Halogen

ChemicalEdit

The halogens show trends in chemical bond energy moving from top to bottom of the periodic table column with fluorine deviating slightly. It follows a trend in having the highest bond energy in compounds with other atoms, but it has very weak bonds within the diatomic F2 molecule. This means that further down group 17 in the periodic table, the reactivity of elements decreases because of the increasing size of the atoms.

Halogen bond energies (kJ/mol)
X X2 HX BX3 AlX3 CX4
F 159 574 645 582 456
Cl 243 428 444 427 327
Br 193 363 368 360 272
I 151 294 272 285 239

Halogens are highly reactive, and as such can be harmful or lethal to biological organisms in sufficient quantities. This high reactivity is due to the high electronegativity of the atoms due to their high effective nuclear charge. Because the halogens have seven valence electrons in their outermost energy level, they can gain an electron by reacting with atoms of other elements to satisfy the octet rule. Fluorine is the most reactive of all elements; it is the only element more electronegative than oxygen, it attacks otherwise-inert materials such as glass, and it forms compounds with the usually inert noble gases. It is a corrosive and highly toxic gas. A fluor reakcióképessége olyan mértékű, hogy ha laboratóriumi üvegedényekben használják vagy tárolják, kis mennyiségű víz jelenlétében reakcióba léphet az üveggel, és szilícium-tetrafluoridot (SiF4) képezhet. Ezért a fluort olyan anyagokkal kell kezelni, mint a teflon (amely maga is fluororganikus vegyület), rendkívül száraz üveg, vagy olyan fémek, mint a réz vagy az acél, amelyek felületén fluorid védőréteg képződik.

A fluor nagy reakcióképessége lehetővé teszi a lehető legerősebb kötéseket, különösen a szénnel. A teflon például szénnel kötött fluorból áll, és rendkívül ellenálló a termikus és kémiai támadásokkal szemben, valamint magas olvadáspontja van.

MolekulákSzerkesztés

Kétatomos halogénmolekulákSzerkesztés

A halogének homonukleáris kétatomos molekulákat alkotnak (az asztatin esetében nem bizonyított).A viszonylag gyenge intermolekuláris erők miatt a klór és a fluor az “elemi gázok” néven ismert csoportba tartozik.

halogen molecule structure model d(X−X) / pm
(gas phase)
d(X−X) / pm
(solid phase)
fluorine
F2

Difluorine-2D-dimensions.png

Fluorine-3D-vdW.png

chlorine
Cl2

Dichlorine-2D-dimensions.png

Chlorine-3D-vdW.png

bromine
Br2

Dibromine-2D-dimensions.png

Bromine-3D-vdW.png

iodine
I2

Diiodine-2D-dimensions.png

Iodine-3D-vdW.png

The elements become less reactive and have higher melting points as the atomic number increases. The higher melting points are caused by stronger London dispersion forces resulting from more electrons.

CompoundsEdit

Hydrogen halidesEdit
Main article: Hydrogen halides

All of the halogens have been observed to react with hydrogen to form hydrogen halides. A fluor, a klór és a bróm esetében ez a reakció a következő formában megy végbe:

H2 + X2 → 2HX

A hidrogén-jodid és a hidrogén-asztatid azonban vissza tud hasadni alkotóelemeire.

A hidrogén-halogén reakciók a nehezebb halogének felé haladva fokozatosan egyre kevésbé reaktívak. A fluor-hidrogén reakció még sötétben és hidegben is robbanásveszélyes. A klór-hidrogén reakció szintén robbanékony, de csak fény és hő jelenlétében. A bróm-hidrogén reakció még kevésbé robbanékony; csak láng hatására robbanékony. A jód és az asztatin csak részben reagál hidrogénnel, egyensúlyi reakciót képezve.

Minden halogén bináris vegyületeket alkot a hidrogénnel, amelyeket hidrogénhalogenideknek nevezünk: hidrogén-fluorid (HF), hidrogén-klorid (HCl), hidrogén-bromid (HBr), hidrogén-jodid (HI) és hidrogén-asztatid (HAt). Mindezek a vegyületek vízzel keverve savakat képeznek. A hidrogén-fluorid az egyetlen hidrogénhalogenid, amely hidrogénkötéseket képez. A sósav, a brómsav, a hidrogén-jódsav és a hidrosztatikus sav mind erős savak, a hidrogén-fluorid azonban gyenge sav.

A hidrogén-halogenidek mindegyike irritáló hatású. A hidrogén-fluorid és a hidrogén-klorid erősen savas. A hidrogén-fluoridot ipari vegyi anyagként használják, és erősen mérgező, tüdőödémát okoz és károsítja a sejteket. A hidrogén-klorid szintén veszélyes vegyi anyag. Az ötven ppm-nél több hidrogén-kloridot tartalmazó gáz belélegzése az embereknél halált okozhat. A hidrogén-bromid még mérgezőbb és irritálóbb, mint a hidrogén-klorid. A harminc ppm-nél több hidrogén-bromidot tartalmazó gáz belélegzése halálos lehet az emberre nézve. A hidrogén-jodid a többi hidrogén-halogenidhez hasonlóan mérgező.

FémhalogenidekSzerkesztés
Főcikk: Fémhalogenidek

Minden halogénről ismert, hogy nátriummal reagálva nátrium-fluoridot, nátrium-kloridot, nátrium-bromidot, nátrium-jodidot és nátrium-asztatidot képez. A felmelegített nátrium halogénekkel való reakciója élénk narancssárga lángot eredményez. A nátrium reakciója klórral a következő formában megy végbe:

2Na + Cl2 → 2NaCl

A vas fluorral, klórral és brómmal reagálva vas(III)-halogenideket képez. Ezek a reakciók a következő formában mennek végbe:

2Fe + 3X2 → 2FeX3

Ha azonban a vas jóddal reagál, akkor csak vas(II)-jodid képződik.

Fe+I2→FeI2

A vasgyapot még hidegben is gyorsan reagálhat fluorral, és a fehér vas(III)-fluorid vegyületet alkotja. Ha a klór érintkezik a felhevített vassal, reakcióba lépnek, és a fekete vas(III)klorid keletkezik. Ha azonban a reakció körülményei nedvesek, ez a reakció ehelyett vörösesbarna terméket eredményez. A vas brómmal is reagálhat, és vas(III)brómid keletkezik. Ez a vegyület száraz körülmények között vörösesbarna színű. A vas brómmal való reakciója kevésbé reaktív, mint a fluorral vagy klórral való reakciója. A forró vas jóddal is reagálhat, de ekkor vas(II)-jodid képződik. Ez a vegyület szürke lehet, de a reakció mindig jódfelesleggel szennyezett, így ez nem ismert biztosan. A vas reakciója a jóddal kevésbé erőteljes, mint a könnyebb halogénekkel.

Interhalogénvegyületek szerkesztése
Főcikk: Interhalogén

Az interhalogén vegyületek XYn alakúak, ahol X és Y halogének, n pedig egy, három, öt vagy hét. Az interhalogén vegyületek legfeljebb két különböző halogént tartalmaznak. A nagy interhalogéneket, mint például a ClF3, egy tiszta halogén és egy kisebb interhalogén, például ClF reakciójával lehet előállítani. Az IF7 kivételével minden interhalogén előállítható tiszta halogének közvetlen összekapcsolásával különböző körülmények között.

Az interhalogének általában reaktívabbak, mint az összes kétatomos halogénmolekula az F2 kivételével, mivel az interhalogénkötések gyengébbek. Az interhalogének kémiai tulajdonságai azonban még mindig nagyjából megegyeznek a kétatomos halogénekével. Sok interhalogén egy vagy több fluoratomból áll, amely egy nehezebb halogénhez kötődik. A klór akár 3 fluoratomhoz, a bróm akár öt fluoratomhoz, a jód pedig akár hét fluoratomhoz is kapcsolódhat. A legtöbb interhalogén vegyület kovalens gáz. Néhány interhalogén azonban folyadék, mint például a BrF3, és sok jódtartalmú interhalogén szilárd anyag.

Organohalogén vegyületek Szerkesztés

Ez a szakasz nem hivatkozik forrásokra. Kérjük, segítsen javítani ezt a részt megbízható forrásokra való hivatkozások hozzáadásával. A forrás nélküli anyagokat megtámadhatjuk és eltávolíthatjuk. (2018. február) (Learn how and when to remove this template message)

Sok szintetikus szerves vegyület, például a műanyag polimerek, és néhány természetes vegyület tartalmaz halogénatomokat; ezeket nevezzük halogénezett vegyületeknek vagy szerves halogenideknek. A klór messze a legnagyobb mennyiségben előforduló halogén a tengervízben, és az egyetlen, amelyre az embernek viszonylag nagy mennyiségben (kloridionok formájában) szüksége van. A kloridionok például kulcsszerepet játszanak az agyműködésben azáltal, hogy közvetítik a GABA gátló transzmitter hatását, és a szervezet a gyomorsav termeléséhez is felhasználja őket. A jód nyomokban szükséges a pajzsmirigyhormonok, például a tiroxin előállításához. A szerves halogéneket szintén nukleofil absztrakciós reakcióval szintetizálják.

Polihalogénezett vegyületekSzerkesztés

A polihalogénezett vegyületek több halogénnel szubsztituált, iparilag előállított vegyületek. Sok közülük nagyon mérgező és az emberben bioakkumulálódik, és nagyon széles alkalmazási területük van. Ide tartoznak a PCB-k, a PBDE-k és a perfluorozott vegyületek (PFC-k), valamint számos más vegyület.

ReakciókSzerkesztés

Reakciók vízzelSzerkesztés

A fluor élénken reagál vízzel oxigén (O2) és fluorhidrogén (HF) keletkezésével:

2 F2(g) + 2 H2O(l) → O2(g) + 4 HF(aq)

A klór maximális oldhatósága környezeti hőmérsékleten (21 °C) kb. 7,1 g Cl2/kg víz. Az oldott klór reakcióba lépve sósavat (HCl) és hipoklórsavat képez, amely oldat fertőtlenítőszerként vagy fehérítőszerként használható:

Cl2(g) + H2O(l) → HCl(aq) + HClO(aq)

A bróm oldhatósága 3.41 g/100 g vízben, de lassan reagálva hidrogén-bromidot (HBr) és hipobromsavat (HBrO) képez:

Br2(g) + H2O(l) → HBr(aq) + HBrO(aq)

A jód viszont minimálisan oldódik vízben (0,03 g/100 g víz 20 °C-on), és nem lép reakcióba vele. A jód azonban jodidion jelenlétében, például kálium-jodid (KI) hozzáadásával vizes oldatot képez, mert a trijodidion keletkezik.

Fizikai és atomiEdmény

Az alábbi táblázat a halogének legfontosabb fizikai és atomi tulajdonságait foglalja össze. A kérdőjellel jelölt adatok vagy bizonytalanok, vagy becslések, amelyek részben inkább periodikus tendenciákon, mint megfigyeléseken alapulnak.

Halogen Standard atomic weight
(u)
Melting point
(K)
Melting point
(°C)
Boiling point
(K)
Boiling point
(°C)
Density
(g/cm3at 25 °C)
Electronegativity
(Pauling)
First ionization energy
(kJ·mol−1)
Covalent radius
(pm)
Fluorine 18.9984032(5) 53.53 −219.62 85.03 −188.12 0.0017 3.98 1681.0 71
Chlorine 171.6 −101.5 239.11 −34.04 0.0032 3.16 1251.2 99
Bromine 79.904(1) 265.8 −7.3 332.0 58.8 3.1028 2.96 1139.9 114
Iodine 126.90447(3) 386.85 113.7 457.4 184.3 4.933 2.66 1008.4 133
Astatine 575 302 ? 610 ? 337 ? 6.2–6.5 2.2 ? 887.7 ? 145
Tennessine ? 623-823 ? 350-550 ? 883 ? 610 ? 7.1-7.3 ? 743 ? 157
Z Element No. of electrons/shell
9 fluorine 2, 7
17 chlorine 2, 8, 7
35 bromine 2, 8, 18, 7
53 iodine 2, 8, 18, 18, 7
85 astatine 2, 8, 18, 32, 18, 7
117 tennessine 2, 8, 18, 32, 32, 18, 7 (előrejelzett)

IsotopesEdit

A fluornak egy stabil és természetesen előforduló izotópja van, a fluor-19. A természetben azonban nyomokban előfordul a fluor-23 radioaktív izotópja, amely a protaktínium-231 klaszteres bomlása révén keletkezik. A fluornak összesen tizennyolc izotópját fedezték fel, amelyek atomtömege 14 és 31 között mozog. A klórnak két stabil és a természetben is előforduló izotópja van, a klór-35 és a klór-37. A természetben azonban nyomokban előfordul a klór-36 izotóp is, amely az argon-36 spallációjával keletkezik. A klórnak összesen 24 izotópját fedezték fel, amelyek atomtömege 28 és 51 között mozog.

A brómnak két stabil és a természetben előforduló izotópja van, a bróm-79 és a bróm-81. A brómnak összesen 33 izotópját fedezték fel, amelyek atomtömege 66 és 98 között mozog. A jódnak egy stabil és a természetben előforduló izotópja van, a jód-127. A természetben azonban nyomokban előfordul a radioaktív jód-129 izotóp, amely spalláció útján és az ércekben lévő urán radioaktív bomlásából származik. A jód számos más radioaktív izotópja is keletkezett a természetben az urán bomlása révén. Összesen 38 jódizotópot fedeztek fel, amelyek atomtömege 108 és 145 között mozog.

Asztatinnak nincsenek stabil izotópjai. Van azonban négy természetesen előforduló radioaktív asztatinizotóp, amelyek az urán, a neptúnium és a plutónium radioaktív bomlásával keletkeznek. Ezek az izotópok az asztatin-215, az asztatin-217, az asztatin-218 és az asztatin-219. Az asztatinból összesen 31 izotópot fedeztek fel, amelyek atomtömege 191 és 227 között mozog.

A tennessinnek csak két szintetikus radioizotópja ismert, a tennessin-293 és a tennessin-294.

A tennessinnek csak két szintetikus radioizotópja ismert.