Hasznosság
Mi a hasznosság?
A hasznosság a közgazdaságtanban használt kifejezés, amely egy áru vagy szolgáltatás fogyasztásából származó teljes elégedettségre utal. A racionális választáson alapuló közgazdasági elméletek általában azt feltételezik, hogy a fogyasztók a hasznosságuk maximalizálására törekszenek. Egy áru vagy szolgáltatás gazdasági hasznosságát azért fontos megérteni, mert közvetlenül befolyásolja az adott áru vagy szolgáltatás keresletét, és így az árát is. A gyakorlatban a fogyasztó hasznosságát lehetetlen mérni és számszerűsíteni. Egyes közgazdászok azonban úgy vélik, hogy különböző modellek alkalmazásával közvetve meg tudják becsülni, mekkora egy gazdasági áru vagy szolgáltatás hasznossága.
Hasznosság
A hasznosság megértése
A közgazdaságtanban a hasznosság meghatározása a hasznosság fogalmából ered. Egy gazdasági jószág olyan mértékű hasznosságot eredményez, amilyen mértékben hasznos a fogyasztó igényének vagy szükségletének kielégítésére. A különböző gondolkodási iskolák eltérnek abban, hogy hogyan modellezzük a gazdasági hasznosságot és hogyan mérjük egy áru vagy szolgáltatás hasznosságát. A közgazdasági hasznosságot először a 18. századi svájci matematikus, Daniel Bernoulli alkotta meg. Azóta a közgazdasági elmélet fejlődött, ami a gazdasági hasznosság különböző típusaihoz vezetett.
Főbb tudnivalók
- A közgazdaságtanban a hasznosság arra a hasznosságra vagy élvezetre utal, amelyet a fogyasztó egy szolgáltatásból vagy áruból nyerhet.
- A gazdasági hasznosság csökkenhet, ha a szolgáltatás vagy áru kínálata nő.
- A marginális hasznosság az a hasznosság, amelyet egy szolgáltatás vagy áru egy további egységének fogyasztásával nyerünk.
Ordinális hasznosság
A spanyol skolasztikus hagyomány korai közgazdászai az 1300-as és 1400-as években úgy írták le a javak gazdasági értékét, mint ami közvetlenül a hasznosság e tulajdonságából ered, és erre alapozták az árak és a pénzváltás elméleteit. A hasznosságnak ez a felfogása nem számszerűsített, hanem a gazdasági javak minőségi tulajdonsága volt. A későbbi közgazdászok, különösen az osztrák iskola képviselői, ezt az elképzelést a hasznosság ordinális elméletévé fejlesztették, vagyis az az elképzelés, hogy az egyének a gazdasági javak különböző diszkrét egységeinek hasznosságát sorrendbe állíthatják vagy rangsorolhatják.
Az osztrák közgazdász, Carl Menger a marginális forradalom néven ismert felfedezésében ezt a fajta keretrendszert használta fel a gyémántvíz-paradoxon megoldására, amely sok korábbi közgazdászt bosszantott. Mivel bármely gazdasági jószág első rendelkezésre álló egységei a legértékesebb felhasználásra kerülnek, és a további egységek alacsonyabb értékű felhasználásra kerülnek, a hasznosságnak ez a rendi elmélete hasznos a csökkenő határhaszon törvényének és a kereslet és kínálat alapvető gazdasági törvényeinek magyarázatára.
Kardinális hasznosság
Bernoulli és más közgazdászok számára a hasznosságot az egy személy által fogyasztott gazdasági javak számszerűsíthető vagy kardinális tulajdonságaként modellezik. Az elégedettség e mennyiségi mérésének segítésére a közgazdászok egy “util” néven ismert egységet feltételeznek, amely azt a pszichológiai elégedettséget reprezentálja, amelyet egy adott áru vagy szolgáltatás az emberek egy részhalmaza számára különböző helyzetekben generál. A mérhető util fogalma lehetővé teszi, hogy a közgazdasági elméletet és összefüggéseket matematikai szimbólumok és számítások segítségével kezeljük.
Ez azonban elválasztja a gazdasági hasznosság elméletét a tényleges megfigyeléstől és tapasztalattól, mivel az “util”-t nem lehet ténylegesen megfigyelni, mérni vagy összehasonlítani különböző gazdasági javak vagy egyének között.
Ha például egy egyén úgy ítéli meg, hogy egy darab pizza 10 hasznot hoz, egy tál tészta pedig 12 hasznot, akkor az egyén tudja, hogy a tészta elfogyasztása kielégítőbb. A pizza- és tésztagyártók számára az a tudat, hogy egy átlagos tál tészta két további utilt eredményez, segít nekik abban, hogy a tésztát valamivel magasabbra árazzák, mint a pizzát.
Az utilok ráadásul csökkenhetnek az elfogyasztott termékek vagy szolgáltatások számának növekedésével. Az első szelet pizza hozhat 10 utilt, de ahogy egyre több pizzát fogyasztanak, az utilok csökkenhetnek, mivel az emberek jóllaknak. Ez a folyamat segít a fogyasztóknak megérteni, hogyan maximalizálhatják hasznosságukat azáltal, hogy pénzüket többféle áru és szolgáltatás között osztják el, valamint segít a vállalatoknak megérteni, hogyan alakítsák ki a többszintű árképzést.
A gazdasági hasznosságot úgy lehet megbecsülni, hogy megfigyeljük, hogyan választ a fogyasztó hasonló termékek között. A hasznosság mérése azonban kihívást jelent, minél több változó vagy különbség van jelen a választások között.
A teljes hasznosság meghatározása
Ha a közgazdaságtanban a hasznosság kardinális és mérhető, a teljes hasznosság (TU) azon elégedettség összegeként definiálható, amelyet egy személy egy adott termék vagy szolgáltatás összes egységének fogyasztásából nyerhet. A fenti példával élve, ha egy személy csak három szelet pizzát tud elfogyasztani, és az első elfogyasztott szelet pizza tíz hasznosságot, a második elfogyasztott szelet pizza nyolc hasznosságot, a harmadik szelet pizza pedig két hasznosságot hoz, akkor a pizza teljes hasznossága húsz hasznosság lenne.
A határhaszon definíciója
A határhaszon (MU) meghatározása: egy áru vagy szolgáltatás egy további egységének fogyasztásából származó további (kardinális) hasznosság, vagy az a további (ordinális) felhasználás, amelyet egy személy egy további egységgel végez. Ugyanezt a példát használva, ha az első szelet pizza gazdasági hasznossága tíz hasznosság, a második szelet hasznossága pedig nyolc hasznosság, akkor a második szelet elfogyasztásának MU-ja nyolc hasznosság. Ha a harmadik szelet hasznossága két utils, akkor a harmadik szelet elfogyasztásának MU-ja két utils. Rendenkénti hasznossággal kifejezve, egy személy megeheti az első szelet pizzát, a második szeletet megoszthatja a szobatársával, a harmadik szeletet félreteszi reggelire, a negyedik szeletet pedig ajtótámaszként használja.