Arámi ábécé
A birodalmi arámi nyelv erősen szabványosított volt; helyesírása inkább történelmi gyökereken, mint beszélt dialektusokon alapult, és elkerülhetetlenül az óperzsa nyelv hatása alatt állt. A korszak arámi betűformáit gyakran két fő stílusra osztják, a “lapidáris” formára, amelyet általában kemény felületekre, például kőemlékművekre írtak, és a kurzív formára, amelynek lapidáris formája inkább konzervatívabb volt, mivel vizuálisan jobban hasonlított a föníciai és a korai arámi nyelvre. Mindkettő használatban volt az Achaemenidák perzsa korszakában, de a kurzív forma folyamatosan teret nyert a lapidáris formával szemben, amely a Kr. e. 3. századra nagyrészt eltűnt.
Az Achaemenida Birodalom i. e. 331-ben bekövetkezett bukása után a birodalmi arámi, vagy valami, ami elég közel állt hozzá ahhoz, hogy felismerhető legyen, még évszázadokig hatással volt a különböző iráni anyanyelvekre. Az arámi írás az iráni pahlavi írásrendszer alapvető jellemzőiként maradt fenn.
A közelmúltban 30 arámi nyelvű dokumentumot fedeztek fel Baktriából, amelyek elemzését 2006 novemberében tették közzé. A bőrre írt szövegek az arámi nyelv Kr. e. 4. századi használatát tükrözik Baktria és Sogdiana perzsa achaemenida közigazgatásában.
Az achaemenida arámi nyelv széleskörű használata a Közel-Keleten az arámi ábécé fokozatos átvételéhez vezetett a héber írás számára. Korábban a hébert egy, a föníciaihoz formailag közelebb álló ábécével, a paleo-héber ábécével írták.
Arámiából származó írásokSzerkesztés
Mivel az arámi ábécének a föníciaiból való kifejlődése fokozatos folyamat volt, a világ ábécéinek felosztása a közvetlenül a föníciaiból származókra és az arámián keresztül a föníciaiból származókra kissé mesterséges. Általánosságban a mediterrán térség (Anatólia, Görögország, Olaszország) ábécéi a föníciai eredetűek, amelyek a Kr. e. 8. század körül alakultak át, míg a keleti ábécék (Levante, Perzsia, Közép-Ázsia és India) arámi eredetűnek tekinthetők, amelyek a Kr. e. 6. század körül alakultak át az Achaemenida Birodalom arámi nyelvű császári írásából.
Az Achaemenida Birodalom bukása után a császári arámi írás egysége elveszett, és számos leszármazott írásmódra vált szét.
A héber és a nabateai ábécé, ahogyan a római korig állt, stílusában alig változott a császári arámi ábécétől. Ibn Khaldun (1332-1406) azt állítja, hogy nemcsak a régi nabateai írást befolyásolta a “szíriai írás” (azaz az arámi), hanem a régi káldeai írást is.
A Kr. u. századok elejétől kialakult egy kurzív héber változat, de ez a nemkurzív mellett használt változat státuszára korlátozódott. Ezzel szemben a nabateai ábécéből ugyanebben az időszakban kifejlesztett kurzív írás hamarosan az arab írás szabványává vált, és az iszlám korai elterjedésének idejére kialakult arab ábécévé fejlődött.
Az arámi nyelv kurzív változatainak fejlődése vezetett a szír, a palmyrai és a mandaikus ábécé kialakulásához is, amelyek a közép-ázsiai történelmi írások, például a szogd és a mongol ábécé alapját képezték.
Az ótörök írás végső eredetét általában az arámi nyelvben látják, különösen a pahlavi vagy a szogdiai ábécén keresztül, ahogyan azt V. Thomsen javasolja, vagy esetleg a kharosthi nyelven keresztül (vö, Issyk felirat).
A bráhmi írás is valószínűleg az arámi nyelvből származik, vagy azt ihlette. A brahmi íráscsaládhoz tartozik a devanagari is.