A méret számít:

Ha Amerikában egy átlagos üveg sört rendelsz, 12 folyékony unciára számíthatsz. Németországban a sört 11,2 vagy 16,9 unciában palackozzák. Ha átmész Angliába, akkor valószínűleg 440 milliliteres, azaz 14,8 uncia körüli dobozokat találsz.

Mi a helyzet? Miért kisebbek a sörök a bőség földjén gyakran, mint elődeiké?

A válasz – mint sok mindenre Amerikában – a transzatlanti bevándorlással és a folyamatosan fejlődő szövetségi szabályozó testületekkel függ össze. És ebben a konkrét esetben egy Adolphus Busch nevű ambiciózus St. Louis-i sörfőző.

Történelem palackban

Az 1700-as években az Újvilágban kevés sörre volt lehetőség. Bill Lockhart, a Society for Historical Archaeology tagja szerint az angol telepesek nagyméretű, parafával lezárt kerámiaüvegekben szállították enyhén szénsavas söreiket és portóikat Amerikába. Az 1840-es évekre azonban a német bevándorlók átalakították az amerikai sört. Az erősen szénsavas, teuton stílusú láger volt a napirenden, és csak csaponként szolgálták fel a bárokban, mert a sör palackban megromlott volna.

1872-ben az Anheuser-Busch nevű texasi sörfőzde az akkor legmodernebb pasztőrözési technológiát alkalmazta (merci, Louis Pasteur!), hogy német stílusú lágereit palackba töltse és az egész országba szállítsa, és ezzel az első országosan kapható sörmárkává vált. Az áru csomagolásához Adolphus Busch a 26 unciás “Apollinaris” szikvizes palackokat választotta, amelyeket a németországi Apollinaris-forrásról neveztek el.

“A szénsavas szóda palackokat már évtizedek óta használták, és ezekbe minden bizonnyal sört is lehetett volna tölteni” – írja Lockhart. “De viszonylag kicsik voltak, 6 vagy 7 unciát tartalmaztak. Bár talán soha nem tudjuk biztosan, de sejthetjük, hogy Busch, aki maga is nagy sörivó volt, nagyobb méretűre vágyott.”

Hogyan részegedett meg a Nyugat

Amikor az Anheuser-Busch a nyugati területekre szállította az Apollinaris palackokat, az ivók ritkán hozták vissza őket, hogy újra felhasználják. Megjelent az “export palack”, amelyet eredetileg egy másik német bevándorló, Valentine Blatz tervezett 1873-ban a wisconsini Milwaukee-ban.

Az első export palackok szintén 26 unciásak voltak, de 1910-re a 8 és 12 unciás palackok egyre népszerűbbek lettek. A 12 unciás export palackok a klasszikus, 12 unciás hosszúnyakú sörösüvegek, amelyek nyaka középen kissé kidudorodik. Gondoljon a Corona palackra, de borostyánszínű vagy zöld üvegből. 1913-ra az Anheuser-Busch hatalmas értékesítési hálózatának köszönhetően a 26 unciás sörösüveg megszűnt a 8 és 12 unciás export palackok javára.

Alig hét évvel később az Egyesült Államokban keményen visszaállt a teljes alkoholüzletág. A szesztilalom 1920-tól 1933-ig tartott, és a sörösüvegeket használhatatlanná tette. Amikor a vállalatok végül visszatértek, hogy betöltsék a szomjúság hiányát, elfogadták a 12 unciás szabványt. Az iparosodás után az új szabvány egyszerűen megragadt, egészen addig, amíg a Coors 1959-ben be nem vezette a 12 unciás, teljesen alumíniumból készült dobozát.

Az új normális

1971-ben azonban az amerikai kormány által irányított National Institute on Alcohol Abuse and Alcoholism (NIAAA), a National Institutes of Health által működtetett szervezet a “tipikus italt” egy pint, azaz 16 uncia 5 százalékos sörben határozta meg.

Ez maradt a szabvány 1980-ig, az Amerikaiaknak szóló étrendi iránymutatások (Dietary Guidelines for Americans, DGA) bevezetéséig, amelyet az Egyesült Államok mezőgazdasági és egészségügyi minisztériuma ötévente tesz közzé. A DGA a következőképpen határozta meg a “standard méretű italt”: “Tizenkét uncia normál sör, 5 uncia bor és 1 1/2 uncia párlat körülbelül ugyanannyi alkoholt tartalmaz”. Hogy a kormány miért tért vissza a 12 unciához, azt nem magyarázták meg, de ez megfelelt az akkoriban árult legtöbb sör palack- és dobozméretének.

Mára fordult a kocka. A kortárs kézműves sörfőzdék egyre inkább német méretű, 16 unciás dobozokban forgalmazzák a söröket, különösen az IPA-kat. Ez kevésbé stilisztikai törekvés a nemzetköziségre, mint inkább gazdasági szükségszerűség.

“A 16 unciás dobozoknál (a kézműves sörfőzdéknél) van egy standard árszint” – mondja Joshua Stylman, a brooklyni Threes Brewing társalapítója. “Eladhatsz egy négyes csomagot 16-18 dollárért, de ha ezt az árat unciánként a 12 unciás dobozokhoz viszonyítod, az emberek nem akarnak hatos csomagokat vásárolni. Elkezdtük végigvenni a matematikát, és valójában a 12 unciás dobozos kiszereléssel megszívatnak minket.”

A sörtrendek jönnek és mennek. Míg a divatos IPA-k 16 unciás dobozos kiszerelései egyre népszerűbbek, az Adolphus Busch által kedvelt 26 unciás palackok rendkívül ritkák. Ami azonban az elmúlt 50 évben állandó maradt, az a 12 unciás dobozos és üveges sör.

A méret persze számít; de a nagyszerű sörhöz való hozzáférés számít a leginkább.