Kakaó története

A kakaóbab évszázadok óta meghatározó része a közép-amerikai kultúráknak, különösen a maja civilizációnak. A maja civilizáció imádta a kakaófát, és neki adta a latin Kakaó nevet, ami azt jelenti, hogy “az istenek tápláléka”. Sokféle célra használták. A maják rituális italt készítettek őrölt kakaóbabból, vaníliarúdból és más fűszerekből. Az eljegyzési és házassági szertartások során osztották meg. Egyfajta fizetőeszközként is használták a saját civilizációik és azok között, akikkel kereskedtek.

A spanyolok végül felfedezték a kakaóbabot, és elkezdték áhítozni a kereskedelmet. Kezdetben a spanyolok megtartották maguknak a termelés titkát, aminek köszönhetően monopolhelyzetbe kerültek az európai csokoládépiacon.

Az 1600-as évek közepe táján a spanyolok már nem monopolizálták a csokoládépiacot. A kakaóbab és annak minden sokoldalúsága nagyon népszerűvé vált. Franciaország gazdag népe imádta. Az 1700-as években egy francia megnyitotta a legelső forró csokoládé boltot Londonban. Nem sokkal később London-szerte könnyen lehetett találni “csokoládéházakat”.

A 18. századra Angliától Ausztriáig minden ország gyártott édességet a kakaóbabból. Amikor feltalálták a gőzgépet, a kakaóbab gépesített őrlését is. A gyorsabb és egyszerűbb gyártási folyamatnak köszönhetően az árak csökkentek, és a kakaóbabból készült termékek mindenki számára megfizethetőbbé váltak – nem csak a gazdagok számára.

Napjainkban az emberek világszerte évente több mint 3 millió tonna kakaóbabot fogyasztanak el! A kakaóbab elkészítése még mindig helyenként változik, de a variációkból mindenféle ízletes finomság készíthető. A kakaó minden bizonnyal szinte minden receptben alapvető sütési alapanyaggá vált.