Elbow

JointEdit

The elbow joint has three different portions surrounded by a common joint capsule. These are joints between the three bones of the elbow, the humerus of the upper arm, and the radius and the ulna of the forearm.

A könyök anatómiai helyzetben négy fő csontos tájékozódási pont van. A felkarcsont alsó részén a medialis és lateralis epicondylusok, a testhez legközelebbi (medialis) és a testtől távolabbi (lateralis) felszínen. A harmadik tájékozódási pont a singcsont fejénél található olecranon. Ezek a Hueter-vonalnak nevezett vízszintes vonalon fekszenek. Amikor a könyök behajlítva van, egy Hueter-háromszögnek nevezett háromszöget alkotnak, amely egy egyenlő oldalú háromszögre hasonlít.

A felkarcsont felszínén, ahol az ízület felé néz, található a trochlea. A legtöbb embernél a trochleán átfutó barázda az elülső oldalon függőleges, de a hátsó oldalon spirálisan elfordul. Ez azt eredményezi, hogy az alkar hajlításkor egy vonalban van a felkarral, de kinyújtáskor szöget zár be a felkarral – ezt a szöget nevezzük hordozási szögnek.

A felső radioulnaris ízület osztozik a könyökízülettel az ízületi tokon, de a könyökízületben nem játszik funkcionális szerepet.

Ízületi tokEdit

A könyökízületet és a felső radioulnaris ízületet egyetlen rostos kapszula zárja körül. A kapszulát oldalt szalagok erősítik, de elöl és hátul viszonylag gyenge.

Az elülső oldalon a kapszula főként hosszanti rostokból áll. E rostok között azonban néhány köteg ferdén vagy keresztirányban fut, megvastagítva és megerősítve a kapszulát. Ezeket a kötegeket kapszulaszalagnak nevezzük. A brachialis izom mély rostjai elölről behatolnak a kapszulába, és hajlításkor húzzák azt és az alatta lévő membránt, hogy megakadályozzák azok beszorulását.

A hátsó oldalon a kapszula vékony és főként keresztirányú rostokból áll. E rostok közül néhány átnyúlik az olecranon fossa fölött anélkül, hogy hozzátapadna, és egy szabad felső határral rendelkező keresztirányú sávot alkot. A singcsont felőli oldalon a kapszula a gyűrűs szalag hátsó részéig ér. A hátsó kapszula a tricepsz ínhoz csatlakozik, ami megakadályozza, hogy a kapszula megnyúlás közben beszoruljon.

Szinoviális membránSzerkesztés

A könyökízület szinoviális membránja igen kiterjedt. A felkarcsonton az ízületi peremektől felfelé húzódik, és elölről a coronoidalis és a radialis fossae-t, hátulról pedig az olecranon fossae-t fedi. Distalisan az orsócsont nyakáig és a felső radioulnaris ízületig terjed. A gyűrűs szalag alatt a quadrate szalag támasztja alá, ahol szintén egy redőt képez, amely az orsócsont fejének mozgásszabadságot biztosít.

Az ízület mélyedéseibe több ízületi redő nyúlik be.Ezek a redők vagy plicae-k a normális embrionális fejlődés maradványai, és vagy elülső (elülső felkarcsonti mélyedés) vagy hátsó (olecranon mélyedés) kategóriába sorolhatók.

A felkarcsonton általában egy félhold alakú redő van jelen az orsócsont feje és a felkarcsont capitulum között.

A felkarcsonton a három ízületi fossa mellett extrasynovialis zsírpárnák vannak. Ezek a zsírpárnák nyújtáskor elülsőleg a radiális és a coronoid fossa-t, hajlításkor pedig hátulról az olecranon fossa-t töltik ki. Ezek a zsírpárnák elmozdulnak, amikor az üregeket a singcsont és az orsócsont csontos nyúlványai foglalják el.

SzalagokSzerkesztés

A könyök, mint más ízületeknek, mindkét oldalán vannak szalagok. Ezek háromszög alakú szalagok, amelyek beleolvadnak az ízületi tokba. Úgy helyezkednek el, hogy mindig keresztben fekszenek az ízület keresztirányú tengelyén, ezért mindig viszonylag feszesek, és szigorú korlátokat szabnak a könyök abdukciójának, adductiójának és axiális rotációjának.

A ulnaris kollaterális szalag csúcsa a medialis epicondyluson van. Az elülső szalagja a medialis epicondylus elülső oldalától a processus coronoidalis medialis széléig, míg a hátsó szalagja a medialis epicondylus hátsó oldalától az olecranon medialis oldaláig húzódik. Ezt a két szalagot egy vékonyabb köztes rész választja el, és disztális rögzítésüket egy keresztirányú sáv köti össze, amely alatt az ízületi mozgások során az ízületi hártya kiemelkedik. Az elülső sáv szorosan kapcsolódik az alkar felületes hajlítóizmainak ínjához, sőt a flexor digitorum superficialis eredete. A nervus ulnaris keresztezi a köztes részt, amint belép az alkarba.

A radiális oldalszalag az epicondylus lateralishoz csatlakozik a common extensor ín alatt. Ez a szalag kevésbé elkülönül, mint az ulnaris kollaterális szalag, az orsócsont gyűrűs szalagjával keveredik, és a szélei a singcsont radiális bevágása közelében rögzülnek.

IzmokSzerkesztés

FlexióSzerkesztés

A könyöknél három fő hajlítóizom van:

• A Brachialis kizárólag könyökhajlítóként működik, és egyike azon kevés izomnak az emberi testben, amelynek egyetlen funkciója van. Alacsonyan ered a felkarcsont elülső oldalán, és a singcsont gumójában helyezkedik el.
• A Brachioradialis alapvetően könyökhajlítóként működik, de extrém pronáció során szupinál, extrém szupináció során pedig pronál. A felkarcsonton distalisan az oldalsó szuprakondiláris gerincen ered, és distalisan az orsócsonton a styloid processus styloideusnál épül be.
• A Biceps brachii a fő könyökhajlító izom, de kétízületi izomként fontos másodlagos szerepet játszik a váll stabilizátoraként és szupinátorként is. Két ínnal ered a lapockán: A hosszú feje a supraglenoid tuberculum supraglenoideumon, közvetlenül a vállízület felett, a rövid feje pedig a lapockacsont felső részén lévő processus coracoideuson. Fő bemenete az orsócsonton lévő radiális tuberositas radialisnál van.

A brachialis a könyök lassú hajlításakor használt fő izom. Gyors és erőteljes hajlítás során mindhárom izom működésbe lép a könyök medialis oldalán eredő felszíni alkarhajlító izmok segítségével.A könyökhajlító izmok hatékonysága drámaian megnő, ahogy a könyök középflexióba kerül (90°-ban hajlítva) – a biceps 80-90°-nál, a brachialis pedig 100-110°-nál éri el maximális hatékonysági szögét.

Az aktív flexiót 145°-ra korlátozza a felkar és az alkar elülső izmainak érintkezése, annál is inkább, mert a flexió során az összehúzódás miatt megkeményednek. A passzív flexiót (az alkar a felkarhoz van nyomva, a flexorok elernyedtek) 160°-ra korlátozzák az orsócsont és a singcsont csontos nyúlványai, amint azok a felkarcsonton lévő sekély mélyedésekhez érnek; azaz az orsócsont feje a radiális fossa és a processus coronoidus a coronoidus fossa ellen nyomódik. A passzív hajlítást tovább korlátozza a hátsó kapszulaszalag és a triceps brachii feszültsége.

A könyök medialis oldalán található egy kis kiegészítő izom, az úgynevezett epitrochleoanconeus izom, amely a medialis epicondylus-tól az olecranonig fut.

ExtensionEdit

A könyök nyújtása egyszerűen az alkar anatómiai helyzetbe való visszahozását jelenti. Ezt a műveletet a triceps brachii végzi az anconeus elhanyagolható segítséggel. A triceps két fejével hátrafelé ered a felkarcsonton, hosszú fejével pedig a lapockán, közvetlenül a vállízület alatt. Hátulról az olecranonon helyezkedik el.

A triceps maximálisan hatékony a könyök 20-30°-os behajlításakor. A hajlítási szög növekedésével az olecranon helyzete közelít a felkarcsont főtengelyéhez, ami csökkenti az izom hatékonyságát. Teljes flexióban azonban a tricepsz ín “feltekeredik” az olecranonra, mint egy csigára, ami kompenzálja a hatékonyság csökkenését. Mivel a triceps hosszú feje biartikuláris (két ízületre hat), hatékonysága a váll helyzetétől is függ.

A nyújtást korlátozza az olecranon fossa olecranonba jutása, az elülső szalag feszültsége és a flexorizmok ellenállása. Az erőltetett nyújtás a korlátozó struktúrák valamelyikében szakadást eredményez: olecranon-törés, szakadás a kapszulában és a szalagokban, és – bár az izmok általában érintetlenek maradnak – az arteria brachialis zúzódása.

VérellátásSzerkesztés

Az ízületet ellátó artériák az artéria brachialis és annak végágai közötti kiterjedt keringési anasztomózisból származnak. Az arteria brachialis felső és alsó ulnaris kollaterális ágai, valamint az arteria profunda brachii radiális és középső kollaterális ágai felülről ereszkednek le, hogy az ízületi tokban újra csatlakozzanak, ahol szintén csatlakoznak az arteria ulnaris elülső és hátsó recurrens ágaihoz, az arteria radialis recurrens ágához és az arteria interossealis közös recurrens ágához.

A vért a véna radialis, a véna ulnaris és a véna brachialis erek viszik vissza.A könyöknél két nyirokcsomócsoport található, amelyek általában a medialis epicondylus felett helyezkednek el – a mély és a felületes cubitalis csomók (más néven epitrochlearis csomók). A nyirokelvezetés a könyöknél a mély csomókon keresztül történik az arteria brachialis elágazásánál, a felszíni csomók az alkar és a kéz ulnaris oldalán. A könyökből az efferens nyirokerek a hónalji nyirokcsomók laterális csoportjába haladnak.

IdegellátásSzerkesztés

A könyököt elölről a nervus musculocutanus, medianus és radialis ágai, hátulról pedig a nervus ulnaris és a nervus radialis anconeus ága innerválja.

FejlődésSzerkesztés

A könyök a csecsemő- és serdülőkorban a csontosodási központok dinamikus fejlődésén megy keresztül, az apophysealis növekedési központok megjelenésének és összeolvadásának sorrendje döntő fontosságú a gyermekkori könyök röntgenfelvételen történő értékelésében, hogy a traumás törést vagy az apophysealis elválást meg lehessen különböztetni a normális fejlődéstől. A megjelenés sorrendje a CRITOE mnemonikával érthető meg, amely a capitellumra, a radiális fejre, a belső epicondylusra, a trochleára, az olecranonra és a külső epicondylusra utal 1, 3, 5, 7, 9 és 11 éves korban. Ezek az apofízisközpontok aztán serdülőkorban összeolvadnak, a belső epicondylus és az olecranon olvad össze utoljára. Az összeolvadás életkora változóbb, mint a csontosodásé, de általában 13, 15, 17, 13, 13, 16 és 13 éves korban következik be. Ezenkívül az ízületi folyadékgyülem jelenlétére a zsírpárna jeléből lehet következtetni, egy olyan struktúra, amely normális esetben fiziológiásan jelen van, de patológiás, ha folyadékkal megemelkedik, és mindig patológiás, ha hátul van.