Patton (film)
FejlesztésSzerkesztés
Az 1945-ben elhunyt Patton életéről filmet akartak készíteni, de özvegye, Beatrice ellenállt. Az 1953-ban bekövetkezett halála után Frank McCarthy producer kezdte el a projektet, és a Beatrice temetése utáni napon a producerek megkeresték a családot, hogy segítsenek a film elkészítésében, hozzáférést kérve Patton naplóihoz, valamint a családtagok hozzájárulását, de a család nem volt hajlandó segítséget nyújtani a film készítőinek. McCarthy a Pentagontól is együttműködést kért; ők kezdetben szintén elutasították, mivel Patton fia, George Patton IV. a hadseregben szolgált, Patton második lánya, Ruth pedig egy tiszt felesége volt. 1959-re McCarthy meggyőzte a hadsereget az együttműködésről.
A 20th Century Fox megvásárolta Omar Bradley tábornok 1951-es önéletrajzát, az A Soldier’s Story-t (a filmben Karl Malden alakításában főszerepet kap). Francis Ford Coppola 1963-ban írta a film forgatókönyvét, amely nagyrészt Ladislas Farago 1963-as Patton-életrajza alapján készült: Ordeal and Triumph (Próbatétel és diadal), valamint A Soldier’s Story (Egy katona története) alapján. Később Edmund H. Northot is bevonták a forgatókönyv kidolgozásába. A film eredeti címe Blood & Guts lett volna, és eredetileg William Wyler rendezte volna.
Bradley, Dwight D. Eisenhower 1969-ben bekövetkezett halála után az Egyesült Államok egyetlen életben maradt ötcsillagos tábornoki tisztje, tanácsadóként működött közre a filmben, bár a végső forgatókönyvbe való befolyásának és beleszólásának mértéke jórészt ismeretlen. Bár Bradley személyesen ismerte Pattont, az is köztudott volt, hogy a két férfi személyiségében szöges ellentétben állt egymással, és vannak bizonyítékok, amelyek arra engednek következtetni, hogy Bradley mind személyesen, mind szakmailag megvetette Pattont. Mivel a film Patton tábornok naplóihoz való hozzáférés nélkül készült, nagyrészt Bradley és más katonai kortársak megfigyeléseire támaszkodott, amikor megpróbálták rekonstruálni Patton gondolatait és indítékait. A film kritikájában S.L.A. Marshall dandártábornok, aki Pattont és Bradley-t is ismerte, így nyilatkozott: “A Bradley név nagy hangsúlyt kap egy olyan bajtársi képen, amely bár nem karikatúra, mégis egy győztes, dicsőségre vágyó bohóc képmása….. Patton élőben egy rejtély volt. Így marad meg a filmben…. Napóleon egyszer azt mondta, hogy a hadvezér művészete nem a stratégia, hanem az emberi természet formálásának ismerete…. Talán ez minden, amit Frank McCarthy producer és Bradley tábornok, a főtanácsadója mondani akar.”
FilmforgatásSzerkesztés
A film forgatása 1969. február 3-án kezdődött, és hat ország hetvenegy helyszínén forgattak, főként Spanyolországban, ahol az amerikai hadsereg második világháborús felszerelésének nagy része volt. Az egyik jelenetet, amely azt ábrázolja, ahogy Patton egy ókori városhoz hajt, amely feltételezhetően Karthágó, a marokkói Volubilis ókori római városban forgatták. A korai jelenetet, amelyben Patton és V. Muhammed V. a marokkói csapatokat, köztük a gúmiakat vizsgálja felül, a rabati királyi palotában vették fel. Egy előre be nem jelentett csatajelenetet előző este forgattak, ami a királyi palota szomszédságában államcsínytől való félelmet keltett. Az egyik ejtőernyőst áramütés érte a villanyvezetékekben, de ebből a harci felvételből egy sem szerepel a filmben. Az angliai Knutsfordban (Cheshire, Cheshire) található fogadóközpont felavatásán játszódó jelenetet a tényleges helyszínen vették fel. A Tunéziában és Szicíliában játszódó jeleneteket a dél-spanyolországi Almeriában vették fel; az északi Pamplonában forgattak Franciaországban és Németországban; míg a téli belgiumi jeleneteket, köztük a domborzati csata jelenetét Segovia közelében vették fel (ahová a stáb sietett, amikor megtudták, hogy havazik).
A filmet Fred J. Koenekamp operatőr 65 mm-es Dimension 150-ben forgatta, a Biblia után csak a második film, amely ebben a formátumban készült: A kezdet kezdetén… (1966) után.
A Patton végleges vágásából jelentős mennyiségű csatajelenet-felvétel maradt ki, de hamarosan találtak rá felhasználási lehetőséget. A Pattonból kivágott részeket használták fel a Tűzgolyó előre című, 1972-ben először sugárzott tévéfilm csatajeleneteinek elkészítéséhez. A film producere a Patton producere, Frank McCarthy volt, a forgatókönyvet pedig Edmund North írta. A Patton egyik szereplője, Morgan Paull szerepelt ebben a produkcióban.
Nyitókép
A film nyitójelenete.
A film azzal kezdődik, hogy Scott visszaadja Patton beszédét a harmadik hadsereghez, egy hatalmas amerikai zászló előtt. Coppola és North kénytelen volt tompítani Patton tényleges szavait és kijelentéseit a jelenetben, valamint a film többi részében is, hogy elkerüljék az R-besorolást; a nyitó monológban a paráználkodás szó helyett a baszás szó szerepel, amikor a Saturday Evening Postot kritizálja. Emellett Scott kavicsos és karcos hangja ellentétes Patton magas, orrhangú és kissé nyikorgó hangjával, amit S.L.A. Marshall történész is megjegyzett. Marshall azonban arra is rámutat, hogy a film “túl sok káromkodást és trágárságot tartalmaz. Patton nem volt szokványos káromkodó. Akkor használt csúnya szavakat, amikor úgy gondolta, hogy lenyűgözni kell.”
Amikor Scott megtudta, hogy a beszéd nyitja majd a filmet, nem volt hajlandó elmondani, mivel úgy vélte, hogy az beárnyékolná az előadás többi részét. Schaffner rendező biztosította őt, hogy a végén fogják bemutatni. A jelenetet egy délután alatt vették fel a madridi Sevilla stúdióban, a zászlót pedig a színpadi fal hátuljára festették.
A monológban Patton egyenruháján látható összes kitüntetés és érem a Pattonnak ténylegesen odaítélt kitüntetések másolatai. A tábornok azonban soha nem viselte mindegyiket nyilvánosan, és egyébként sem volt négycsillagos tábornok akkor, amikor a megnyitó alapjául szolgáló híres beszédeket elmondta. Mindet csak egyetlen alkalommal viselte, a virginiai hátsó kertjében, a felesége kérésére, aki egy képet akart róla az összes kitüntetésével. A producerek ennek a fotónak a másolatát használták fel, hogy segítsenek újraalkotni ezt a “kinézetet” a nyitójelenethez.
ZeneSzerkesztés
A Patton kritikusok által elismert filmzenéjét a termékeny zeneszerző, Jerry Goldsmith komponálta és vezényelte. Goldsmith számos innovatív módszert alkalmazott, hogy a zenét a filmhez kösse, például a trombitán játszott “call to war” triolák echoplex loopban rögzített hangjait, hogy zeneileg megjelenítse Patton tábornok reinkarnációba vetett hitét. A főtéma egy szimfonikus indulóból is állt, amelyet orgona kísért, hogy a főszereplő militarista, mégis mélyen vallásos természetét ábrázolja. A Patton zenéje később Oscar-jelölést hozott Goldsmithnek a legjobb eredeti filmzene kategóriában, és egyike volt az Amerikai Filmintézet 250 jelöltjének a huszonöt legjobb amerikai filmzene között. Az eredeti filmzene háromszor jelent meg lemezen és egyszer LP-n: 1970-ben a Twentieth-Century Fox Records, 1992-ben a Tsunami Records, 1999-ben a Film Score Monthly, 2010-ben pedig egy kétlemezes bővített változat az Intrada Records gondozásában.