A pozitivizmus filozófiája

Abstract

Az akkor huszonnégy éves Auguste Comte 1822-ben közzétette a társadalom teljes szellemi, társadalmi és politikai átszervezésének tervét.1 A párizsi École Polytechnique-on matematikát tanult, és sokat olvasott a tudományokban és a XVIII. századi francia politikai filozófiában. Életét a pozitivizmus néven ismertté vált tanok kidolgozásának szentelte, amelyet egészen röviddel 1857-ben bekövetkezett halála előttig folytatott. A főként az 1830-as években kiadott terjedelmes Cours de Philosophie positive című művében a pozitivizmust mint kombinált filozófiai és társadalmi-politikai struktúrát fejlesztette ki. A struktúra filozófiai vonatkozásai az emberi tudás és a társadalom állítólagosan leíró elméleteiből álltak. A társadalmi-politikai aspektusokat a fent említett korai munkák már előrevetítették, és a Philosophie positive-ban való megjelenésük után a későbbi Systéme de politique positive-ban teljes mértékben kibontakoztak. Ezek a szempontok kifejezetten normatívak voltak, és arra a célra irányultak, hogy filozófiai elméletei az emberi társadalom gondolkodási és cselekvési módjaiként szisztematikusan megvalósuljanak. Comte későbbi műveiben a pozitivizmust mint kifejezetten vallásos keretet – az úgynevezett emberiség vallását – fejlesztette tovább a pozitivista filozófiai és politikai struktúra propagálására és társadalmi megvalósítására.