Xerosis:
USstyle=”font-family:Arial;color:#000000;font-size:2;”>style=”font-family:Arial;color:#000000;font-size:2;”> Pharm. 2006;4:28-32.
A bőr szárazsága, az úgynevezett xerózis vagy xeroderma gyakori állapot az idősek körében. Az emberek öregedésével a bőr külső rétege vizet veszít, ami miatt a felszín száraz és érdes lesz.1 A xerózis előfordulása az életkor előrehaladtával nő, és az Egyesült Államokban az állapot gyakorisága növekedhet, tekintettel a lakosság demográfiai öregedésére.2 A xerózis a fizikai megjelenése és a vele járó fizikai kellemetlenségek miatt zavaró állapot lehet az időseknél. Bár a xerosis pontos oka ismeretlen, az állapot a szaruréteg megváltozott lipidösszetételével függ össze, az epidermális differenciálódás egyéb változásai mellett.1 Úgy tűnik, hogy a xerosis nem a bőrben lévő víz mennyiségének csökkenése miatt alakul ki, hanem inkább a rendellenes keritinizáció és deszkamáció eredménye.2
Tünetek és tünetek
Bár a xerózis a középkorú vagy idősebb betegek alsó lábszárán a legszembetűnőbb, az állapot gyakran jelentkezik a törzsön, az alkaron és a kézen is.1,3,3 A xerózis alkalmanként az arcon is megjelenhet.2 Klinikai szempontból a bőr tesszellált (mozaikszerű), tompa pikkelyekkel és enyhe eritémiával megjelenik.2 A bőr viszketésre és hámlásra is hajlamos, ami egyes betegek számára zavaró és zavaró lehet.4
A tünetek általában télen súlyosbodnak, mivel a hideg hőmérséklet és a szél miatt a kültéri páratartalom alacsony, a központi fűtési rendszerek miatt pedig a beltéri páratartalom alacsony.1 A szaruréteg az alacsony páratartalom mellett túlzottan sok vizet veszít, ami kiszárítja a felületet, a bőrt fényessé és kevésbé képlékennyé teszi. A xerózis megjelenése után az állapot hajlamos a környező környezeti feltételek függvényében növekedni és csökkenni, és határozatlan ideig fennáll.2
Szövődmények és differenciáldiagnózis
A bőrgyulladás a szappanok, tisztítószerek vagy más irritáló anyagok (pl. alkohol) szárító hatása miatt alakulhat ki, amelyeket önmagukban alkalmaznak a bőrön, vagy amelyeket a bőrápolási termékek tartalmaznak.3,4 A száraz bőr repedezhet (repedezhet) is. Az irritáló anyagok bejuthatnak a repedésekbe és a kirepedésekbe, ami miatt a bőr vörös, viszkető, duzzadt vagy fájdalmas lesz.4 Ha ez bekövetkezik, az állapotot ekcéma craquelé vagy asteatoticus ekcémának nevezik.4 A gyógyszerészeknek ösztönözniük kell a kezelési beavatkozásokat (1. táblázat), hogy segítsenek a betegeknek elkerülni a szövődményeket és a további irritáció, súrlódás és bőrfelszakadás lehetőségét, ami a bőrt fogékonnyá teheti a fertőzésre.5
A xerosis differenciáldiagnózisába tartozik az atópiás ekcéma, az autoszomális domináns ichthyosis, a nummuláris ekcéma és a stasis dermatitis, amint azt a 2. táblázat felvázolja. Az öröklődő ichthyosisokat, amelyeket a bőrfelszínen a pikkelyek túlzott felhalmozódása jellemez, olyan klinikai jellemzők szerint osztályozzák, mint a betegség kezdetének kora (pl. születés, csecsemő- vagy gyermekkor), a pikkelyek típusa (pl. finom, nagy és sötét, nagy és durva, vastag és szemölcsös), a társuló klinikai leletek (pl. szaruhártya-áttétek, ektropium, hólyagok) és a genetikai jellemzők (pl. autoszomális domináns, X-kapcsolt, autoszomális recesszív). Ezekben az esetekben ajánlott genetikai tanácsadás és kezelési útmutatás kérése bőrgyógyásszal való konzultáció útján.3
A nagyon enyhe autoszomális domináns ichthyosis, pozitív családi előzmények hiányában, valójában nehezen különíthető el a xerózistól.2 A szerzett ichthyosis diagnózisa lehet egy szisztémás betegség, például hypothyreosis, lymphoma, lepra vagy AIDS korai manifesztációja. A finom pikkelyek lokálisan jelenhetnek meg a törzsön és a lábakon, de lehetnek vastagok és kiterjedtek is. Mivel a xerózis diagnózisa klinikai jellegű, a bőrbiopszia általában nem diagnosztikus. A szarkoidózisban azonban, amelyben vastag pikkelyek lehetnek jelen a lábakon, a biopszia általában tipikus granulómákat mutat.
A bőr integritásának fenntartása az időseknél
A xerózis azonosítása és kezelése a bőr integritásának szerves részének tekinthető. Ez különösen fontos az időseknél, mivel az öregedő bőr anatómiai változásai megváltozott fiziológiai viselkedést és betegségekre való fogékonyságot eredményeznek.6 Konkrétan csökken a hám megújulása, a szövetek helyreállítása, a haj- és körömnövekedés, valamint az ekkrin, apokrin és faggyúszekréció mennyisége. Ahogy az ember öregszik, a bőr érellátásának csökkenése miatt csökken a gyulladásos válasz, a felszívódás és a bőr tisztulása. Valójában az öregedő bőr egyik kiemelkedő jellemzője a kis erek visszafejlődése és dezorganizációja. Emellett a hőszabályozás, a tapintásérzékenység és a fájdalomérzékelés is valamilyen mértékben károsodik az idősödő felnőtteknél.6 A gyógyszerészek a bőr tisztítására és hidratálására vonatkozó ajánlásokkal népszerűsíthetik a bőr integritásának fontosságát (1. táblázat).
Profilaxis és kezelés
A xerózis kezelésére általában kétféle megközelítés létezik: (1) az irritáció minimalizálása és (2) a hidratálás.2 A betegeket arra kell utasítani, hogy korlátozzák a fürdést, különösen a szappanos fürdőkben, amelyek eltávolítják az olajat a bőrből és repedezetté teszik azt.2 Míg egyes szakértők napi egyszeri fürdést javasolnak meleg vízben és enyhe szappannal, mások azt javasolják, hogy csak minden második nap fürödjenek, és a hónalj és az anogenitális területek szivacsos fürdésével egészítsék ki, mivel ezeket a területeket ritkán érinti a xerosis.1,2 A bőr szárazra tapogatása dörzsölés helyett szintén segíthet. Lehetőség szerint kerülni kell a mosószereket, a dörzsölő alkoholt és az alkoholt és más szárítószereket tartalmazó bőrápolási termékeket. Irritáló anyagokat (pl. gyapjú) nem szabad a bőr mellé tenni.1
Általánosságban ajánlott a hidratálás gyakori és bőséges lágyítószerek alkalmazásával, különösen fürdés után, amikor a vizet okkluzív szerrel lehet a bőrbe zárni.2 A hidratálószerek vízmegtartó és kenő tulajdonságokkal rendelkeznek, és gyenge viszketéscsillapító, gyulladáscsökkentő, antimitotikus és érösszehúzó hatást mutatnak, ami alkalmassá teszi őket az enyhén ekcémás, xerotikus bőr kezelésére.2 A lanolint vagy fehér petrolátumot tartalmazó hidratálószerek bőséges és gyakori alkalmazása hatékonyan csapdázza és tartja meg a vizet a bőrben.4 Az illatosított bőrpuhítók nem ajánlottak a bőrirritáció és a kontaktérzékenység elkerülése érdekében.1 A bőrpuhítóknak kevés mellékhatása van, általában a kontakt dermatitiszre, a follikulitiszre és a miliáriára (a verejték visszatartásával és ürítésével járó bőrelváltozások) korlátozódik.2
Az időseket tájékoztatni kell arról, hogy bár a vény nélkül kapható bőrpuhítók minőségben és árban nagyon eltérőek, a kettő között nincs szigorú összefüggés.1 A xerózis kezelésében hasznosnak ismert összetevők (3. táblázat) címkék ellenőrzésére kell ösztönözni a félrevezető állítások és reklámok okozta félreértések elkerülése érdekében. A drága hidratálókrémek egyes adalékanyagai, mint például a kollagén és az elasztin, marketing, és nem
gyógyászati célokat szolgálnak, míg más adalékanyagok, mint például az E-vitamin és az illatanyagok allergiás dermatitist válthatnak ki.2 Egy elegáns, esztétikailag elfogadható helyi készítmény előnyös lehet egyes betegek számára, akik egyébként nem feltétlenül tartják be azt a kúrát, amelyhez sűrű, zsíros kenőcsöt (pl. vazelint) kell a ruhájuk alá kenni.
A bőr hidratálására, a pikkelyek eltávolítására és a tünetek megelőzésére karbamidot vagy alfa-hidroxisavat (3. táblázat) tartalmazó krémek és testápolók használhatók.1 A téli időszakban a beltéri páratartalom növelésére párásító készülék hasznos lehet. Helyi kortikoszteroidokra lehet szükség, ha a bőr átmenetileg vörös, duzzadt vagy fájdalmas lesz.4 A gyulladt, száraz bőr kezelésére alacsony hatású helyi szteroid kenőcs (pl. hidrokortizon 1% vagy 2,5%) ajánlott fürdés után és lefekvéskor.1 Mivel a kenőcsök hatásosabbak, mint az azonos koncentrációjú kortikoszteroidot tartalmazó krémek, a kenőcsök tartós alkalmazása a szisztémás felszívódás miatt nem javasolt.1 Fontos megjegyezni, hogy a lokális szteroidok egyeseknél valóban kiválthatják az ekcéma craquelét.2
A xerózis mintázatát néhány gyógyszerreakcióban is megfigyelték.7 Egy gyógyszer a bőr külső rétegének kémiai összetételét megváltoztatva ronthatja a xerózist.4 Ez a legklasszikusabban a hiperkoleszterémia kezelésére használt gyógyszerek, nevezetesen a HMG-CoA reduktáz gátlók (sztatinok) esetében fordul elő, amelyek súlyos xerózist okozhatnak.1,7
Következtetés
A bőr öregedésekor az anatómiai változások megváltozott fiziológiai viselkedést és betegségekre való fogékonyságot eredményeznek. Kezeletlenül a száraz, viszkető és hámló xerotikus bőr berepedezhet, így az idős ember hajlamos a vörös, krónikusan viszkető, duzzadt vagy fájdalmas bőrre. A xerózis legfontosabb kezelési módjai a megváltozott fürdési szokások, a
irritáló anyagok kerülése és a megfelelő hidratálás. Helyi szteroidokra lehet szükség, ha a konzervatívabb intézkedések nem vezetnek eredményre. A gyógyszerészek a hasznos termékkategóriákról való felvilágosítással segíthetnek az időseknek. A gyógyszerészek megfelelő módon ajánlhatnak olyan hatékony kezeléseket is, amelyek megfelelnek a páciens esztétikai preferenciáinak és költségkorlátjainak.
1. Beers MH, Berkow R, szerk. The Merck Manual of Geriatrics. 3rd ed. Whitehouse Station, NJ: Merck & Co; 2000:1247-1248.
2. Kaplan LA.style=”font-family:Arial;color:#000000;font-size:2;”>style=”font-family:Arial;color:#000000;font-size:2;”> Xerosis. In: Newcomer VD, Young EM Jr. Geriatric Dermatology: Klinikai diagnózis és gyakorlati terápia. New Yorkstyle=”font-family:Arial;color:#000000;font-size:2;”>style=”font-family:Arial;color:#000000;font-size:2;”>: Igaku-Shoin; 1989:309-314.
3. Beers MH, Berkow R. The Merck Manual of Diagnosis and Therapy. 17. kiadás. Whitehouse Stationstyle=”font-family:Arial;color:#000000;font-size:2;”>, NJstyle=”font-family:Arial;color:#000000;font-size:2;”>style=”font-family:Arial;color:#000000;font-size:2;”>: Merck & Co; 1999:831.
4. Beers MH, Jones TV, Berkwits M, et al, eds. The Merck Manual of Health & Aging. Whitehouse Stationstyle=”font-family:Arial;color:#000000;font-size:2;”>, NJstyle=”font-family:Arial;color:#000000;font-size:2;”>style=”font-family:Arial;color:#000000;font-size:2;”>: Merck Research Laboratories; 2004:432-433.
5. Allmanstyle=”font-family:Arial;color:#000000;font-size:2;”> RM.style=”font-family:Arial;color:#000000;font-size:2;”>style=”font-family:Arial;color:#000000;font-size:2;”> Nyomásos fekélyek. In: Hazzard WR, Blass JP, Halter JB, et al. A geriátriai orvostudomány és a gerontológia alapjai. 5th ed.
New Yorkstyle=”font-family:Arial;color:#000000;font-size:2;”>style=”font-family:Arial;color:#000000;font-size:2;”>: McGraw-Hill, Inc; 2003:1563-1569.
6. Balin AK. Az emberi bőr öregedése. In: Hazzard WR, Andres R, Bierman EL. Principles of Geriatric Medicine and Gerontology. 2nd ed. New Yorkstyle=”font-family:Arial;color:#000000;font-size:2;”>style=”font-family:Arial;color:#000000;font-size:2;”>: McGraw-Hill, Inc.; 1990:383-412.
7. Millikan LE. Drogkitörések. In: Newcomer VD, Young EM Jr. Geriatric Dermatology: Clinical Diagnosis and Practical Therapy. New Yorkstyle=”font-family:Arial;color:#000000;font-size:2;”>style=”font-family:Arial;color:#000000;font-size:2;”>: Igaku-Shoin; 1989:169-177.
A cikkhez hozzászólni a [email protected] címen lehet.
A cikkhez a [email protected] címen lehet.