Bruxizmus fehér könyv (11. oldal)

admin

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13

Táplálékkiegészítők. A magnéziumnak az ideg- és izomműködésben betöltött létfontosságú szerepe legalább két kutatót arra a gyanúra vezetett, hogy a bruxizmus a fém elégtelen fogyasztására vagy nem hatékony felhasználására vezethető vissza. A magnéziumhiányos étrend állítólag gyakori fogcsikorgatást okoz alvó és ébren lévő sertéseknél egyaránt (vö. Lehvila, 1994, 219. o.). Embereknél a javasolt kezelés a magnéziumpótlás. Ploceniak (1990) szerint például a magnézium tartós adása szinte mindig gyógyulást biztosít a bruxizmusra. Ez megerősíti Lehvila (1974) korábbi jelentését, amely szerint hat betegnél, akik naponta egyszer, legalább öt héten át szedtek egy válogatott vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó tablettát (amely 25 mg {gyermekeknél} vagy 100 mg {felnőtteknél} magnéziumot tartalmazott), figyelemre méltóan csökkent a csikorgó epizódok gyakorisága és időtartama (és időnként teljesen megszűnt). Amikor a táplálékkiegészítők szedését abbahagyták, a tünetek visszatértek.

Korábban Cheraskin & Ringsdorf (1970) hasonló logika alapján vizsgálta a táplálékkiegészítők hatását a fogcsikorgatókra vagy szorítókra. Közülük 16-an szedtek kalciumot, A-vitamint, C-vitamint, B5-vitamint (pantoténsav), jódot és E-vitamint. Amikor egy évvel később megkérdezték őket, arról számoltak be, hogy a bruxizmus eltűnt. Ezzel szemben az a 15 bruxoló, aki csak A-, C-, E- és jódvitamint szedett, nem mutatott javulást. Megalapozottnak tűnt a következtetés, hogy a hatóanyagok a kalcium és a pantoténsav (B5-vitamin) voltak.

Egyértelműen további kutatásokra van szükség ezen a területen. Valójában, ha az ilyen állítások a fogcsikorgatók akár csak kis hányadára is érvényesek, akkor érdemes alaposan megvizsgálni őket, mert ezeknek a kiegészítőknek a szedése viszonylag kényelmes, biztonságos és mellékhatásoktól mentes.

Az egyetlen visszajelzés, amit ezzel a megközelítéssel kapcsolatban kaptam, a következő:

Azt tapasztaltam, hogy elviselhetetlen nappali fogcsikorgatásom van, ha sokat sportolok és erősen izzadok. A kalcium és a magnézium az egyetlen dolog, ami megszüntette a fogcsikorgatást. Érdekes módon éjszaka egyáltalán nem szorítok.

Javaslat: Amíg az ilyen állításokat egy nagyszabású, kettős vak vizsgálat meg nem erősíti, nem szűkíti vagy nem cáfolja, a legjobb stratégia lehet a következők napi szintű szedése: magnézium (kb. 100 mg), kalcium (150 mg) és pantoténsav (50 mg), legalább a következőkkel kombinálva: A-vitamin (1000 NE), C-vitamin (300 mg), E-vitamin (60 mg) és jód (0,1 mg=100 mcg). Ha a bruxizmus megszűnik, a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy folytassák e tabletták szedését. Ha körülbelül 8 héten belül nem figyelhető meg javulás, akkor fel kell hagyni a módszerrel.

Jegyzetek és figyelmeztetések:

  1. Ezekben a táplálkozási vizsgálatokban a bruxolók általában többféle vitamint és ásványi anyagot szednek, nem csak egyet; így még nem lehet pontosan meghatározni a hatékony táplálkozási hatóanyagot. Ráadásul ezek a táplálékkiegészítők gyakran szinergikusan vagy együttműködve hatnak, így több ásványi anyagot és vitamint kell szedni ahhoz, hogy valamelyik hiányát korrigálni lehessen. Éppen ezért, amíg nem tudunk többet a témáról, az összes fenti kiegészítőt szedni kell, nem csak magnéziumot vagy kalciumot.
  2. A rendelkezésre álló bizonyítékok keveset mondanak az optimális adagolásról, ezért bizonytalanságot jelent annak eldöntése, hogy mennyit szedjünk.
  3. A gyermekeknek arányosan kevesebbet kell szedniük. Például egy nyolcéves gyermeknek, aki körülbelül 70 kilót nyom, az ajánlott adag felét kell bevennie.
  4. Veseelégtelenség és akut kiszáradás esetén kerülni kell a magnéziumot. Nem szabad szedni, ha hasmenést, egyéb mellékhatásokat okoz, vagy ha más gyógyszerekkel interferál. Tartózkodni kell a napi 100 mg-nál nagyobb mennyiség felírásától, mivel a túl nagy mennyiség szedése vagy a hosszan tartó kezelés fáradtságot és légzési problémákat okozhat. A túl sok magnézium szedése akár hipermagnéziát is okozhat, ami hányingert, hányást, letargiát és a hólyag elzáródását eredményezheti. Mint a legtöbb gyógyszer esetében, az adagolást nagyjából a testsúly alapján kell meghatározni. Véleményem szerint testsúlykilónként nagyjából napi 0,7 mg az, amit be kell venni (tehát egy 143 kilós személynek legfeljebb 100 mg magnéziumot kell bevennie).
  5. Egy nagyszabású kísérlet a táplálékkiegészítők hatékonyságáról már régóta esedékes.