A méhszájpad és a méhszájpad funkciójának egyoldalú vizsgálata
A figyelem a közelmúltban kifejlesztett, a méhszájpad és a méhszájpad funkciójának egyoldalú vizsgálatára irányul. Ezek a ma már széles körben használt fejtolatási teszttel és a félkörcsatorna-funkciót vizsgáló standard kalorikus teszttel együtt a labirintusfunkció átfogóbb egyoldalú vizsgálatát teszik lehetővé. A vestibularis kiváltott myogén potenciálok (VEMP) hatékonyságát, mint a saccularis funkció közvetlen egyoldalú vizsgálatát jelenleg egyre több jelentés bizonyítja. Továbbá a vonatkozó neuronális útvonalakat állatkísérletekben meghatározták, így minden bizonyíték arra utal, hogy a VEMP mint a saccula által közvetített válasz érvényes. Az utricularis funkciót illetően jelentős előrelépés történt az egyoldalú centrifugálási paradigma alkalmazásával. A vizsgálatot változó sugarú forgószékkel végzik, állandó sebességű forgással a föld-függőleges tengely körül. A fejet a forgástengelytől 3,5-4 cm-rel elmozdítva az excentrikusan elhelyezkedő utriculát egyoldalúan stimulálják a keletkező centrifugális erővel. Ez a paradigma alkalmazható az utriculo-okuláris válasz (UOR) kiváltására vagy a szubjektív vizuális vertikum (SVV) mérésére. Újabban azt is kimutatták, hogy a normális, középtengelyen történő forgás közbeni vizsgálat gyakran elegendő a perifériás otolith diszfunkció lokalizálására az SVV becslésével. Ez a vizsgálati mód könnyen integrálható a rutin klinikai vizsgálatokba. Az ilyen differenciálvizsgálat hatékonyságának illusztrálására két olyan beteg eredményeit mutatjuk be, akiknél először mutattak ki izolált, egyoldali utricularis diszfunkciót.