos dogmákhoz való ragaszkodáson és társadalmi viselkedésmódokon múlik; a politikai vallásban a megkülönböztetés ehelyett olyan okok alapján történhet, mint a nemzetiség, a társadalmi beállítottság vagy az “ellenséges” politikai pártokhoz való tartozás).
  • Transzcendens vezetés, akár messianisztikus tendenciákkal, gyakran egy karizmatikus vezéralakkal.
  • Erős, hierarchikus szervezeti struktúrák.
  • A nevelés irányítása, a meglévő rendszer biztonságának, fennmaradásának és tiszteletének biztosítása érdekében.
• Hit
  • Egy koherens hitrendszer a külső világnak szimbolikus jelentést tulajdonít, a hangsúly a rendszerbe vetett hit általi biztonságon van.
  • A más, azonos típusú ideológiákkal szembeni intolerancia.
  • Az utópizmus egy bizonyos foka.
  • A hit, hogy az ideológia valamilyen módon természetes vagy magától értetődő, így (legalábbis bizonyos embercsoportok számára) azok, akik elutasítják, valamilyen módon “vakok”.
  • Az egyének valódi vágya, hogy másokat is megtérítsenek az ügyükhöz.
  • A hajlandóság arra, hogy a célt az eszközök elé helyezzék – különösen a hajlandóság (egyeseknél) az erőszak vagy/és a csalás alkalmazására.
  • Fatalizmus – az a hit, hogy az ideológia végül elkerülhetetlenül győzni fog.

Nem mindegyik szempont van jelen egyetlen politikai vallásban sem; ez csak néhány közös szempont felsorolása.

A vallási meggyőződések elnyomásaSzerkesztés

A politikai vallások néha versenyeznek a meglévő vallásokkal, és ha lehet, megpróbálják azokat helyettesíteni vagy kiirtani. A más entitásokhoz, például egy egyházhoz vagy istenséghez való hűséget gyakran úgy tekintik, hogy az zavarja a politikai valláshoz való hűséget. A vallási vezetők tekintélye szintén fenyegetést jelent a politikai vallás tekintélyére nézve. Ennek eredményeképpen egyes vagy valamennyi vallási szektát elnyomhatnak vagy betilthatnak. Egy meglévő szekta átalakulhat államvallássá, de a dogmákat és a személyzetet a párt vagy az állam igényeinek megfelelően módosíthatják. Ahol a vallási intézmények és hitek elnyomása történik, ott ez kifejezetten ateista doktrínával párosulhat, mint az állami ateizmusban.

Juan Linz az egyház és az állam szétválasztásának barátságos formáját a politikai vallás ellenpólusaként tételezte fel, de az egyház és az állam szétválasztásának ellenséges formáját a politikai vallás felé haladónak írja le, ahogy az a totalitarizmusban megtalálható.

Abszolút lojalitásSzerkesztés

Az állam vagy a politikai párt iránti lojalitás és a kormány/párt ideológiájának elfogadása a legfontosabb. A másként gondolkodókat kiutasíthatják, kiközösíthetik, diszkriminálhatják, bebörtönözhetik, “átnevelhetik” vagy megölhetik. A hűségesküt vagy az uralkodó (vagy egyedüli) politikai párthoz való tartozást megkövetelhetik a munkavállaláshoz, a kormányzati szolgáltatások igénybevételéhez, vagy egyszerűen csak rutinból. A kormány kritikája súlyos bűncselekmény lehet. A végrehajtás a szomszédok általi kiközösítéstől a kivégzésig terjedhet. Egy politikai vallásban vagy a rendszerrel vagy ellene vagy.

Személyi kultuszSzerkesztés

A politikai vallás gyakran emeli vezetőit szinte isteni rangra. A vezetők ábrázolása plakátok vagy szobrok formájában kötelező lehet közterületeken, sőt magánlakásokban is. A gyerekeket kötelezhetik arra, hogy az iskolában megtanulják a vezetők életrajzának állami változatát.