Nátrium-tioszulfát
Orvosi felhasználásSzerkesztés
A nátrium-tioszulfátot cianidmérgezés kezelésére használják. Egyéb felhasználási területei közé tartozik a gyűrűsféreg és a tinea versicolor helyi kezelése, valamint a hemodialízis és a kemoterápia egyes mellékhatásainak kezelése.
JodometriaSzerkesztés
Az analitikai kémiában a legfontosabb felhasználás azért történik, mert a tioszulfát anion sztöchiometrikusan reagál a jóddal vizes oldatban, jodiddá redukálva azt, miközben a tioszulfát tetrationáttá oxidálódik:
2 S
2O2-
3 + I
2 → S
4O2-
6 + 2 I-
A reakció mennyiségi jellege miatt, valamint azért, mert a Na
2S
2O
3-5H2O kiválóan eltartható, a jodometriában titrálószerként használják. A Na
2S
2O
3-5H2O a jódóra-kísérletek egyik összetevője is.
Ez a különleges felhasználás beállítható a víz oxigéntartalmának mérésére hosszú reakciósorozaton keresztül az oldott oxigén Winkler-tesztben. Használják továbbá bizonyos oldatban lévő vegyületek (pl. hidrogén-peroxid) koncentrációjának volumetrikus becslésére, valamint a kereskedelmi forgalomban kapható fehérítőpor és víz klórtartalmának becslésére.
Fényképészeti feldolgozásSzerkesztés
A fényképészeti emulziók tipikus összetevői, az ezüsthalogenidek, pl. az AgBr, vizes tioszulfáttal való kezelés hatására feloldódnak:
A fényképészeti fixálószerként való alkalmazását John Herschel fedezte fel. Film- és fotópapír-feldolgozásra egyaránt használják; a nátrium-tioszulfátot fényképészeti fixálószerként ismerik, és gyakran “hypo” néven emlegetik, eredeti kémiai nevéből, a szóda hiposzulfitjából. Az ammónium-tioszulfátot általában előnyben részesítik a nátrium-tioszulfáttal szemben ebben az alkalmazásban.
AranykivonásSzerkesztés
A nátrium-tioszulfát és az ammónium-tioszulfát az arany kivonására szolgáló cianid alternatív lixiválószerek egyik összetevője. A tioszulfát erős oldható komplexeket képez az arany(I)-ionokkal, 3-. Ennek a megközelítésnek az az előnye, hogy i. a tioszulfát lényegében nem mérgező, és ii. az arany cianidálásával szemben tűzálló érctípusok (pl. széntartalmú vagy Carlin-típusú ércek) is kioldhatók tioszulfáttal. Ennek az alternatív eljárásnak néhány problémája a tioszulfát magas fogyasztása, valamint a megfelelő visszanyerési technika hiánya, mivel a 3- nem adszorbeálódik az aktív szénhez, ami az arany cianidálásánál az aranykomplexnek az érces iszapból való leválasztására használt standard technika.
Klórozott víz semlegesítéseSzerkesztés
A csapvíz klórmentesítésére használják, beleértve az akváriumokban, úszómedencékben és fürdőkben használt klórszint csökkentését (pl., szuperklórozást követően), valamint a víztisztító telepeken belül az ülepedett visszamosóvíz kezelésére, mielőtt a folyókba engednék. A redukciós reakció analóg a jód redukciós reakciójával.
A fehérítőszerek pH-értékének vizsgálatakor a nátrium-tioszulfát semlegesíti a fehérítőszer színeltávolító hatását, és lehetővé teszi a fehérítőoldatok pH-értékének vizsgálatát folyékony indikátorokkal. A vonatkozó reakció a jódreakcióhoz hasonló: a tioszulfát redukálja a hipokloritot (a fehérítőszer hatóanyagát), és eközben szulfáttá oxidálódik. A teljes reakció a következő:
4 NaClO + Na
2S
2O
3 + 2 NaOH → 4 NaCl + 2 Na
2SO
4 + H
2O
A nátrium-tioszulfát hasonlóan reagál a brómmal, eltávolítva a szabad brómot az oldatból. A nátrium-tioszulfát oldatait általában óvintézkedésként használják a kémiai laboratóriumokban, amikor brómmal dolgoznak, valamint a bróm, jód vagy más erős oxidálószerek biztonságos ártalmatlanítására.