Indián szerencsejáték
Történet
Az első indián kaszinót Floridában a Seminole törzs építette, amely 1979-ben nyitott egy sikeres, nagy tétekkel működő bingószalont. Más őslakos nemzetek gyorsan követték a példát, és 2000-re 24 államban több mint 150 törzs nyitott kaszinó- vagy bingóüzemet a rezervátumaikban.
A 21. század első éveiben ugrásszerű növekedés következett be: 2005-re az éves bevétel meghaladta a 22 milliárd dollárt, és az indián szerencsejáték az Egyesült Államok összes legális szerencsejáték-bevételének mintegy 25 százalékát tette ki. Ez körülbelül ugyanannyi volt, mint az ország összesített állami lottójátékai által generált összeg, bár valamivel kevesebb, mint a nevadai, floridai és New Jersey-i kereskedelmi kaszinók által generált 40 százalékos részesedés. A törzsi kaszinóknak – a nem indiánok által működtetett szerencsejátékokkal ellentétben – a törvény szerint éves bevételük egy százalékát az állam által ellenőrzött vagyonkezelői alapokba kell befizetniük. Ezeket az alapokat aztán a helyi közösségek között osztják szét, hogy ellensúlyozzák a törzsi szerencsejáték-műveletek járulékos hatásaihoz kapcsolódó költségeket, mint például a közlekedési, elektromos vagy csatornarendszerek és más infrastruktúra-formák bővítése vagy karbantartása; a fokozott közlekedési járőrözés szükségessége; és a szerencsejáték-függőség kezelése. Ezen alapok egy részét olyan törzsek számára is szétosztják támogatásként, amelyek nem rendelkeznek szerencsejáték-üzemeltetéssel.
Az indián szerencsejáték-üzemeltetés prosperitása nagymértékben függ a helyszíntől; a nagyvárosi területek közelében vagy azokban nagyon sikeresek lehetnek, míg a távoli területeken (ahol sok rezervátum található) sokkal kevesebb bevételt termelnek. Bár a sikeres működéssel rendelkező törzsek képesek voltak a szerencsejátékokból származó bevételeket tagjaik általános egészségi állapotának, oktatásának és kulturális jólétének javítására fordítani, sok indián kaszinó nem termel jelentős nyereséget. Így az egyes rezervátumokban folytatott egyes műveletek sikere nem általánosítható az összes kaszinóra vagy rezervátumra. Éppen ellenkezőleg, az amerikai népszámlálási adatok következetesen azt mutatják, hogy az indián szerencsejátékok legalizálása összességében nem befolyásolta az őslakos népességet: Az amerikai őslakosok továbbra is a legszegényebb és leghátrányosabb helyzetű kisebbségi közösség az Egyesült Államokban.
Az indián szerencsejáték az 1970-es évek vége óta a politikai viták középpontjában áll. A vita sok esetben a szerencsejáték erkölcsössége vagy erkölcstelensége körül forgott; ez a kérdés természetesen nem csak az indiai szerencsejátékokra jellemző. Az indián szerencsejátékokkal kapcsolatos viták általában inkább arra összpontosítottak, hogy meg kell-e tartani vagy meg kell-e szüntetni a törzsek egyedi jogi státuszát, amely lehetővé teszi számukra az ilyen vállalkozások tulajdonlásának és működtetésének kiváltságát; hogy az indiánok rendelkeznek-e elegendő érzékkel vagy képzettséggel az ilyen vállalkozások működtetéséhez; hogy a vállalkozói kapitalizmusban való részvétel természetszerűleg aláássa-e az őshonos etnikai identitást; és hogy a szerencsejáték kívánatos kiegészítője-e egy adott helyi gazdaságnak.