Whitehall-palota
A 13. századra a Westminster-palota Anglia kormányzati központjává vált, és 1049 óta a király fő londoni rezidenciája volt. A környező terület népszerű és drága helyszínné vált. Walter de Grey, York érseke nem sokkal 1240 után egy közeli ingatlant vásárolt londoni rezidenciának, és York Place-nek nevezte el.
I. Edward király többször tartózkodott a York Place-ben, amíg a Westminsterben munkálatokat végeztek, és kibővítette azt, hogy elférjen a kísérete. A York Place-t a 15. század folyamán átépítették, és Wolsey bíboros olyannyira kibővítette, hogy csak a Lambeth-palota vetekedett vele, mint London legnagyobb háza, a király londoni palotáit is beleértve. Következésképpen, amikor VIII. Henrik király 1530-ban eltávolította a bíborost a hatalomból, megszerezte a York Place-t, hogy a Westminster helyett (amelynek királyi lakó- vagy “privát” részét 1512-ben tűzvész pusztította el) ő legyen a fő londoni rezidenciája, és Boleyn Anna társaságában ellenőrizte a birtokokat. A Whitehall vagy White Hall elnevezést először 1532-ben jegyezték fel; az épületekhez használt fehér kőből eredt.
VIII. Henrik király a flamand Anton van den Wyngaerde festőművészt bízta meg a York Place újratervezésével, és még életében kibővítette azt. A Richmond-palota által inspirálva sportlétesítményeket épített be: bowlingpályát, fedett valódi teniszpályát, kakasviadalra alkalmas gödröt (a Whitehall 70. szám alatti kabinetiroda helyén) és lovagi tornára alkalmas tiltyardot (a mai Horse Guards Parade helyén). Becslések szerint az 1540-es években több mint 30 000 fontot (mai értéken több millió forintot) költöttek erre a célra, ami ismét feleannyi, mint a teljes Bridewell-palota építése. VIII. Henrik a palotában vette feleségül két feleségét – Boleyn Annát 1533-ban és Jane Seymourt 1536-ban -, és itt halt meg 1547 januárjában. 1611-ben a palota adott otthont William Shakespeare A vihar című darabjának első ismert előadásának.
VI. és I. Jakab jelentős változtatásokat hajtott végre az épületeken, nevezetesen 1622-ben Inigo Jones tervei alapján épült új Bankettház, amely az I. Erzsébet idejéből származó korábbi bankettházak helyébe lépett. 1634-ben fejeződött be a díszítése, amikor elkészült Sir Peter Paul Rubens mennyezete, amelyet I. Károly megbízásából Sir Peter Paul Rubens készített (akit 1649-ben az épület előtt végeztek ki). 1650-re a Whitehall-palota Anglia legnagyobb világi épületegyüttese volt, több mint 1500 szobával. Alaprajza szabálytalan volt, és alkotórészei több különböző méretűek és különböző építészeti stílusúak voltak, így inkább hasonlított egy kisvárosra, mint egyetlen épületre. Az épületek szabálytalanságát fokozta, hogy az udvaroncok előszeretettel építettek rá a nekik kijelölt szállásokra, akár a saját, akár a király költségén. Sir Stephen Fox, II. Károly zöld ruhás hivatalnoka az 1660-as években engedélyt kapott a Munkahivataltól, hogy a neki kijelölt három szobát kibővítse. Mire elkészült, a palota hálózatán belül egy grandiózus kastélyt épített kocsiszínnel, istállókkal és kilátással a Temzére.
Károly II. kisebb munkálatokra adott megbízást. Apjához hasonlóan ő is a palotában halt meg – de agyvérzésben. II. Jakab különböző változtatásokat rendelt Sir Christopher Wren-től, köztük egy 1687-ben elkészült kápolnát, a királynő lakosztályainak átépítését (1688 körül) és a királynő magánlakosztályát (1689). II. Jakab katolikus kápolnája, amelyet a heves angliai katolicizmus-ellenesség időszakában építettek, sok kritikát és egyben csodálatot is kiváltott, amikor 1686 decemberében elkészült. A mennyezetet 8 132 darab aranylemezzel díszítették, a hajó keleti végén pedig a Wren által tervezett és Grinling Gibbons által faragott hatalmas márványoltár (40 láb magas x 25 láb széles) uralta a teret. A naplóíró John Evelyn megjegyezte: “Nem hittem volna, hogy valaha is ilyesmit látok Anglia királyának palotájában, miután Istennek tetszett, hogy megvilágosítsa ezt a nemzetet.”