4 Short Funny Stories for Kids

There is nothing better than a good story! There are so many benefits of reading to children that parents should make time for it daily.

Kids love listening to funny bedtime stories and this is one of the first ways to start building your child’s pre-reading skills from a young age.

Reading a short story to a child is also a good exercise in developing listening skills and thinking skills.

Listening to stories will boost your preschooler’s development far more than any worksheet or “academic” activity will. In fact, early academic instruction has been proven to be harmful to development.

These short funny stories for kids are all about animals. Írta őket Christina Wither, egy barát és koragyermekkori szakértő, aki a játék fontosságáról is ír.

Ébresztő anyu

Két kis medve kukucskált ki a barlangjából. Vége volt a télnek, és érezték a friss tavaszi levegő illatát. Ideje volt felkelni és játszani a hosszú alvás után.

“Fussunk a fák alá” – mondta Ben.

“Én a fűben akarok hemperegni” – mondta Bessie.

“Jobb, ha megkérdezzük anyut” – mondták együtt a medvék.

Ben és Bessie bementek a barlangba, ahol anyukájukkal aludtak. Ott volt ő a legtávolabbi sarokban. A medvemama még mindig mélyen aludt. A két kismackó odalépett lábujjhegyen anyukájukhoz, és gyengéden megrázta.

“Ébredj fel anyu! Elolvadt a hó, ideje játszani” – mondta Ben.

A medvemama meg sem mozdult. Csak nyögdécselt, és megfordult, hogy tovább aludjon.

“Mit tehetünk?” – kérdezte Bessie. “Szeretnénk, ha anyánk felébredne, és elvinne minket az erdőbe szórakozni.”

A két kismackó leült a barlang előtt, és próbáltak kitalálni valamit, hogyan ébreszthetnék fel anyukájukat.

“Tudom, keressünk néhány csikós pókot, hátha azok felébresztik anyánkat” – mondta Ben.

A két medve elment, hogy keressenek néhány csikós pókot. Bessie kicsit félt a pókoktól, de Ben egy nagy levélre gyűjtötte őket. Odavitte őket oda, ahol anyukája feküdt.

A pókok lesétáltak a levélről és átmentek anyamedve hátán. Anyamedve álmában kuncogott, de nem ébredt fel.

“Azt hiszem, meg kéne kérdeznünk egy hangos kakukkot” – mondta Bessie.

A medvék kimentek a barlang melletti fákhoz. A fán ült egy kakukk.

“Kakukk, kakukk, kakukk, kakukk” – énekelte a madár.

A két medve megkérte a kakukkot, hogy kövesse őket vissza a barlangba, és szóljon anyukájuknak.

“Kakukk, kakukk, kakukk” – énekelte a madár, de anya csak elfordult és tovább aludt.

A két kis medve nem tudta, mit tegyen. Próbálták a csiklandozást, a hangoskodást és a mama hívását.

“Tudom” – mondta Ben. “Mit szólnátok valamihez, amit szeret enni?”

“Méz!” – mondták együtt a mackók.

Elrohantak egy méhkashoz. Udvariasan beszélgettek a méhekkel, és a méhek mézet adtak nekik. Visszaszaladtak a barlangba, és lábujjhegyen bemásztak, hátha anyukájuk megérzi a méz illatát.

Mama nagy barna medve orra rángatózni kezdett. Aztán az orra csóválni kezdett, és kinyitotta az egyik szemét. A medvebocsok hátráltak néhány lépést.

A medvemama kinyitotta mindkét szemét, és pislogott. A medvebocsok még néhány lépést hátráltak. Most már fent voltak a barlang nyílásánál. Anyamedve felült, és nagyot szippantott.

“Mézillatot érzek” – mondta.

Az anyamedve végre felébredt. Ben és Bessie nagyon boldog volt.

A kis medvék tettek még néhány lépést kifelé a barlangból, és boldogan követte őket anyamedve. Végre megtalálták a legjobb módját, hogy felébresszék anyát!

Három boldog medve kiugrott az erdőbe, hogy együtt élvezzék a tavaszt és szórakozzanak.

INGYENES ÚTMUTATÓ: Hogyan lendítsd fel gyermeked fejlődését és készítsd fel az iskolára a JÁTÉK segítségével, még akkor is, ha kevés az időd… Ismerd meg az egyetlen 4 fajta játéktevékenységet, amire összpontosítanod kell, hogy 3-5 éves gyermeked felkészüljön az iskolára, és ne kelljen még egy napot azzal töltened, hogy azon gondolkodsz, eleget teszel-e… Szerezd meg az ingyenes útmutatót itt!

A Hatalmas találkozás

Tűző, napos nap volt Afrikában. Elefánt sétált az ösvényen, útban a kedvenc vízlelőhelye felé. Alig várta a hűs vizet és az iszapfürdőt.

Az ösvényen sétált az oroszlán is. Az oroszlán a füves síkságra tartott. Le akart feküdni és megvárni az ebédjét.

Elefánt sarkon fordult és a levegőbe emelte az ormányát. Megérezte a vizet a vízlelőhelyen. Az oroszlán ugyanabba a sarokba fordult. Egyre közelebb került kedvenc vadászhelyéhez.

Váratlanul a két állat találkozott az út közepén.

“El az utamból!” – üvöltött az oroszlán.

“El az utamból!” – trombitált az elefánt.

“Utat a dzsungel királyának!” – morogta az oroszlán.

“Dehogyis! Hová menjek?” – felelte az elefánt.

Az út el volt torlaszolva. A két erős állat egymással szemben állt.

Az elefánt nem akart megmozdulni. Az oroszlán nem mozdult.

Az ösvényen más állatok is elkezdtek sétálni. Néhányan az elefánt mögött, mások az oroszlán mögött álltak.

Az oroszlán és az elefánt csak bámulták egymást, és nem voltak hajlandók megmozdulni.

Egy majom futott el mellettük. Üdvözölte a többi állatot. Aztán odaért az oroszlánhoz és az elefánthoz. Ránézett a vad oroszlánra. Ránézett a hatalmas elefántra.

A majom kuncogni kezdett. Berohant a dzsungelbe, hogy szerezzen egy kis “majom indát”, ami a fákról lógott. Visszasietett az oroszlánhoz és az elefánthoz.

“Tudom, hogyan oldjuk meg a problémátokat” – mondta a majom.

Az elefánt és az oroszlán mögött álló összes állat meg akarta nézni, mi történik. Látták, hogy a majom egy hosszú darab majom indával érkezik. Az egyik végét az elefánt, a másikat pedig az oroszlán köré kötötte. Megállt egy közeli hangyabolyon, és kiabált!

“Barátaim, kötélhúzást fogunk tartani. Amikor azt mondom, hogy “húzd”, akkor az oroszlán és az elefánt húzza a majom indát!”

“Győzzön a legjobb állat!” – kiáltotta a majom.”

Az elefánt nagyon erős volt, és erősen húzta a kötelet. Az oroszlán beleásta extra éles karmait az ösvénybe, és szintén erősen húzta.

Váratlanul mennydörgés hallatszott! Az állatok felnéztek az égre. Hatalmas sötét esőfelhőket láttak. Vihar közeledett.

Akkor az oroszlán megérezte az első esőcseppeket. Elengedte a majom indát, és elszaladt a bokrok közé.

“Az én sörényem, az én gyönyörű sörényem. Olyan simára fésültem ma reggel, mint a selyem!” – kiáltotta.

Az oroszlán egy akác Tortilla, az esernyőtüskefa alá szaladt elbújni.

“Én nyertem” – kiáltotta az elefánt, ahogy az esőben állt. Az elefánt vastag bőre olyan volt, mint egy esőkabát. Nem aggódott, hogy elázik.

A majom örömmel ugrándozott. Azt akarta, hogy az elefánt nyerjen.

Váratlanul minden állat hatalmas üvöltést hallott! “Nem, az eső megállította a játékot, nincs verseny.”

Lion nem akarta, hogy az állatok azt higgyék, hogy vesztett. Nincs verseny azt jelentette, hogy nincs győztes.”

Elefánt bólintott, és lesétált az ösvényen. Nem érdekelte, ha elázik, és alig várta, hogy ő is sáros legyen.

Öt patkány és egy vicces cilinder

Samson, a nagy fekete macska, mélyen aludt a szőnyegen. Nagyon nagy, kövér macska volt. Sámson úgy nézett ki, mintha aludna, de valójában az egyik szeme végig nyitva volt.

Sámson az egyik szemével éppen a falon lévő lyukat nézte, ahol egy patkánycsalád lakott. Egy, kettő, három, négy és öt kis patkány. Öt kis rémült patkány kukucskált ki a falon lévő lyuk mögül. Az öt patkány el akart menekülni a nagy, fekete macskától.”

Samson ásított, nyújtózkodott, és megfordult, hogy még egy kicsit aludjon. A patkányok remegtek az izgalomtól. Most itt volt az esélyük a szökésre. Az egyik patkány lábujjhegyre lépett, hogy átsétáljon a szobán. Futni kezdett az ajtó felé.

Váratlanul kinyílt az ajtó! Belépett egy cilinderes, magas férfi. A férfi a cilindert egy székre dobta, de az nem találta el a széket, és a padlóra esett.

Samson felugrott és felszisszent. A patkány visszaszaladt a lyukába a többi patkánnyal együtt. A menekülés esélye elszállt.

Sámson lassan visszaaludt. A patkányok a macskára néztek, majd észrevették a földön heverő cilindert, és ez ötletet adott nekik.

A patkányok bólogattak egymásnak, miközben tervet készítettek. Elbújnak a kalap alá, és megnézik, hogy el tudnak-e osonni a nagy, fekete macska mellett. Óvatosan, egyesével a kalap alá bújtak, és vártak.

A patkányok meghallották Sámson horkolását. Úgy gondolták, hogy a kalap védelme alatt elindulnak az ajtó felé. Lassan a kalap végigcsúszott a padlón. A macska nem ébredt fel.

A patkányok elérték az ajtót. Éppen eléggé nyitva volt ahhoz, hogy kisurranhassanak rajta, és továbbmenjenek az úton. A kalap a patkányokkal együtt kiment az ajtón.

Azzal egy időben Sámson is felébredt. Mohó szemei látták, hogy a kalap átmegy a lépcsőn, és kimegy az ajtón. Felpattant, és elindult az ajtó felé. A patkányok tudták, hogy futásnak kell indulniuk.

A macska egyre közelebb ért, és a patkányok nem láttak menekvést. Mögöttük volt a macska, előttük pedig az út, ami egy kacsaúsztatóhoz vezetett. Ó, mit tegyenek?

Hú, egy hirtelen széllökés fújt végig az úton. Felborította a kalapot, és a patkányok beleestek. Szorosan kapaszkodtak. Mi lesz most?

A kalapot lefújta az útról a szél, és bele a tóba. A patkányok átkukucskáltak a peremen. Látták, hogy a tavon úsznak. Most a kalap egy csónak volt!

Sámson nézte a tavon úszó patkányokat. Nagyon dühös volt. Nem tudott úszni. A patkányok megszöktek a vicces cilinderben. A kis patkányok nevettek a macskán. Sámson sziszegve hazament.

INGYENES ÚTMUTATÓ: Hogyan lendítsd fel gyermeked fejlődését és készítsd fel az iskolára a JÁTÉK segítségével, még akkor is, ha kevés az időd… Ismerd meg az egyetlen 4 fajta játéktevékenységet, amire összpontosítanod kell, hogy 3-5 éves gyermeked felkészüljön az iskolára, és ne kelljen még egy napot azzal töltened, hogy azon tűnődsz, eleget teszel-e… Szerezd meg az ingyenes útmutatót itt!

A foltos szürke cica

Grady egy kicsi, szürke cica volt. Volt egy fehér folt a hátán és egy fekete folt az orrán. Grady az anyukájával és két testvérével élt egy farmon.

Grady testvérei fehérek voltak fekete foltokkal. Mindkét nővére nagyon jó volt. Grady volt a rosszcsont. Mindig bajba keveredett.

Grady nagyon kalandvágyó volt. Szeretett volna felfedezni a farmot. Egy nap kiment a tanyára, hogy megnézze, mi van a nagyvilágban.

Grady azt mondta magában: “Én nem félek semmitől!”

Váratlanul egy nagy szörnyeteg üvöltött ki a garázsból, és Grady a bokrok közé pördült. Nem tudta, mi dübörgött el mellette. Összeszedte magát, és úgy döntött, ideje hazamenni.

Grady nézett balra és nézett jobbra, de sehol nem volt olyan hely, ami otthonnak tűnt volna. Eltévedt.

“Jaj, jaj”, gondolta Grady. ‘Most mit csináljak?’ Átsétált egy mezőn, és hirtelen megállt! Ott állt előtte egy szőrös, fehér, pöttyös hátú állat. Grady azt gondolta, hogy biztos az egyik nővére.

Grady odaszaladt a szőrös, pöttyös állathoz.

“Haza tudsz vinni?” – kérdezte Grady.

“Nem” – mondta a szőrös állat. “Nem tartozol az otthonomba.”

“Nézz magadra, neked nincsenek nagy füleid, és nem ugrálsz úgy, mint én” – mondta a szőrös állat.

Grady rájött, hogy nem tartozik ehhez az állathoz. Grady elszaladt a tanyára, ahol meglátott egy másik pöttyös állatot. Az egy kicsit nagyobb volt Gradynél, de a hátán is pöttyös volt.

Grady odaszaladt a pöttyös állathoz.

“Hazajöhetek veled? Pont úgy nézel ki, mint én azokkal a foltokkal” – mondta Grady.

A nagy állat morgott, és beleugrott egy sárpocsolyába.

“Nekem is sárfoltok vannak a hátamon. Gyere és hemperegj a sárban, ha sárfoltokat akarsz” – mondta a sáros, foltos állat.

“Nem, köszönöm” – mondta Grady. Nem akart sáros lenni. Grady megint elszaladt.

Grady kezdett aggódni. Éhes is volt.

Akkor Grady meglátott egy másik pöttyös állatot. Ennek az állatnak hangos hangja volt.

“Ruff, ruff” – mondta a hang. “Segíthetek?”

Grady csak bólintott. Érezte, hogy felemelik és elviszik. Egy foltos kutya találta meg Gradyt. Megkarmolta a bejárati ajtót. Egy kislány nyitott ajtót. Fel-le ugrált.

A lány nagyon boldog volt, hogy meglátta a pöttyös kutyát és a kiscicát. Azonnal visszavitte Gradyt az anyjához. Az ott feküdt egy kosárban a konyhában.

Grady meglátta az anyukáját és a két nővérét. Grady hallgatta a halk dorombolásukat.

“Dorombolj, dorombolj” – mondta a többi cica. Ők is boldogok voltak.

Gradyt visszatették a kosarába. Boldognak érezte magát, ahogy összebújt a családjával. He was safe now and he was going to get some milk for his supper.

Purr, purr, purr!

About the Author:

These stories are written by Christina Wither and illustrated by Dannaria

Christina Wither lives in the Natal Midlands of South Africa. She loves writing stories for children. She believes stories are a great way of empowering parents to connect with their children.

‘A story a day will bring happiness your way,’ says Christina, who especially enjoys writing quirky stories for the very young.

Christina is a co-writer for Empowered Parents and is also the creator of the awesome children’s brand Wart and Fish – Play and Learn!