Visszavétel

Ha jogszabályi rendelkezés írja elő a visszavételkor, a zálogjogosultnak át nem ruházható kötelezettsége, hogy a visszavétel végrehajtása során ne okozzon csendháborítást (ami a csendháborítás szinonimája), különben a visszavételt visszafordítják, és a visszavételt elrendelő fél kártérítési felelősséggel tartozik (vagy a zálogjogosultat vonják felelősségre). Ez a nyugalom meg nem zavarására vonatkozó követelmény akkor is vonatkozik, ha a nyugalom megzavarását az okozza, hogy az adós tiltakozik a visszavétel ellen, vagy ellenáll a visszavételnek. Az MBank El Paso kontra Sanchez (1992), 836 S.W.2d 151. sz. ügyben, ahol a visszafoglaló ügynök még azután is elvontatott egy autót, hogy a kölcsönvevő bezárkózott abba, a bíróság úgy döntött, hogy ez jogellenes békeszegésnek minősül, és a visszafoglalást érvénytelennek nyilvánította. Az adósnak 1 200 000 dollár kártérítést is megítéltek az érintett banktól. A visszavétel általában nem vonatkozik az ingatlanokra sem. Ingatlantulajdonra általában az elárverezés néven ismert keresetindítási ok vonatkozik.

A visszavétel folyamataSzerkesztés

Az Egyesült Államokban a visszavételeket olyan állami jogszabályok alapján hajtják végre, amelyek lehetővé teszik az árukra vonatkozó biztosítéki érdekkel rendelkező hitelező számára az áruk birtokbavételét, ha az adós nem teljesíti a biztosítéki jogot létrehozó szerződésben foglaltakat. Az Egyesült Államok mind az 50 államában és a Columbia körzetben (kisebb eltérésekkel) hatályba léptették az egységes kereskedelmi törvénykönyv (Uniform Commercial Code) 9. cikkét, amely általában lehetővé teszi a biztosítéki jog jogosultjainak az áruk visszavételét, ha az adós késedelembe esik, és a visszavétel a béke megsértése nélkül elvégezhető. A “késedelembe esés” azt jelenti, hogy az adós nem teljesítette a szerződésből eredő kötelezettségeit. Az újbóli birtokbavételt eredményező mulasztás leggyakoribb formái az előírt kifizetések elmulasztása és a megfelelő biztosítási fedezet fenntartásának elmulasztása.

Az Egyesült Államok számos államában további, kifejezetten a vásárolt és lízingelt gépjárművek újbóli birtokbavételére vonatkozó törvényeket hoztak, amelyek célja, hogy további fogyasztóvédelmet nyújtsanak. A tipikus követelmények közé tartozik annak előírása, hogy az autóhitelezőknek lehetőséget kell biztosítaniuk a fogyasztók számára, hogy “visszaállítsák” vagy “kiváltsák” a vásárlási vagy lízingszerződésüket, miután a járművüket visszavették. A “visszahelyezés” azt jelenti, hogy a fogyasztó kifizeti az összes lejárt tartozását, valamint a hitelezőnek a visszavételezéssel kapcsolatos költségeit, majd úgy szerzi vissza a gépjárművet, mintha a visszavételre nem is került volna sor. A “visszavétel” azt jelenti, hogy a fogyasztó kifizeti a szerződés teljes egyenlegét, majd a szerződéses kötelezettségektől mentesen tulajdonjogot kap a járműre. Ha ezek az esetek nem következnek be, és a járművet visszaveszik, a zálogjog jogosultja köteles értesíteni az adóst az ingatlan értékesítésére irányuló szándékáról. Ez általában egy olyan levél formájában történik, amely kimondja, hogy ha a tartozás összegét tíz munkanapon belül nem fizetik ki, akkor a szervezet hivatalosan átveszi a tulajdonjogot, és eladhatja az ingatlant.

Egyes fogyasztók úgy vélik, hogy jogilag jogosultak egy “türelmi időre”, amely megakadályozza, hogy a hitelezők visszavegyék az árukat, amíg a fizetések bizonyos számú napot nem késnek. Valójában a türelmi idő nem kötelező üzleti gyakorlat, amelyet a legtöbb fogyasztói hitelező a hitelszerződésben szereplő kikötéssel fogadott el. Jogilag semmi sem akadályozza meg a biztosítékkal rendelkező hitelezőt abban, hogy késedelmes fizetés esetén – még akkor is, ha az csak egy napot késik – visszavegye az árut, kivéve, ha a hitelező kötelező szerződési feltételként ettől eltérően állapodott meg.

Változatos tárgyakat lehet visszavenni, beleértve a hajókat és a repülőgépeket is, de a legtöbb visszavételi ügynökség az autók visszavételére összpontosít. A visszavételi ügynök általában egy vontatóautót vagy kisteherautót használ, amely egy speciális vontatási tartozékkal, úgynevezett gémmel van felszerelve. A kulcsot is megszerezhetik az autó tulajdonosától. Az ügynöknek azonban óvatosnak kell lennie, mert nem okozhat fizikai kárt a járműben. Általában a jármű tulajdonosát értesíteni kell a visszavételről. A visszavételi ügynök megkeresi az autót, és ellenőrzi annak adatait, például a járműazonosító számot (VIN), hogy megbizonyosodjon arról, hogy a megfelelő járművel van dolga. Ha van egyezés, megkísérlik az autót a vontatóautóhoz kapcsolni és elvontatni, vagy feltörik a zárat és elhajtanak vele. Ez azonban nem mentesíti a visszavevő ügynököt azon követelmény alól, hogy az alkalmazandó közlekedési büntetőjogi törvények értelmében a járműre aktív biztosítási kötvényt kössön. Így az az ügynök, aki ezt választja, letartóztatható a biztosítási követelményekre vonatkozó közlekedési büntetőjogi törvények megsértése miatt. A visszavásárlási ügynökök továbbá nem léphetnek át legálisan zárt és zárt tárolóhelyiségeken, például kapukon és garázsokon. A repoügynökök hatalmas felelősséget is viselnek, így ha nem rendelkeznek az összes megfelelő biztosítással, az adós pert nyer.

A visszavétel nem feltétlenül elégíti ki a kölcsönt. Ha a visszavevő megfelelő összegért értékesíti az eszközt, és ha ez az összeg kevesebb, mint a kölcsön összege, és ha a visszavevő időben beperli az adóst a fennmaradó összegért (és adott esetben az ésszerű díjakért), az adós kötelezhető a fennmaradó összeg (néha “hiány”) megfizetésére. Ebben az esetben a hitelező felelőssé tehető közreható gondatlanságért, ha a hitelező az ingatlant az alkalmazandó kék könyv szerinti értéknél alacsonyabb áron árverezi el. Ez azért van így, mert az ilyen mulasztás közvetlenül hozzájárul a fennmaradó hiányhoz. E felelősség elkerülése érdekében a pénzintézetek dokumentálnak egy forrást (például a Kelley Blue Book vagy a NADA) az eladásra szánt biztosíték árazásához. Dokumentálni fogják a jármű állapotát is, hogy igazolják annak eladási árát.

Az, hogy az adós ténylegesen felel-e az egyenlegért, a joghatóságtól és a kölcsönszerződés részleteitől függ. Vissza nem térítendő tartozás esetén például az adós nem felel személyesen a hiányért.