World of Outlaws 410 Sprint Car

Semmi sem testesíti meg jobban az alulról jövő amerikai autóversenyzést, mint egy sprint autó, amelyik az egyik ¼-es rajtszámú pályán szórja a koszt, 3/8, ½ és 1,5 mérföldes földes oválok egyike. A sprint autó ikonikus görkorcsolya formája egy olyan korszakot idéz, amikor Bill Vukovich, Jimmy Bryan és Parnelli Jones az amerikai rövid pályákról az Indianapolis 500-on az első sorból indulhattak. A közelmúltban Jeff Gordon, Tony Stewart, Kasey Kahne és Kyle Larson a sprint autókat használta ugródeszkaként a NASCAR felé, miközben Steve Kinser, Sammy Swindell, Donnie Schatz, Joey Saldana, Bryan Clauson és Levi Jones a World of Outlaws és a United States Auto Club sprint autóival heti három, négy vagy öt estén át versenyeztek, míg társaik Kanadában és Dél-Afrikában, Ausztráliában és Új-Zélandon versenyeztek.

A sprint autóknak majdnem annyi változata van, ahány földpálya és szankciós testület: rövid pályák és mérföldek, 305 és 410 köbcentis V8-asok, amelyek 450-től közel 900 lóerőig terjedő teljesítményűek, 1375 és 1500 font közötti tömegű alvázakban, és, ami a legnyilvánvalóbb, szárnyas és nem szárnyas sprint autók. Bár néhány sprint autóversenyző már az 1950-es években kísérletezett szárnyakkal, a sprint autók csak az 1970-es években kezdtek szárnyat növeszteni az orruk és a pilótafülkék fölé. A szárnyak által létrehozott leszorítóerő nem csak azt tette lehetővé, hogy az autók nagyobb sebességgel száguldjanak át a kanyarokon, mint szárny nélküli társaik, de a pilótafülkék fölé szerelt hatalmas szárnyak “összenyomható” szerkezetet és ezáltal nagyobb biztonságot nyújtottak.

A szárnyas autók által generált nagy kanyarsebesség miatt a sprint autóversenyzés többé-kevésbé két irányba oszlott: a World of Outlaws, az All Star Circuit of Champions és mások szárnyas sprint autókat indítottak, míg más szentesítő testületek, leginkább az United States Auto Club, továbbra is a nem szárnyas sprint autókra összpontosítottak.