PMC

A társadalomban azt tapasztaljuk, hogy az érzelmek lassan kicsúsznak a kezünkből. A mindennapi hírek az udvariasság és a biztonság felbomlásáról, az ámokfutó rosszindulatú indulatok támadásáról szóló beszámolókkal vannak tele. Az érzelmi alkalmatlanság, a kétségbeesés és a meggondolatlanság e kitörései manapság elterjedt és növekvő rosszindulatot jelentenek, és számuk a depresszió és az agresszió hullámzó áradatának kvantumugrását mutatja.

Minden érzelem lényegében a cselekvésre késztető impulzusok, az élet kezelésének pillanatnyi tervei, amelyeket az evolúció belénk nevelt. Az érzelem szó gyökere maga a motere a latin motere szó, ami azt jelenti, hogy “mozogni”, plusz az “e” előtag, ami az “elmozdulásra” utal, ami arra utal, hogy minden érzelemben ott van a cselekvésre való hajlam. Ily módon az érzelmek az emberi energia, törekvés és hajtóerő elsődleges forrásai, amelyek aktiválják legbensőbb érzéseinket és életcélunkat, és átalakítják őket azokká a dolgokká, amelyeket gondolunk, azokká az értékekké, amelyek szerint élünk.

Az érzelmi stabilitást vizsgálták és elismerték, mint az emberi elme személyiségreprezentációját Azonban nem számít, hogy a lexikai hipotézisen alapuló természetes nyelvi leírás megközelítése vagy a klinikai megfigyelések induktívak, ezek a megközelítések hiányoznak az érzelmi stabilitás elméleti keretéből annak természetének és konstrukciójának magyarázatához. Eközben a meglévő érzelmi stabilitás mérések kritériumérvényességét a viselkedés előrejelzése tekintetében a vonáselméleti teoretikusok megkérdőjelezték.

Li az érzelmi stabilitás konstruktumát az önszerveződési elmélet alapján dolgozta ki. Az önszerveződési elmélet paradigmája szerint az érzelmi stabilitást olyan tulajdonságként határozzák meg, amely azt jelöli, hogy egy komplex érzelmi rendszer képes-e automatikusan és hatékonyan fenntartani az egyensúlyát. Az önszerveződés módszertanából két dimenziót javasoltak – az érzelmi válasz küszöbértékét és az érzelmi helyreállítást.

A küszöbérték az érzelmi válasz érzékenységét jelenti, vagyis azt, hogy az egyén könnyen átél-e kaotikus érzelmeket (pl. zaklatottság, szorongás, pánik). Evolúciós szempontból az affektus a viselkedések adaptivitására irányuló szándékokat vonzó indikátor. A kaotikus érzelmek, mint a zaklatottság, a szorongás és a pánik azt jelenthetik, hogy az egyén nem tud alkalmazkodni vagy ellenállni annak az eseménynek, amely a kaotikus érzelmet kiváltotta. A küszöbérték határozza meg, hogy egy érzelmi rendszer könnyen rendezetlenné válik-e vagy sem. Négy itemet használtunk az érzelmi válaszküszöb mérésére, mint például: “Könnyen feldúlt vagy?”, és “Könnyen hajlamos vagy a szorongásra, pánikra?”

A felépülési idő azt írja le, hogy egy személy képes-e gyorsan felépülni a különböző negatív érzelmekből. Az érzelmi felépüléshez szükséges idő összefügg a pszichológiai rugalmassággal. A negatív érzelmekből való érzelmi felépülést pszichológiai rugalmasságnak nevezik, és úgy határozzák meg, hogy “a stresszes élmények változó követelményeihez való rugalmas alkalmazkodás” jellemzi. A felépülési idő mint mutató az érzelmi rendszer együttműködő hatékonyságát mutathatja.

Thorndike és Hagen úgy véli, hogy a személy érzelmi stabilitását a hangulatok egyenletessége, a szándék, az érdeklődés, az optimizmus, a vidámság, a nyugalom, a jó közérzet, a bűntudat, az aggodalom vagy a magányosság érzésétől való mentesség, az álmodozás, a gondolatok és hangulatok állandósulásától való mentesség jellemzi.

Smithson az érzelmi stabilitást több tulajdonságú, nem kognitív pszichológiai fogalomnak tekintette. Az érzelmi stabilitást úgy határozza meg, mint “olyan folyamatot, amelyben a személyiség folyamatosan törekszik a nagyobb érzelmi egészségérzetre, mind pszichésen, mind személyiségen belül. Az érzelmi stabilitás lehetővé teszi a személy számára, hogy az élet problémáinak integrált és kiegyensúlyozott észlelési módját alakítsa ki. Ez a rendszerező képesség és strukturált észlelés segíti az embert a valóságorientált gondolkodás, ítélőképesség és értékelési képesség kialakulásában. Az ember olyan érzéseket, észleléseket és attitűdöket alakít ki, amelyek segítenek megérteni az élet realitásait, valamint a nyomorúságos élethelyzeteket létrehozó körülményeket és körülményeket. Az ilyen megértés segít a magas én-erősség előmozdításában.

Az érzelmi instabilitás vagy éretlenség arra utal, hogy az egyén nem képes kifejleszteni a normális felnőtteknél tapasztalható függetlenség vagy önállóság mértékét, aminek következtében éretlen alkalmazkodási mintákat használ, és képtelen fenntartani az egyensúlyát stresszhelyzetekben, ellentétben a legtöbb olyan egyénnel, aki nem rendelkezik ezekkel a negatív tulajdonságokkal. Az érzelmileg zavart vagy instabil egyének a problémák elhárítására való képesség hiányát és ingerlékenységet képviselik, állandó segítségre szorulnak a mindennapi feladatok elvégzéséhez. Kiszolgáltatottságot és makacsságot is mutatnak, ugyanakkor szimpátiát keresnek. Beképzelt, veszekedős, infantilis, énközpontú és követelőző típusú személyek.

Az érzelmi stabilitás jelentőségének fényében az iparosodás, a verseny, a stressz és a feszültség korában: és szem előtt tartva a fent idézett szakirodalomban meghatározott érzelmi stabilitás fogalmát, a jelen tanulmány az érzelmi stabilitás mérésére szolgáló skála kidolgozására és szabványosítására vállalkozott.