Firemouth Cichlid (Thorichthys meeki) Care Sheet

Sharing is caring!

With hundreds of different cichlid species to choose from, it can be a little difficult to narrow down the perfect one for your tank. The firemouth cichlid is a type of semi-aggressive cichlid from Central America whose brilliant fiery colors match its sometimes territorial behaviors. These fish are especially hardy and could be a great gateway fish into the semi-aggressive and more aggressive species available in the freshwater aquarium trade.

Keep reading to find out everything you need to know about firemouth cichlid care and keeping one of these fish in your own aquarium!

Name

Thorichthys meeki is commonly known as the firemouth cichlid. A Cichlidae családba tartoznak, közeli rokonaikkal, az afrikai cichlidákkal együtt. A Thorichthys meeki azonban még tovább megkülönböztetve a Cichlinae alcsaládba tartozik, amely csak a Dél-Amerikában őshonos cichlidákat tartalmazza.

Még tovább differenciálva, a Thorichthys meeki a Thorichthysgenus családba tartozik, amely csak azokat a cichlidákat tartalmazza, amelyek a mexikói Chachalacas folyó és a guatemalai és hondurasi Motagua folyó közötti, nagyon meghatározott helyen, lassú áramlású vizekben élnek. Ezt a nemzetséget 2020 júniusában már csak 9 faj alkotja.

természetes élőhely

A tűzszájú cichlidák elsősorban a mexikói Yucatán-félszigeten honosak, de megtalálhatók Belize és Guatemala északi régióinak vizeiben is. Ezek a halak lassú mozgású és sekély vizekben élnek, amelyek sótartalma (a teljesen édesvíztől az enyhén brakkosig) és zavarossága (a teljesen tiszta víztől az iszaposig) változhat. E víztestek közé tartoznak a cenoták, patakok, árkok és kisebb folyó mellékfolyók.

Az aljzat is nagymértékben változik, a homoktól az iszapon át a mészkőig. A vízi növényzet általában gyér ezeken a területeken, a tipikus édesvízi lombozatot többnyire algafajok helyettesítik. A tűzszájú cikláda a letört faágakban és más sziklaképződményekben is megbújva megtalálható.

Inváziós faj

A tűzszájú cikláda számos, a közép-amerikai otthonától távol eső, távoli vízfolyásokba is eljutott, ahol azóta elterjedt invazív fajjá vált. A Thorichthys meeki-t Floridából, Arizonából, Hawaiiról és Puerto Ricóból is jelentették már, azonban a floridai populációk azóta az elmúlt években visszaszorultak, az arizonai észlelés pedig egyedi esemény lehetett.

Hawaiin azonban a Nuuanu víztározóban szándékosan telepítettek populációkat, amelyek közel 100 éve virágoznak. Úgy vélik, hogy ezeket a halakat akváriumi kibocsátással hozták be és/vagy esetleg más módon szöktek meg a kereskedelmi halgazdaságokból.

Identifikáció

Ezeknek a trópusi halaknak a közismert nevüket az alhasukon és az állkapcsuk alatt található feltűnő vörös/narancs színezetükről kapták. Ezeknek a halaknak a felső felén egy szürkészöldebb alapszín van, sötétebb, átfedő függőleges csíkokkal. Közvetlenül a hátúszójuk alatt, valamint az operculum (kopoltyúfedő) tövében fekete foltok is vannak. A medence-, farok-, hát- és anális úszójukon lehetnek irizáló kék árnyalatok, de a mellúszójukon nem; ugyanebből a színből némi csillogás is lehet a testük középső oldalsó vonala mentén.

A felnőtt tűzszájú cichlidák neme könnyen meghatározható, ami megkönnyíti a tenyésztést a már kialakult párokkal, mint néhány más édesvízi halé. A hímeknek hosszabbak a hát- és anális fonalak, és az ívási időszakokban élénkebb és élénkebb a színük; a hímek általában nagyobbak, míg a nőstényeknek kerekebb a hasuk.

Milyen nagyra nő a tűzszájú cichlid?

A hím tűzszájú cichlid viszonylag kicsi marad, és csak körülbelül 15,2-17,8 cm-re (6-7 hüvelyk) nő meg, míg a nőstények csak 10,2-12,7 cm-re (4-5 hüvelyk). Megfelelő cichlidgondozással ezek a halak könnyen elérhetik a 10-15 éves kort, bár sokkal gyakoribb, hogy a kiváló gondozás ellenére rövidebb élettartamúak.

Tűzszájú cichlid akváriumi követelményei

Noha ezek a halak nem nőnek meg nagyon nagyra, ugyanolyan cichlidgondozást és figyelmet igényelnek, mint más rokon fajok, ami egy kicsit megnehezítheti álmaink akváriumának megtervezését. Annak érdekében, hogy a tűzszájú cichlid a lehető legboldogabb és legegészségesebb legyen, az akváriumban a lehető legjobban meg akarja ismételni a természetes környezetüket.

Ha egy pár tűzszájú cichlidet szeretne tartani, akkor egy 30 gallonos (113,6 literes) akvárium lesz a minimum. Ha más halakat is szeretne tartani a tűzszájú cichlidával együtt, akkor legalább 55 gallon (208,2 L) legyen az akváriumban, hogy az agresszió ne legyen nagy.

A vadonban ezek a halak lassú áramlású és gyér növényzetű vízben élnek. Ez azt jelenti, hogy az akváriumban ezeknek a halaknak a szűrőből származó vízmozgáson kívül alig vagy egyáltalán nincs szükségük extra vízmozgásra. A legtöbb hobbisták úgy döntenek, hogy nem ültetnek növényzetet a cichlid akváriumukba, mivel a legtöbbször kitépik és más módon elpusztítják azokat. Ha azonban mégis meg szeretné próbálni, hogy élő növényeket vigyen be a tűzszájú cichlid akváriumába, néhány hobbistának szerencséje volt azzal, hogy a Sagittariát cserépben hagyta, hogy a gyökerek ne legyenek kitéve.

Ehelyett ezek a halak sokkal jobban kedvelik az uszadékfadarabokat és más akváriumi ágakat, amelyek természetesen úgy helyezkednek el, hogy árnyékot és búvóhelyeket biztosítsanak. Az aljzatnak homokosnak kell lennie, és nagyobb és simára simított kövekkel vegyítve. Kevésbé természetes dekorációk, például kerámia virágcserepek és műanyag csövek is használhatók, hogy további búvóhelyeket biztosítsanak az akváriumban.

Kívánság szerint ezek a halak brakkos akváriumban is tarthatók. Néhány brakkvízi akváriumtárs ötletért mindenképpen nézze meg 6 érdekes brakkvízi halat tartalmazó listánkat itt!

Vízparaméterek

Noha a tűzszájú cichlid sokféle helyen és ökoszisztémában megtalálható, mégis elég pontosak az általuk preferált vízparamétereket illetően. Ezek a halak különösen jól érzik magukat a már kialakult akváriumokban, és soha nem szabad őket frissen ciklizált rendszerbe helyezni. Az akvárium rendszeres karbantartása szükséges, havi szűrőközegcserékkel és kéthetenkénti vízcserékkel a vízparaméterek ellenőrzés alatt tartása érdekében.

A tűzszájú cichlidnek stabil, 70-82° F (21,1-27,8° C) közötti vízhőmérsékletre és 6,5-8,0 közötti pH-ra van szüksége. Ha a tűzmouth cichlidet brakkos vízben tartjuk, ügyeljünk arra, hogy a sótartalom is stabil maradjon.

Tűzmouth cichlid akváriumi társak

Míg a tűzmouth cichlidet félig agresszív trópusi halként tartják számon, ezek a cichlidek valójában a barátságosabb fajok közé tartoznak, és néhány közösségi édesvízi hallal együtt tarthatók. Néhány jó akváriumtárs lehet:

Severum cichlid (Heros severus). Más néven sávos vagy hős cichlid, ezeket a halakat általában a diszkoszokhoz (Symphysodon nemzetség) hasonlítják a sokféle színük miatt. A Severum cichlidák körülbelül 25,5 cm-esre (10 inch) nőhetnek meg, és ha más halakkal együtt tartják őket, akkor 100 gallonra (378,5 l) van szükségük az agresszió megfékezéséhez.

Vérpapagáj cichlid. Az egyik legnépszerűbb cichlid hibrid a vérpapagáj; ezeket a halakat duci termetük és élénk vörös-narancssárga testük miatt értékelik. Ezek a halak 7-10 hüvelyk (17,8-25,4 cm) között nőhetnek meg, és ismert, hogy akár egy évtizedet is meghaladják az életkorukat! Méretükhöz képest általában félénkek, és az etetés idején túlszárnyalhatják őket. A vérpapagájokat legalább 55 gallon (208,2 L) űrtartalmú, más édesvízi halakkal együtt ajánlott tartani.

Yoyo loach (Botia almorhae). A süllők nem biztos, hogy az első gondolatod a tűzszájú cichlid akváriumi társaiként, de ezek a halak valójában tökéletes méretűek ahhoz, hogy ne tekintsék őket tápláléknak! Ezek a gyönyörű fekete csíkos halak körülbelül 5-6 hüvelyk (12,7-15,2 cm) hosszúra nőnek meg, és az akvárium aljzata és alacsony vízoszlopa felé tartják magukat. Ne feledje, hogy puha aljzaton kell tartani őket, hogy az alhasuk ne sérüljön meg.

Giant danios (Devario aequipinnatus). Bár az óriás dánió úgy nézhet ki, mint a zebradánió (Danio rerio) nagyobb és színesebb változata, a két iskolahalnak nagyon kevés közös vonása van. Az óriás dánió akár 10,2 cm hosszúra is megnőhet, és hajlamos egy kicsit agresszív lenni. Az óriás daniók népszerű akváriumtársak, mivel segítenek a tűzszájú cichlidáknak abban, hogy természetes viselkedésükből többet mutassanak.

Kolumbiai tetrák (Hyphessobrycon columbianus). Ezek a halak vörös uszonyaikkal és kékes-ezüstös testükkel úgy néznek ki, mint a mini piranhák. A kolumbiai szitakötők akár 6,6 cm-esre (2,6 hüvelyk) is megnőhetnek, és szeretnek más szitakötőfajokkal zsúfolódni; azonban agresszívabbak, mint a legtöbb más szitakötőfaj, ezért ügyeljünk arra, hogy a halak között a temperamentum megegyezzen.

Diamant szitakötők (Moenkhausia pittieri). Ha egy díszesebb tetrát keresel, akkor a káprázatos gyémánttetra pont jól fog csillogni. Ezek a 2 hüvelykes (5,1 cm) halak önmagukban egyszerűek, de iskolában látványosan néznek ki. Számuk biztonsága megakadályozza, hogy a tűzszájú cikláid utánuk menjenek, miközben izgalmat és mozgást biztosítanak a vízoszlop felső és középső részeiben.

Egyes hobbisták úgy találták, hogy legalább négy vagy több tűzszájú cikláda tartása általában a legjobb személyiségüket hozza ki. Ezek a halak azonban az ívási időszakokban különösen agresszívvá és territoriálissá válhatnak, és a változó viselkedést gondosan figyelni kell az esetleges verekedések elkerülése érdekében. Ezek a harcok elkerülhetők, ha elég nagy akváriummal rendelkezünk, extra búvóhelyeket biztosítunk, és gondoskodunk arról, hogy a halak jó minőségű táplálékkal legyenek ellátva.

Az akváriumi társak, amelyeket kerülni kell

A tűzszájú cichlid nem fog habozni megenni egy kisebb halat, például egy kisebb tetra- vagy rasbora-fajt. Hajlamosak rákokat és csigákat is enni, bár néhány hobbistának különösen a nagyobb csigákkal volt szerencséje a tartásukban.

Az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés, amivel találkozhatunk: Közép- és dél-amerikai cichlidák együtt tarthatók az afrikai cichlidákkal? A rövid válasz: nem, nem lehet. A tűzszájú cichlid valójában az egyik legkevésbé agresszív közép-amerikai cichlidfaj, amely jelenleg elérhető az akváriumi kereskedelemben, ez azonban nem jelenti azt, hogy kompatibilisek az afrikai cichlidákkal.

A közép- és dél-amerikai cichlidák afrikai cichlidákkal való keverésének témáját sokat vitatják az akváriumi kereskedelemben, konkrét válasz azonban nem született; a két hal teljesen más ökoszisztémából származik, és általában soha nem találkoznának egymással; ez azt jelenti, hogy eltérő akváriumi igényeik lesznek a vízparaméterek és a táplálkozási igények tekintetében. Egyes hobbisták azonban sikerrel tartanak bizonyos közép- és dél-amerikai fajokat bizonyos afrikai fajokkal.

Nem csak az akváriumi követelmények különböznek a fajok között, de az agresszió is nagy szerepet játszik. Mivel vadon nem fordulnak elő együtt, nem lehet megjósolni, hogyan reagálnak majd a halak egymás jelenlétére. Sajnos ez általában nagyon ellenséges környezetben végződik, ahol az egyik vagy több halat el kell távolítani.

Röviden, nem javasoljuk a közép-dél-amerikai és az afrikai cichlidák közös tartását ugyanabban az akváriumban, még akkor sem, ha az akvárium elég nagynak tűnik ahhoz, hogy kényelmesen elférjenek benne. Rengeteg más közép- és dél-amerikai faj van, amely helyettük remekül megférne a tűzszájú cichliddel!

Tűzszájú cichlid viselkedése

Mint minden cichlid esetében, a cichliddominált rendszerek kialakításakor különös figyelmet kell fordítani. Ezek a halak többnyire a középső vízoszlopban tartózkodnak. Ha csoportban vannak, hajlamosak lazán mozogni és kölcsönhatásba lépni egymással, ha megfelelő úszótér áll rendelkezésükre.

Agresszívak-e a tűzszájú cichlidák?

Az ívási időszakokban a közép- és dél-amerikai cichlidák egyik kevésbé agresszív fajának számítanak, mégis a tipikus cichlid-agressziót mutatják. Ilyenkor különösen agresszívvé válnak, és nagyobb valószínűséggel zaklatnak és esetleg megölnek más halakat. Emiatt csak a fent felsorolt, cichlid-kompatibilis akváriumtársakkal együtt szabad tartani őket.

Tűzszájú cichlid étrend

A tűzszájú cichlidek mindenevők, és vegyes étrendet igényelnek növényi és állati eredetű táplálékkal. Szerencsére ezek a halak hajlamosak bármit megenni, amivel véletlenül találkoznak, így az etetési idő egy kicsit könnyebbé válik.

Ha az akváriumod homokos aljzatú, láthatod, hogy ezek a halak egy kanál aljzatot vesznek a szájukba, majd a kopoltyúikon keresztül kilökik a homokot; ez a szűrőtáplálkozás egy formája, amely lehetővé teszi számukra, hogy eltávolítsák és megemésszék az aljzatba kevert törmeléket. Ha vannak élő növények az akváriumodban, amelyeknek szabad gyökerei vannak, akkor azt is láthatod, hogy a tűzszájú cichlided ezeket piszkálja (vagy csak hazajössz egy olyan ültetett akváriumba, ahol már nincsenek növények!).

Mit eszik a tűzszájú cichlid?

Nem szabad azonban arra hagyatkoznod, hogy az akváriumodban természetesen előforduló táplálék, például az aljzatmaradványok vagy a növények gyökerei jelentik a halak fő táplálékát. A tűzszájú cichlidáknak élő, fagyasztott és szárított eleségek, például férgek (földigiliszták, vérférgek, Tubifex férgek), sós garnélarákok és halpelyhek/pelletek választékát kell kínálni. Bár a jó minőségű halpelyhek/pelletek elegendőek lehetnek ahhoz, hogy kielégítsék a halak növényi táplálkozási szempontjait, időnként kínálhatunk fehérített zöldségeket is, például salátát, cukkinit vagy uborkát.

Mivel az élő eleségek kínálása időnként költséges és kényelmetlen lehet, ajánlott a saját eleségeket egy külön akváriumban tenyészteni. Ennek egyik legegyszerűbb megoldása a saját sós garnélarák tenyésztése, amelyről itt olvashat bővebben!

Tűzmellényes cichlidák tenyésztése

A cichlidák tartásának egyik leghálásabb aspektusa, hogy megfigyelhetjük, ahogy párba állnak és szaporodnak. Amikor a szaporodásról van szó, ezek a halak monogám kapcsolatot alakítanak ki, és együtt gondozzák az ivadékokat. Meg kell jegyezni, hogy a fiatalabb és tapasztalatlanabb tenyészpárok megeszik vagy elhagyják az első ivadékokat, ha fenyegetve vagy más módon stresszelve vannak.

A tűzszájú cichlidákról ismert, hogy saját kezdeményezésükre, a víz paramétereinek vagy az akvárium állapotának manipulálása nélkül szaporodnak. Ha azonban úgy tűnik, hogy a halak nem hajlandóak maguktól próbálkozni, van néhány módszer a kedvezőbb ívási körülmények befolyásolására. Az első lépés egy szaporodó pár sikeres kialakítása. Ezt könnyen megtehetjük úgy, hogy vagy minden egyes kifejlett cichlidát megnemesítünk, vagy fiatalabb korukban egy nagyobb csoportot veszünk belőlük, és hagyjuk, hogy növekedésük során természetes módon párosodjanak.

A tojások általában sima felületekre, például uszadékfadarabokra vagy akár az akvárium oldalára rakódnak; egy nőstény tűzszájú cichlid egyszerre akár 500 tojást is lerakhat, amelyeket aztán a hím megtermékenyít. A nőstény hajlamos az ikrákhoz legközelebb maradni, míg a hím a fészek általános környékét védi.

A pár vagy a többi akváriumtárs eltávolítása ajánlott, hogy a többi halat ne zaklassuk; így az etetés és az ikrák és ivadékok általános jólétének nyomon követése is jobban ellenőrizhető. Az ikrák néhány nap múlva kikelnek és szabadon úszóvá válnak. Ekkor jó minőségű táplálékkal, például naupliákkal és mikroférgekkel kell etetni őket. Ugyanakkor a szülők továbbra is gondoskodnak róluk, amíg elég nagyok lesznek ahhoz, hogy megvédjék magukat.

Következtetés

A tűzszájú cichlid a közép- és dél-amerikai cichlidák kevésbé agresszív fajai közé tartozik, azonban a különleges cichlidgondozásra és megfontolásra még mindig szükség van. Ezek a halak inkább közösségi jellegű környezetben tarthatók, és még más Thorichthys meeki halakkal is jól elvannak, de soha nem szabad őket kisebb édesvízi halakkal együtt tartani, és előfordulhat, hogy garnélarákot és más gerincteleneket esznek. Ezeknek a halaknak a tenyésztése jó betekintést nyújthat a kezdőknek, akik a jövőben esetleg nehezebb cichlidafajok tenyésztésével szeretnének próbálkozni.