12 meglepő tény Lugosi Béláról
1882. október 20-án született a világ egyik legtehetségesebb színésze. Fénykorában Lugosi Bélát a horror vitathatatlan királyaként ünnepelték. Ma, több mint 85 évvel azután, hogy először öltötte magára a vámpírok köpenyét, Lugosi Drakula grófját még mindig széles körben a legendás ördög meghatározó alakításaként tartják számon. De ki volt az ember a szörnyeteg mögött?
Bela Lugosi a Magyar Nemzeti Színházzal dolgozott.
Az életrajzírók bánatára Lugosi Béla fiatalkorának részleteit titok övezi. (Egy 1929-es interjúban egyenesen bevallotta, hogy “az egyszerűsítés kedvéért mindig úgy gondoltam, jobb, ha életem korai éveiről mesélek”.) Annyit azonban tudunk, hogy 1882. október 20-án született Blaskó Ferenc Dezső Béla néven a magyarországi Lugojban (ma Romániához tartozik). Azt is tudjuk, hogy hivatásos színpadi debütálására valamikor 1901-ben vagy 1902-ben került sor. Lugosi 1903-ra kezdett állandó munkát találni vándorszínházi társulatoknál, amelyek révén operákban, operettekben és színdarabokban vett részt. 1913-ban Lugosi nagy áttörést ért el, amikor hazája legtekintélyesebb előadóművészeti színhelye – a budapesti székhelyű Magyar Nemzeti Színház – nem kevesebb, mint 34 előadásban szerepeltette. A legtöbb karakter, akit ott játszott, kisebb Shakespeare-szerepek voltak, mint például Rosencrantz a Hamletben és Sir Walter Herbert a III. Richárdban.
Bela Lugosi harcolt az első világháborúban.
Az úgynevezett háború, amely véget vetett minden háborúnak, felfüggesztette Lugosi színészi ambícióit. Bár a Nemzeti Színház tagjaként mentesült a katonai szolgálat alól, 1914-ben önként jelentkezett az osztrák-magyar hadseregbe. A következő másfél évben a 43. magyar királyi gyalogezred hadnagyaként harcolt az orosz csapatok ellen. A Kárpátokban szolgálva Lugosi háromszor is megsebesült. Miután felépült sérüléseiből, 1916-ban kilépett a fegyveres erőkből, és hálásan folytatta munkáját a Nemzeti Színházban.
Amikor Lugosi Béla 1922-ben debütált a Broadwayn, alig tudott angolul.
1920 decemberében Lugosi felszállt egy teherhajóra, és kivándorolt az Egyesült Államokba. Két évvel később a Great White Way közönsége először láthatta ezt a karizmatikus színpadi veteránt. Lugosi a Vörös pipacs című 1922-es Broadway színpadi darabban játszotta Fernandót, egy nyájas, latin szeretőt. Abban az időben az angol nyelvtudása gyakorlatilag nem létezett. Lugosi nem bátortalanodott el, és minden szöveget átvett egy tanárral. Bár nem értette a jelentésüket, a színésznek sikerült megjegyeznie és fonetikusan visszaadnia minden egyes szótagot, amelyet a színpadon kellett volna előadnia.
Az Universal nem akarta Lugosi Bélát Drakula gróf szerepére szerződtetni.
Az 1927-es évben Lugosi Béla belevetette magát élete szerepébe. A Bram Stoker Drakula című regényéből készült színdarabot 1924-ben mutatták be Londonban. Horace Liveright, egy amerikai producer, megérezve a benne rejlő lehetőségeket, úgy döntött, hogy elkészíti az előadás amerikai változatát. 1927 nyarán Lugosi kapta meg a vérszívó Drakula gróf szerepét. Számára a szerep igazi kihívást jelentett. Lugosi saját szavaival élve: “Teljesen más volt, mint a szokásos romantikus karakterek, akiket játszottam, de sikerrel járt”. Az biztos, hogy az volt. Az ő jelenlétével felerősödve az Amerikai Drakula egy teljes évig maradt a Broadwayn, majd két évig turnézott az országban.
A kasszasikerektől lenyűgözve a Universal úgy döntött, hogy 1930-ban nagyjátékfilmet készít az előadásból. A horrorrajongók talán meglepődnek, ha megtudják, hogy amikor a stúdió elkezdte a film vámpíros gonosztevőjének szereposztását, nem Lugosi volt az első választásuk. Abban az időben Lugosi még viszonylag ismeretlen volt, ami miatt Tod Browning rendező több mint egy kicsit habozott, hogy felajánlja neki a munkát. Több ismert színész is szóba került, mielőtt a Broadwayn Drakulát alakító férfit választották, hogy filmre vigyék harapós alakítását.
Lugosi Béla Drakulával kapcsolatos rajongói leveleinek többsége nőktől érkezett.
A közelmúlt Twilight-jelenségének nincs történelmi előzménye. Lugosi becslése szerint, amikor a Broadwayn játszotta a Grófot, a rajongói levelek több mint 97 százalékát női rajongók írták neki. Egy 1932-es Universal sajtókönyv idézi őt: “Amikor a Drakulában szerepeltem a színpadon, a közönségem nagyrészt nőkből állt”. Sőt, Lugosi azt állította, hogy a legtöbb férfit, aki részt vett az előadásán, csupán női társai rángatták oda.
Bela Lugosi visszautasította Frankenstein szörnyének szerepét.
A 1931-ben bemutatott Drakula gyorsan az év egyik legnagyobb sikere lett az Universal számára (egyes filmtörténészek szerint a film egyedül mentette meg a gyengélkedő stúdiót a csődtől). A csillagászati siker ráadásul Lugosit karrierje során először tette közismertté. Sajnálatos módon azonban hamarosan elszalasztotta a lehetőséget, hogy egy újabb sikerfilmben szerepelhessen. A Drakula kasszasikereitől megelégedve az Universal zöld utat adott Mary Shelley Frankensteinjének új filmes adaptációjának. Lugosi természetes választásnak tűnt a szörnyeteg szerepére, de mivel a szerencsétlen állatnak kevés szövege volt, és vastag sminkrétegekbe burkolózott volna, a színész visszautasította a felajánlott munkát. Lugosi szerint a karakter jobban illett volna valami “félkegyelmű statisztának”, mint egy komoly színésznek. Miután a szupersztár félredobta Frankensteint, a szerepet egy kevéssé ismert színész, Boris Karloff kapta meg.
A mozilátogatók végül mégis Lugosit láthatták a csavaros nyakú hullát játszani az 1943-as kultikus Frankenstein találkozik a farkasemberrel című filmben. Egyes források szerint erősen utálta azt a gutturális sikolyt, amelyet a forgatókönyv arra kényszerítette, hogy rendszeres időközönként kiadjon. “Ez a sikoly a legrosszabb dolog a szerepben. Úgy érzed magad, mint egy nagy bunkó minden egyes alkalommal, amikor ezt csinálod!” panaszkodott állítólag Lugosi.
Bela Lugosi és Boris Karloff kapcsolata sokkal szívélyesebb volt, mint amilyennek általában beállítják.
Sokszor hallani, hogy a két horror ikon elkeseredett rivális volt. A valóságban azonban úgy tűnt, hogy Karloff és Lugosi kölcsönös tiszteletet – és talán még szeretetet is – tápláltak egymás iránt. A dinamikus duó öt filmben játszott együtt, melyek közül az első az 1934-es A fekete macska volt; Karloff azt állította, hogy a forgatáson Lugosi “gyanakvó volt a trükkökkel szemben, félt attól, amit ő jelenetlopásnak tartott. Később, amikor rájött, hogy én nem foglalkozom ilyen ostobaságokkal, barátok lettünk”. Egyik későbbi együttműködésük során Lugosi azt mondta a sajtónak, hogy “nevettünk az én szomorú hibámon és az ő szerencséjén, ami Frankensteint illeti.”
Ezzel együtt Lugosi valószínűleg nem értékelte azt a tényt, hogy minden egyes filmben, amelyben mindkét színész szerepelt, Karloff kapta a főszerepet. Emellett egyszer bizalmasan megjegyezte: “Ha Boris Karloff nem lett volna, nekem lehetett volna sarkam a horrorpiacon.”
Bela Lugosi nagy futballrajongó volt.
1935-ben Lugosit a Los Angeles-i Futball Liga tiszteletbeli elnökévé nevezték ki. Lelkes szurkoló volt, rendszeresen látták a Loyola Stadionban, ahol időnként ő rúgta el az első labdát az ott rendezett meccseken. Emellett, azon túl, hogy egyes magyar csapatoknak adományozott, Lugosi segített finanszírozni a Los Angeles-i Magyar futballklubot is. Amikor a csapat 1935-ben állami bajnokságot nyert, az egyik újság azt írta, hogy a játékosok “Drakula kastélyába tartanak vissza az állami kupával”.
Bela Lugosi hardcore bélyeggyűjtő volt.
Lugosi negyedik felesége, Lillian Arch azt állította, hogy Lugosi több mint 150 000 bélyeget tartalmazó gyűjteményt tartott fenn. Egyszer egy 1944-es bostoni utazás alkalmával azt mondta a sajtónak, hogy a város mind a 18 filatéliai kereskedőjét fel akarja keresni. “A bélyeggyűjtés – jelentette ki Lugosi – olyan hobbi, amely akár a befektetésed 10 százalékába is kerülhet. A bélyegeit mindig legfeljebb 10 százalékos veszteséggel adhatja el. Néha még pénzt is kereshetsz vele”. Ahogy illik, Lugosi ikonikus Drakulájának képe 1997-ben a posta által kiadott emlékbélyegen is megjelent.
Bela Lugosi majdnem nem szerepelt az Abbott és Costello találkozik Frankensteinnel című filmben … mert a stúdió azt hitte, hogy meghalt!
A Drakula gróf szerepét ebben az 1948-as kasszasikerben majdnem Ian Keith kapta – akit ugyanerre a szerepre az 1931-es Drakula-filmben is szóba hoztak. Jó sportember lévén Lugosi segített népszerűsíteni a horrorkomédiát azzal, hogy különleges vendégszereplést vállalt a The Abbott and Costello Show-ban. Az egyik emlékezetes jelenetben a híres színész saját magát alakítva azt állította, hogy csörgőkígyós hamburgert eszik vacsorára, reggelire pedig “burkolt búzát”.
Egy csontkovács helyettesítette Lugosi Bélát az Ed Wood’s Plan 9 From Outer Space című filmben.
Élete vége felé Lugosi három ultraalacsony költségvetésű sci-fi filmben dolgozott Ed Wooddal, akit posztumusz minden idők legrosszabb rendezőjeként emlegettek. Az 1953-as Glen vagy Glenda? című transzvesztita filmben Lugosi egy rejtélyes narrátort alakít, aki olyan véletlenszerű és kéretlen tanácsokat ad, mint “Óvakodj a nagy, zöld sárkánytól, aki a küszöbödön ül”. Aztán jött az 1955-ös A szörny menyasszonya, amelyben Lugosi egy őrült tudóst alakított, aki végül egy (gyanúsan petyhüdt) óriás polippal vív csatát.
Hamarosan Wood mintegy fél tucat új filmtervvel állt elő, mindegyikben Lugosi volt a főszereplő. Valamikor 1956 tavaszán a rendező készített néhány gyors felvételt a színészről, amint egy külvárosi negyedben sétálgatott, bő köpenybe öltözve. Ez volt az utolsó alkalom, amikor a sztár valaha is filmre került. Lugosi 1956. augusztus 16-án szívrohamban halt meg; 73 éves volt.
Három évvel Lugosi halála után ezekből a felvételekből egy olyan kultikus klasszikus készült, amelyet Wood “büszkeségének és örömének” tekintett. A 9-es terv az űrből (Plan 9 From Outer Space) földönkívüli környezetvédők csavaros történetét meséli el, akik a frissen elhunyt embereket gyilkos zombikká változtatják. Mivel Lugosi nyilvánvalóan már nem tudta eljátszani a karakterét, Wood egy dublőrt bérelt fel néhány további jelenethez. Sajnos a férfi, aki ezt a feladatot kapta – Tom Mason kaliforniai csontkovács – néhány centivel magasabb volt Lugosinál. Hogy elrejtse a magasságkülönbséget, Wood arra utasította Masont, hogy állandóan görnyedjen. Emellett Mason az arcát mindig egy köpeny mögé rejtette.
Bela Lugosit Drakula-köpenyében temették el.
Noha Lugosi nehezményezte a Drakulában nyújtott alakítását követő évekig tartó tipizálást, azt kérte, hogy a gróf jellegzetes ruhadarabjában helyezzék örök nyugalomra. Lugosit egy egyszerű sírkő alá temették a kaliforniai Szent Kereszt temetőben.
Ezt a történetet 2020-ra frissítettük.