Philips

A Royal Philips NV egy technológiai vállalat, amely az egészségügy, a világítás és a fogyasztói jólét piacán tevékenykedik. A következő szegmenseken keresztül működik: Egészségügy, fogyasztói életmód, világítás, valamint innováció, csoport és szolgáltatások. Az Egészségügyi szegmens képalkotó rendszereket, betegellátást és klinikai informatikát, otthoni egészségügyi megoldásokat és ügyfélszolgálatokat kínál. A Consumer Lifestyle szegmens az egészség és wellness, a testápolás, a háztartási készülékek, a televízió, az audio- és videomultimédia, valamint a kiegészítők területét foglalja magában. A Lighting szegmens lámpákat, fogyasztói és professzionális lámpatesteket, világítási rendszereket és vezérléseket, autóipari világítást, csomagolt fénykibocsátó diódákat (LED) és LED-megoldásokat foglal magában. Az Innováció, csoport és szolgáltatások szegmens a működési ágazatoknak nyújt támogatást megosztott szolgáltató központokon keresztül. A vállalatot Anton Frederik Philips és Gerard Leonard Frederik Philips alapította 1891-ben, székhelye Amszterdamban, Hollandiában található.”

“Philips története

A Philips vállalatot 1891-ben alapította Gerard Philips és apja, Frederik. Frederik, egy zaltbommeli bankár finanszírozta egy szerény, üres gyárépület megvásárlását és felállítását Eindhovenben, ahol a vállalat 1892-ben megkezdte a szénszálas lámpák és más elektrotechnikai termékek gyártását. Ezt az első gyárat átalakították, és múzeumként használják.

1895-ben, a nehéz első néhány év és a csőd közeli csőd után Philipsék bevonták Anton, Gerard tizenhat évvel fiatalabb testvérét. Bár Anton mérnöki diplomát szerzett, kereskedelmi képviselőként kezdett dolgozni; hamarosan azonban számos fontos üzleti ötlettel kezdett hozzájárulni. Anton érkezésével a családi vállalkozás gyorsan terjeszkedni kezdett, aminek eredményeként 1907-ben Eindhovenben megalapították a Philips Metaalgloeilampfabriek N.V. (Philips Fémszálas Lámpagyár Rt.) vállalatot, majd 1912-ben a Philips Gloeilampenfabrieken N.V. (Philips Izzólámpagyárak Rt.) vállalatot. Miután Gerard és Anton Philips a Philips vállalat megalapításával megváltoztatta családi vállalkozását, lefektették a későbbi elektronikai multinacionális vállalat alapjait.

A 20-as években a vállalat más termékek, például vákuumcsövek gyártásába kezdett. 1939-ben mutatták be elektromos borotvájukat, a Philishave-et (amelyet az USA-ban Norelco márkanévvel forgalmaznak). A “Chapel” egy beépített hangszóróval ellátott rádió, amelyet az 1930-as évek elején terveztek.

Philips Radio

1927. március 11-én a Philips rövidhullámú rádióállomással (PCJJ, később PCJ) indult útjára, amelyhez 1929-ben csatlakozott a testvérállomás PHOHI (Philips Omroep Holland-Indië). A PHOHI holland nyelven sugározott holland Kelet-Indiába (ma Indonézia), míg a PCJJ angol, spanyol és német nyelven a világ többi részére.

A vasárnapi nemzetközi műsor 1928-ban indult, a házigazda Eddie Startz vezette a Happy Station show-t, amely a világ leghosszabb ideig futó rövidhullámú műsora lett. A Hollandiából sugárzott adásokat a német invázió szakította meg 1940 májusában. A németek lefoglalták a Huizenben lévő adókat, hogy nácibarát adásokat sugározzanak, némelyik Németországból származott, mások a német ellenőrzés alatt álló holland adók koncertjei voltak.

A Philips Rádiót nem sokkal a felszabadulás után beolvasztották, amikor 1947-ben két rövidhullámú állomását államosították, és átnevezték Radio Netherlands Worldwide-ra, a Holland Nemzetközi Szolgálatra. Néhány PCJ-műsor, mint például a Happy Station, az új állomáson folytatódott.

Stirlingmotor

A Philipsnek nagy szerepe volt a Stirlingmotor újjáélesztésében, amikor az 1930-as évek elején a vezetőség úgy döntött, hogy egy kis teljesítményű hordozható generátor felajánlása segítené a rádióinak értékesítését a világ olyan részein, ahol nem állt rendelkezésre hálózati áram és bizonytalan volt az elemellátás. A vállalat kutatólaboratóriumának mérnökei szisztematikusan összehasonlították a különböző energiaforrásokat, és megállapították, hogy a szinte elfeledett Stirling-motor lenne a legmegfelelőbb, hivatkozva csendes működésére (mind hallhatóan, mind a rádiózavarok szempontjából) és arra, hogy többféle hőforrással is működhet (a közönséges lámpaolajat – “olcsó és mindenhol elérhető” – részesítették előnyben). Azzal is tisztában voltak, hogy a gőz- és belsőégésű motorokkal ellentétben a Stirling-motoron sok éven át gyakorlatilag nem végeztek komoly fejlesztési munkát, és azt állították, hogy a modern anyagok és a know-how nagy fejlesztéseket tesz lehetővé.

Az első kísérleti motorjukon felbuzdulva, amely 30 mm × 25 mm furat és löket mellett 16 W tengelyteljesítményt produkált, különböző fejlesztési modellek készültek egy program keretében, amely a második világháború alatt is folytatódott. Az 1940-es évek végére a “Type 10′ készen állt arra, hogy átadják a Philips dordrechti Johan de Witt leányvállalatának, hogy az gyártásba kerüljön, és az eredeti terveknek megfelelően beépüljön egy generátorkészletbe. Az eredmény, amely 55 mm x 27 mm furat és löket mellett 180/200 W elektromos teljesítményre volt képes, az MP1002CA nevet kapta (a “Bungalow-készlet” néven ismert). A kezdeti 250 darabos tétel gyártása 1951-ben kezdődött, de világossá vált, hogy nem lehet versenyképes áron gyártani, emellett a tranzisztoros rádiók megjelenése a sokkal kisebb teljesítményigényükkel azt jelentette, hogy a készülék eredeti létjogosultsága megszűnt. Végül körülbelül 150 ilyen készüléket gyártottak.

A generátorkészlettel párhuzamosan a Philips kísérleti Stirlingmotorokat fejlesztett ki a legkülönbözőbb alkalmazásokhoz, és egészen az 1970-es évek végéig folytatta a munkát ezen a területen, bár az egyetlen kereskedelmi siker a “fordított Stirlingmotor” kriohűtő volt. Ugyanakkor számos szabadalmat nyújtottak be, és rengeteg információt halmoztak fel, amelyeket később más vállalatoknak licenceltek.

A második világháború

1940. május 9-én a Philips igazgatói megtudták, hogy Hollandia német inváziójára másnap kerül sor. Erre felkészülve Anton Philips és veje, Frans Otten, valamint a Philips család többi tagja az Egyesült Államokba menekült, és magukkal vitték a cég tőkéjének nagy részét. Az Egyesült Államokban North American Philips Company néven működtek, és a háború alatt végig tudták működtetni a vállalatot. Ugyanakkor a vállalatot (papíron) a Holland Antillákra helyezték át, hogy ne kerüljön amerikai kézbe.

Frits Philips, Anton fia volt az egyetlen Philips családtag, aki Hollandiában maradt. Ő mentette meg 382 zsidó életét azzal, hogy meggyőzte a nácikat, hogy a Philips gyártási folyamatában nélkülözhetetlenek. 1943-ban több hónapig a politikai foglyok internálótáborában, Vughtban tartották fogva, mert egy sztrájk miatt a gyárában csökkent a termelés. A több száz zsidó megmentésében végzett tetteiért a Yad Vashem 1995-ben “Igazságos a nemzetek között” címmel ismerte el.

1945-től 2001-ig

A háború után a vállalat visszaköltözött Hollandiába, székhelye Eindhovenben volt. Számos titkos kutatási létesítményt lezártak és sikeresen elrejtettek a megszállók elől, ami lehetővé tette a vállalat számára, hogy a háború után gyorsan újra felgyorsuljon.

1949-ben a vállalat megkezdte a televíziókészülékek értékesítését. 1950-ben megalapította a Philips Recordsot.

A Philips 1963-ban vezette be a Compact Audio kazettás hangszalagot, amely hatalmas sikert aratott. A kompakt kazettákat kezdetben irodai gépíró gyorsírók és hivatásos újságírók diktálókészülékeihez használták. Ahogy a hangminőségük javult, a kazettákat hangrögzítésre is használták, és a bakelitlemezek mellett a második tömeghordozóvá váltak a rögzített zene értékesítésére.

A Philips bemutatta az első hordozható rádió és kazettás magnó kombinációját, amelyet “radiorekorder” néven hoztak forgalomba, és ma már inkább boom box néven ismert. Később a kazettát telefonos üzenetrögzítőkben használták, beleértve a kazetta egy speciális formáját, ahol a szalagot végtelenített hurokra tekerték. A C-kazettát használták a korai személyi számítógépek első tömegtároló eszközeként az 1970-es és 1980-as években. A Philips a professzionális igényeknek megfelelően csökkentette a kazetta méretét a Mini-kazettával, bár ez nem lett olyan sikeres, mint az Olympus Microcassette. Ez lett az uralkodó diktálási eszköz egészen a teljesen digitális diktafonok megjelenéséig.

1972-ben a Philips Angliában piacra dobta a világ első otthoni videokazettás magnóját, az N1500-at. Viszonylag terjedelmes videokazettái 30 vagy 45 percet tudtak rögzíteni. Később egyórás kazettákat is kínáltak. Mivel a Sony Betamax és a VHS-gyártók csoportja konkurenciát jelentett, a Philips bevezette az N1700-as rendszert, amely lehetővé tette a kéthosszúságú felvételeket. Most először egy 2 órás film is elférhetett egy videokazettán. 1977-ben a vállalat az Egyesült Királyságban bemutatott egy különleges promóciós filmet ehhez a rendszerhez, amelyben Denis Norden komikus szerepelt. A koncepciót gyorsan lemásolták a japán gyártók, akiknek a kazettái lényegesen olcsóbbak voltak. A Philips még egy utolsó kísérletet tett a videofelvevő készülékek új szabványának megteremtésére a Video 2000 rendszerrel, amelynek kazettái mindkét oldalon használhatóak voltak, és 8 óra teljes felvételi idővel rendelkeztek. Mivel a Philips csak PAL-szabványon és Európában értékesítette a rendszereit, a japán gyártók pedig világszerte, a japánok méretbeli előnye leküzdhetetlennek bizonyult, és a Philips visszavonta a V2000 rendszert, és csatlakozott a VHS-koalícióhoz.

A Philips már korán kifejlesztette a LaserDiscet a filmek értékesítésére, de a kereskedelmi bevezetést elhalasztotta, mert félt, hogy kannibalizálja a videomagnók eladásait. Később a Philips összefogott az MCA-val, hogy piacra dobják az első kereskedelmi LaserDisc szabványt és lejátszókat. 1982-ben a Philips a Sonyval közösen elindította a Compact Disc-et; ebből a formátumból alakult ki a DVD, majd később a Blu-ray, amelyet a Philips 1997-ben, illetve 2006-ban a Sonyval közösen vezetett be.

1991-ben a vállalat neve N.V. Philips Gloeilampenfabrieken-ről Philips Electronics N.V.-re változott. Ezzel egy időben az észak-amerikai Philips hivatalosan is megszűnt, és egy új vállalati részleg alakult az Egyesült Államokban Philips Electronics North America Corp.

1997-ben a vállalat vezetői úgy döntöttek, hogy a vállalat központját Eindhovenből Amszterdamba helyezik át, a vállalati név Koninklijke Philips Electronics N.V.-re történő megváltoztatásával együtt. 2001-ben a költözés befejeződött. Kezdetben a vállalat a Rembrandt-toronyban kapott helyet, de 2002-ben ismét elköltöztek, ezúttal a Breitner-toronyba. A Philips Lighting, a Philips Research, a Philips Semiconductors (2006 szeptemberében NXP néven kivált) és a Philips Design továbbra is Eindhovenben található. A Philips Healthcare központja a hollandiai Bestben (Eindhoven közelében) és az egyesült államokbeli Andoverben (Massachusetts, Boston közelében) található.

2000-ben a Philips felvásárolta az Optiva Corporationt, a Sonicare elektromos fogkefék gyártóját. A vállalatot átnevezték Philips Oral Healthcare-re és a Philips DAP leányvállalatává tették.

2001-től 2011-ig

2004-ben a Philips elhagyta a “Let’s make things better” szlogent egy új szlogen javára: “

2005 decemberében a Philips bejelentette szándékát, hogy eladja vagy szétválasztja félvezető részlegét. 2006. szeptember 1-jén Berlinben bejelentették, hogy a divízióból alakult új vállalat neve NXP Semiconductors lesz. 2006. augusztus 2-án a Philips megállapodást kötött az NXP Semiconductors 80,1%-os ellenőrző részesedésének eladásáról egy magántőke-befektetőkből álló konzorciumnak, amelynek tagjai a Kohlberg Kravis Roberts & Co. (KKR), a Silver Lake Partners és az AlpInvest Partners. augusztus 21-én a Bain Capital és az Apax Partners bejelentette, hogy végleges kötelezettségvállalásokat írtak alá a felvásárló konzorciumhoz való csatlakozásra, amely folyamat 2006. október 1-jén zárult le. 2006-ban a Philips felvásárolta a Massachusetts állambeli Framinghamben székhellyel rendelkező Lifeline Systems vállalatot.

2007 augusztusában a Philips felvásárolta a texasi El Pasóban székhellyel rendelkező Ximis, Inc. vállalatot orvosi informatikai részlege számára. 2007 októberében megvásárolta a Moore mikroprocesszor szabadalom (MPP) portfólió licencét a The TPL Grouptól.

2007. december 21-én a Philips és a Respironics, Inc. bejelentette a végleges megállapodást, amelynek értelmében a Philips részvényenként 66 dollárért, azaz összesen mintegy 3 euró vételárért megvásárolta a Respironics összes forgalomban lévő részvényét.6 milliárd USD (5,1 milliárd USD) készpénzben.

2008. február 21-én a Philips befejezte a marylandi VISICU Baltimore felvásárlását közvetett, teljes tulajdonú leányvállalatának a VISICU-ra történő beolvadásával. Az egyesülés eredményeként a VISICU a Philips közvetett, százszázalékos tulajdonú leányvállalatává vált. A VISICU volt az eICU koncepció megalkotója, amely a telemedicinát egy központi létesítményből használja az intenzív osztályon fekvő betegek megfigyelésére és ellátására.

A Philips fizikai laboratóriumát a 21. század elején leépítették, mivel a vállalat felhagyott azzal, hogy a fogyasztói elektronika területén az alapkutatáson keresztül próbáljon innovatív lenni.

2011-től napjainkig

2011 januárjában a Philips megállapodott a Preethi, egy vezető indiai székhelyű konyhai eszközöket gyártó vállalat eszközeinek megvásárlásáról.

Miatt, hogy 2011 harmadik negyedévében a nettó nyereség 85 százalékkal esett vissza, a Philips bejelentette, hogy 4500 munkahelyet szüntet meg egy 800 millió eurós (1,1 milliárd dollár) költségcsökkentési program részeként, hogy növelje a nyereséget és teljesítse pénzügyi célkitűzéseit.

2012 márciusában a Philips bejelentette, hogy eladja, illetve szétválasztja televíziógyártó tevékenységét a TPV Technology részére.

2011-ben a vállalat 1,3 milliárd eurós veszteséget könyvelt el, de 2012 első és második negyedévében nettó nyereséget ért el, azonban a vezetőség 1,1 milliárd eurós költségcsökkentést akart, ami 800 millió euróval több, és 2014 végéig további 2200 munkahelyet szüntethet meg.

2012. december 5-én az Európai Unió trösztellenes szabályozó hatóságai pénzbírságot szabtak ki a Philipsre és több más nagyvállalatra a televíziós katódsugárcsövek árainak két, közel egy évtizedig tartó kartellben történő rögzítése miatt.

2013. január 29-én bejelentették, hogy a Philips megállapodott arról, hogy 150 millió euróért eladja audio- és videoüzletágát a japán Funai Electricnek, a tervek szerint az audioüzletág 2013 második felében, a videoüzletág pedig 2017-ben kerül át a Funaihoz. A tranzakció részeként a Funai rendszeres licencdíjat fizetett a Philipsnek a Philips márkanév használatáért. Az adásvételi megállapodást a Philips októberben szerződésszegés miatt felmondta.

2013 áprilisában a Philips bejelentette, hogy együttműködik a Paradox Engineeringgel egy “kísérleti projekt” megvalósítása és végrehajtása céljából a hálózatba kapcsolt közvilágítás-irányítási megoldások terén. Ezt a projektet a San Francisco-i Közüzemi Bizottság (SFPUC) is támogatta.

A Philips 2013-ban elhagyta az “Electronics” szót a nevéből, amely mostantól Royal Philips N.V.

2013. november 13-án a Philips bemutatta új “Innovation and You” márkavonalát és pajzsjelének új designját. Az új márkapozícionálást a Philips a vállalat fejlődését jelzi, és hangsúlyozza, hogy az innovációnak csak akkor van értelme, ha az emberek igényeinek és vágyainak megértésén alapul.

2014. április 28-án a Philips megállapodott, hogy eladja Woox Innovations leányvállalatát (szórakoztató elektronika) a Gibson Brandsnek 135 millió dollárért.”

*A Forbes.com és a Wikipedia.org információi

**A YouTube-on a “Philips”

által közzétett videó.