Tibia

Original Editor – The Open Physio project

Top Contributors – Kim Jackson, Sai Kripa, Daphne Jackson, Rachael Lowe and Pinar Kisacik

Introduction

The tibia is a medial and large long bone of the lower extremity, connecting the knee and ankle joints. It is considered to be the second largest bone in the body and it plays an important role in weight bearing. Osteologic features of the tibia include medial and lateral condyles, the tibial plateau, the tibial tuberosity, the soleal line, the medial malleolus, and the fibular notch.

360 Degree View of the Tibia

Osteologic Features

Tibial plateau

The proximal end of the tibia terminates in a broad, flat region called the tibial plateau. Az interkondiláris eminencia a plató középvonalában fut végig, elválasztva a sípcsont mediális és laterális condylusát. A két condylus lapos, széles felületet képez a combcsont mediális és laterális condylusával való artikulációhoz.

Sípcsonttengely

A sípcsont gumója a sípcsont proximális szárának elülső felületén található, tapintható csontos kiemelkedés. A sípcsont hátsó részén a talpi vonal átlósan, distalis-medialis irányban fut végig a sípcsont proximális harmadán.

Laterális disztális vég

A disztális sípcsont laterális oldala alkotja a fibuláris bevágást, létrehozva a disztális sípcsont és a szárkapocscsont közötti ízületet, a disztális tibiofibuláris ízületet.

Medial distalis end-Medialis malleolus

Tibia anterior med malleolus.jpg
Medialis malleolus.jpg

A medialis malleolus a sípcsont distalis részének mediális felülete. Erős piramisszerű nyúlványt alkotva lefelé meghosszabbodik, és kívülről, befelé laposodik.

A nyúlvány mediális felszíne domború és bőr alatti. Az oldalsó, vagy ízületi felszíne sima és enyhén homorú, és a talusszal artikulál. Az elülső határ érdes, a bokaízület deltaszalagjának elülső rostjainak rögzítésére. A hátsó határon széles, ferdén lefelé és medialisan irányított, esetenként kettős barázda, a sulcus malleolaris, található; ez a sulcus tartalmazza a tibialis posterior és a flexor digitorum longus inait. A malleolus medialis csúcsát hátul egy durva mélyedés jelzi, amely a deltaszalag rögzítésére szolgál.

Vérellátás

A sípcsontot a tápcsonti artéria látja el, amely az emberi szervezet legnagyobb tápcsonti artériájának számít. Az arteria tibialis posterior főként a csont hátsó felszínén keresztül lép be a csontba, és az arteria nutrient ennek az arteria tibialis posteriornak az ága.

Az izmok

  • Az izom Semimembranosus a tuberositas ischiálisból ered, és a sípcsont medialis condylusán kap beültetést.
  • A Tibialis anterior izom a sípcsont szárán rögzül. A szár laterális felszínének felső 2/3 részéből ered. A tibialis anterior elsődleges hatása a lábfej dorziflexiója és inverziója.
  • A Sartorius, a gracilis és a semitendinosus a sípcsont szárának mediális felületének felső részén helyezkedik el.
  • A soleus izom a sípcsont medialis szélén jelenlévő talpi vonalból ered, és elsősorban a plantáris flexiót végzi.
  • A popliteus izom a combcsont laterális epicondylusából ered, és a talpi vonal felett található háromszög alakú területen kap beillesztést.

Az ízületek

Proximálisan a sípcsont a combcsonttal artikulál, így képezve a térd tibialis-femorális ízületét.
Distálisan a sípcsont a talussal artikulál, így képezve a boka talocruralis ízületét.

A sípcsont, bár funkcionálisan nem része a térdnek, proximálisan a sípcsont laterális oldalával artikulál, így képezve a proximális tibiofibuláris ízületet. A disztális tibiofibuláris ízületet a disztális sípcsont és a szárkapocscsont ízülete alkotja. A proximális és a disztális tibiofibuláris ízületben viszonylag kevés mozgás van.

Funkciók

A sípcsont elsődleges funkciója a súly befogadása és elosztása a térdre és a bokára. A sípcsontnak a viszonylag nem súlyt hordozó szárkapocscsonttal való ízületei a sípcsont igazodásának fenntartását szolgálják. Disztálisan a sípcsont medialis malleolusa és a fibula lateralis malleolusa által alkotott homorú felület stabil burkolatot hoz létre a talocruralis ízület számára.

Sérülések és állapotok

A sípcsont szárának törései leginkább az alsó és középső harmadban fordulnak elő, ahol a csont a legszűkebb. A sípcsonttörések gyakran gépjárművek ütközéséből vagy sportolásból származó nagy erejű traumákhoz kapcsolódnak.

Az Osgood-Schlatter-kór serdülőknél jelentkező fájdalmas állapot, amelyben a quadricepsz izomnak a sípcsontgumóra gyakorolt ismétlődő terhelése csontosodáshoz és mikroavulziókhoz vezet.

A hirtelen, amikor az ember lába egy lyukba szorul a talajban vagy ugrásból való leszállás közben agresszív abdukciót és külső rotációt okoz. Kezdetben az oldalsó malleolus spirális törése következik be, amelyet a medialis malleolus törése követ. Végül a végén a sípcsont alsó végének hátsó peremének levágása következik be. Az ilyen típusú szakaszokat a Pott-törés 1., 2. és 3. fokának nevezzük,

  1. Tanítsd meg az anatómiát a sípcsontra Elérhető:https://teachmeanatomy.info/lower-limb/bones/tibia/(utolsó elérés: 2020.10.29.)
  2. 2.0 2.1 2.2 2.2 2.3 Neumann DA, Knee. In: Neumann DA, editor. A mozgásszervi rendszer kineziológiája: A rehabilitáció alapjai. 2nd ed. St. Louis, MO: Mosby Elsevier, 2010. pp520-71.
  3. 3.0 3.1 3.2 Neumann DA, Boka és lábfej. In: Neumann DA, editor. A mozgásszervi rendszer kineziológiája: A rehabilitáció alapjai. 2nd ed. St. Louis, MO: Mosby Elsevier, 2010. p573-626.
  4. 4.0 4.1 4.2 4.3 Moore KL, Agur AM, Dalley AF. Essential Clinical Anatomy. 4. kiadás. Baltimore, MD: Lippincott Williams & Wilkins, 2011.
  5. 5.0 5.1 5.2 5.3 5.4 5.5 5.6 Chaurasia BD. Emberi anatómia Regionális és alkalmazott boncolás és klinikai. Vol 2. CBS Publishers and Distributors Pvt Ltd, 2010