Zestoretic adagolás
A lizinopril monoterápia napi egyszeri 10-80 mg-os adagokban, míg a hidroklorotiazid monoterápia napi 12,5-50 mg-os adagokban hatékony a magas vérnyomás kezelésére. A lisinopril/hidroklorotiazid kombinált terápia klinikai vizsgálataiban, amelyekben a lisinopril 10-80 mg-os és a hidroklorotiazid 6,25-50 mg-os adagjait alkalmazták, a vérnyomáscsökkentő hatás aránya általában nőtt bármelyik komponens adagjának növelésével.
A lizinopril mellékhatásai (lásd a VIGYÁZATI HIBÁKAT) általában ritkák és látszólag függetlenek a dózistól; a hidroklorotiazid mellékhatásai dózisfüggő jelenségek (elsősorban hipokalémia) és dózisfüggetlen jelenségek (pl. hasnyálmirigy-gyulladás) keveréke, az előbbiek sokkal gyakoribbak, mint az utóbbiak. A lisinopril és hidroklorotiazid bármely kombinációjával végzett terápia dózisfüggetlen vagy dózisfüggő mellékhatásokkal járhat, de a klinikai vizsgálatokban a lisinopril hozzáadása tompította a diuretikumoknál általában megfigyelhető hipokalémiát.
A dózisfüggő mellékhatások minimalizálása érdekében általában csak azután célszerű elkezdeni a kombinált terápiát, hogy a beteg monoterápiával nem érte el a kívánt hatást.
A dózistitrálás a klinikai hatás alapján: Az a beteg, akinek a vérnyomását sem a lisinopril, sem a hidroklorotiazid monoterápiával nem lehet megfelelően szabályozni, a jelenlegi monoterápiás dózistól függően átállítható lisinopril/HCTZ 10/12,5 vagy lisinopril/HCTZ 20/12,5 kombinációra. Az egyik vagy mindkét komponens további emelésének a klinikai választól kell függenie, az adagolásközi intervallumban mért vérnyomásméréssel, hogy biztosítsák a megfelelő vérnyomáscsökkentő hatás fennállását abban az időpontban. A hidroklorotiazid adagját általában nem szabad emelni 2-3 hét elteltéig. A vízhajtó hozzáadása után lehetséges lehet a lisinopril adagjának csökkentése. Azok a betegek, akiknek a vérnyomása napi 25 mg hidroklorotiaziddal megfelelően szabályozható, de akiknél ezzel a kezeléssel jelentős káliumveszteséget tapasztalnak, hasonló vagy nagyobb vérnyomás-szabályozást érhetnek el elektrolit-zavar nélkül, ha lisinopril/HCTZ 10/12,5-re váltanak.
A jelenleg vízhajtóval kezelt betegeknél a lisinopril kezdeti adagját követően esetenként tüneti hipotenzió léphet fel. A hipotenzió valószínűségének csökkentése érdekében a vízhajtót lehetőség szerint két-három napig abba kell hagyni a lisinoprilterápia megkezdése előtt (lásd: VIGYÁZATI JAVALLATOK). Ha a beteg vérnyomása önmagában a lisinoprillal nem kontrollálható, a vízhajtó terápia folytatható.
Ha a vízhajtó nem hagyható abba, 5 mg lisinopril kezdeti adagját orvosi felügyelet mellett kell alkalmazni legalább két órán keresztül és addig, amíg a vérnyomás legalább további egy órán keresztül stabilizálódik (lásd: ÓVIGYELMEZTETÉSEK és ÓVINTMUTATÁSOK, Gyógyszerkölcsönhatások).
A ZESTORETIC egyidejű alkalmazása káliumpótlókkal, káliumsó-pótlókkal vagy káliumkímélő vizelethajtókkal a szérum káliumszintjének emelkedéséhez vezethet (lásd: ÓVALMASZTÁSOK).
Pótló terápia: A kombináció helyettesíthető a titrált egyedi komponensekkel.
Alkalmazás vesekárosodás esetén: A lisinopril/HCTZ terápiás sémáknál nem kell figyelembe venni a vesefunkciót mindaddig, amíg a beteg kreatinin clearance >30 ml/min/1,7m2 (szérum kreatinin nagyjából ≤3 mg/dl vagy 265 μmol/l). Súlyosabb vesekárosodásban szenvedő betegeknél a hurokdiuretikumok előnyben részesítendők a tiazidokkal szemben, ezért a lisinopril/HCTZ nem ajánlott (lásd WARNINGS, Anafilaktoid reakciók membránexpozíció során).