Recovery to Remission: A depresszió diagnosztizálásához használt általános kifejezések megértése
Amikor depressziós vagy, nehéz lehet megfejteni az orvosi beszédet. Ha nem érti tisztán, hogy mit mond a szolgáltatója, nehéz lehet feldolgozni az orvos által adott információkat, nemhogy megfogalmazni a kérdéseket, amelyeket fel kell tennie.
Ha Major Depressziós Rendellenességet (MDD) diagnosztizáltak Önnél, orvosa olyan kifejezéseket használhat, amelyek nem biztos, hogy ismerősek Önnek. Az egészségügyi szolgáltatók által használt nyelvezet megértése és annak megismerése, hogy hogyan határozzák meg a depresszió súlyosságát, segíthet Önnek abban, hogy jobban kommunikáljon orvosával.
Hogyan állapíthatja meg az egészségügyi szolgáltatóm, hogy szomorú vagy depressziós vagyok-e?
Az emberek életük során számos olyan helyzettel szembesülnek, amely szomorúság vagy gyász érzését váltja ki: egy szeretett személy halála, egy munkahely elvesztése vagy egy kapcsolat vége. Az egészségügyi szolgáltatója a rendelése során valószínűleg egy strukturálatlan beszélgetést folytat Önnel, hogy kiderítse, hogy esetleg klinikai depresszióban szenved-e, vagy átmeneti szomorúsággal küzd, ami nem depresszió.
Noha a depressziónak vannak közös jellemzői a gyásszal és a szomorúsággal, ezek nem ugyanazok. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság szerint a gyászt átélő emberek jellemzően hullámokban elsöprő szomorú érzéseket éreznek. Gyász esetén az önértékelés általában megmarad.
A major depressziós zavar (MDD) esetén a fájdalmas érzelmek általában tartósan fennmaradnak anélkül, hogy különösebb enyhülést hoznának, és gyakran az értéktelenség és az önutálat érzésével párosulnak. A National Institutes of Health azt írja, hogy a major depressziós zavar “súlyos tüneteket okoz, amelyek befolyásolják az érzéseket, a gondolkodást és a mindennapi tevékenységek, például az alvás, az étkezés vagy a munka kezelését”. Ezeknek a tüneteknek legalább két hétig fenn kell állniuk ahhoz, hogy depressziót diagnosztizáljanak.
Miért ennyi kérdés a diagnózis során?
Noha a szomorúság és a depresszió különbözik egymástól, a gyász kiválthatja a depressziót, ezért az egészségügyi szolgáltatóknak képesnek kell lenniük a diagnózis felállításához. Ez azért fontos, mert a depresszióhoz, egy súlyos mentális egészségügyi állapothoz szükséges orvosi ellátás különbözik a gyász kezeléséhez szükségestől.
Ez az oka annak, hogy az egészségügyi szolgáltatók, ha a depresszió lehetőségére gyanakodnak, gyakran használnak egy olyan diagnosztikai eszközt, mint a depresszió értékelő skála. A skála segítségével határozzák meg, hogy az Ön tünetei depresszióra utalnak-e, és ha igen, akkor a tünetek súlyosságát.
Az egyik leggyakrabban használt diagnosztikai eszköz a Hamilton Rating Scale for Depression-17 (HAM-D-17. Ez a depresszió 17 lehetséges tényezőjére összpontosít, amelyek a hangulattal, a viselkedéssel és a tünetekkel kapcsolatosak. Egészségügyi szolgáltatója a kérdőívet az alapján tölti ki, hogy az elmúlt héten hogyan tapasztalta vagy nem tapasztalta az egyes tényezőket.
Az egészségügyi szolgáltatója többek között a következőket kérdezheti:
- Van-e depressziós hangulata (Pl, szomorúság, reménytelenség, tehetetlenség stb.)?
- Érzi-e bűntudatát?
- Vannak-e öngyilkossági gondolatai?
- Vannak-e álmatlanságai kora este? Az éjszaka közepén? A kora reggeli órákban?
- Nehezére esik a munkavégzés?
Az Ön válaszai és az interjú során folytatott beszélgetés alapján az egészségügyi szolgáltatója a skála elemeit a kérdéslehetőségektől függően 0-2 vagy 0-4 értékkel fogja értékelni mind a 17 tétel esetében, jelezve az egyes tényezők súlyossági fokát. Például, ha Ön nem tapasztal tünetet, az adott tétel “0” pontszámot kap. Az egyes tételek növekvő pontszáma általában a faktor növekvő súlyosságát jelzi.
Azt követően, hogy az egészségügyi szolgáltatója minden egyes elemre vonatkozóan elvégezte a pontozást, összeszámolja az Ön pontszámát. Ezután a HAM-D17 depresszió súlyossági skála segítségével meghatározza az Ön depressziójának súlyosságát:
- 0-7: Nincs depresszió
- 8-13: Enyhe depresszió
- 14-23: Közepes depresszió
- 24+: Súlyos depresszió
A komplex depressziós egyenlet: Kezelési lehetőségek
A depresszió súlyosságának meghatározása után az egészségügyi szolgáltatója beszélni fog Önnel arról, hogyan csökkentheti depresszióját (és javíthatja pontszámát).
Az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) által elérhető, A major depressziós zavar kezelése című gyors útmutató szerint (megjegyzés: ez egy PDF-re mutat) a depresszió súlyossága segít az egészségügyi szolgáltatójának meghatározni a megfelelő kezelési módot. A szolgáltató valószínűleg megbeszéli az Ön kórtörténetét, beleértve az orvosi, pszichiátriai, vényköteles, személyes és családi előzményeket. Figyelembe véve az Ön klinikai állapotát, eldönti, hogy az Ön kezelése otthon (ambulánsan) vagy kórházban (fekvőbeteg) történjen.
Az egészségügyi szolgáltatója ezután kiválaszt egy kezdeti kezelési tervet, amelynek “célja a súlyos depressziós epizód remissziójának kiváltása és a beteg működésének alapszintjére való teljes visszatérés elérése” – áll az APA útmutatójában. Az APA azt tanácsolja az egészségügyi szolgáltatóknak, hogy a kezdeti kezelés kiválasztásakor vegyék figyelembe a következőket:
- “A tünetek súlyossága
- Társbetegségek vagy pszichoszociális stresszorok jelenléte
- Biológiai, pszichológiai, és környezeti tényezők, amelyek hozzájárulnak a depresszió aktuális epizódjához
- Páciens preferenciái
- Előtti kezelési tapasztalatok”
A MDD kezelésének számos módja létezik, beleértve a terápiás gyógyszeres kezelést, a pszichoterápiát (vagy beszélgetés-terápiát), a gyógyszeres kezelés és a beszélgetés-terápia kombinációját, az elektrokonvulzív terápiát (ECT) vagy más terápiás formákat. Emellett egyes egészségügyi szolgáltatók nem klinikai megközelítéseket is alkalmaznak, beleértve az étrend és a testmozgás megváltoztatását. “A szezonális affektív zavar, valamint a nem szezonális depresszió kezelésére megfontolható a fényterápia” – olvasható az APA útmutatójában
Az APA útmutatója megosztja, hogy az egészségügyi szolgáltatója megfontolhatja a gyógyszeres kezelés alkalmazását a kezelés részeként, ha a múltban jól reagált az antidepresszánsokra; ha a jelenlegi tünetei továbbra is zavarják a mindennapi működését; ha nyugtalan és/vagy álmatlansággal vagy étvágytalansággal küzd; ha úgy gondolják, hogy hosszú távon jobban járhat gyógyszeres kezeléssel; és ha Ön jól érzi magát a depresszió elleni gyógyszeres kezelésben.
A gyógyszerválasztási folyamat során egészségügyi szolgáltatója javasolhatja, hogy Ön jó jelölt lehet a GeneSight pszichotróp tesztre. Ha Ön olyan beteg, aki már kipróbálta a depresszió elleni gyógyszereket, és nem járt sikerrel, úgy érezheti, mintha az orvos egy mérföldről dobálná a nyilakat a darts táblára. Mintha közelebb mennénk a darts-táblához, hogy nagyobb eséllyel találjuk el a célt, a GeneSight teszt genetikai betekintést nyújt, amelyet az orvos felhasználhat a gyógyszeres kezeléshez, és esetleg javíthatja az esélyeit arra, hogy végre újra önmagának érezze magát.
Az APA azt tanácsolja az egészségügyi szolgáltatóknak, hogy fontolják meg a beszélgetőterápia alkalmazását a kezelés részeként, ha Ön korábban jól reagált erre a fajta terápiára; ha talál olyan tanácsadót, akivel jól érzi magát; ha szeretné megbeszélni az életében jelentkező kihívásokat vagy a személyközi problémákat; és/vagy ha az állapota enyhe vagy közepes fokú.
A beszélgetőterápia csak akkor működik, ha Ön nyitottnak és kényelmesnek érzi, hogy beszéljen a depressziójáról és életének más aspektusairól. A beszélgetőterápia esetében jellemzően az Ön által befektetett erőfeszítéseken alapul, hogy mit hoz ki belőle.
“A pszichodinamikus kezelés tartós az évek során” – mondta a Forbesnak Marian Margulies, PhD, New York-i pszichológus, a NYU Medical Center Pszichoanalitikai Oktatási Intézetének pszichoanalitikus jelöltje. “A pozitív nyereségek folytatódnak és növekednek az idő múlásával, mintha a munka egy része tovább szilárdulna a terápia befejezése után. Ennek számomra van értelme, mert azt sugallja, hogy a kezelés befejezése után is használjuk a reflektív lencsét a belső életünkről való gondolkodásban, beszélgetésben és érzéseink kifejezésében. Az egész beszélgetés a terapeutával folyamat internalizálódik, így az önterápia ott folytatódik, ahol a tényleges terápia abbamaradt.”
Mit vesz észre a kezelőorvosa az ellenőrző találkozók során?
A remisszió elérése hosszú és nehéz út lehet a klinikai depresszióban szenvedők számára. Az APA útmutatója szerint a legtöbb kezelés körülbelül négy-nyolc hétig tart, mire az egészségügyi szolgáltató meg tudja állapítani, hogy a kezelés hatékony.
Az orvos célja, hogy a depressziós tünetek súlyossága csökkenjen. Konkrétan az egészségügyi szolgáltatója a következő kifejezéseket használhatja a depresszió kezelési céljainak megvitatására:
- Tünetjavulás: Bármilyen változás a HAM-D17 pontszámában (azaz a pontszáma 22-ről 18-ra csökken)
- Válasz: A HAM-D17 pontszám 50%-nál nagyobb vagy azzal egyenlő csökkenése (azaz az Ön pontszáma 22-ről 11-re csökken).
- Remisszió: A HAM-D17 pontszám 7-re vagy az alá csökkent (azaz az Ön pontszáma 22-ről 6-ra csökken). Ez a végső cél az Ön és az egészségügyi szolgáltatója számára.
Néha azonban az elhatározott kezelések nem biztosítják a szükséges enyhülést. A STAR*D vizsgálat, amely a depresszió kezelését értékelte, megállapította, hogy a depresszió kezelésének próba-szerencse megközelítése lassú lehet. A résztvevők kevesebb mint 40%-a érte el a depresszió remisszióját az első gyógyszeres protokoll több hetes alkalmazása után.
A négy-nyolc hét elteltével, ha az ajánlott kezelés nem tűnik hatékonynak, az egészségügyi szolgáltató módosíthatja az összetevőket. Az Ön mellékhatásaitól és más tényezőktől függően a szolgáltató többféle eljárást is alkalmazhat. Például gyógyszeres kezelés esetén a szolgáltató módosíthatja az adagolást, megváltoztathatja a gyógyszert, vagy egy másik gyógyszert adhat a már szedetthez. Ha elkezdődött a beszélgetőterápia, a szolgáltató javasolhat további üléseket vagy egy másik terapeuta kipróbálását.
Az APA kezelési útmutatója szerint a kezelésre rezisztens depresszió más és/vagy intenzívebb lehetőségeket igényelhet. A kezelési lehetőségek közé tartozhat az elektrokonvulzív terápia (ECT), a transzkraniális mágneses stimuláció vagy a vagusideg-stimuláció.
A depresszió kezelésének folytatási, fenntartási fázisai
Mihelyt depressziós tüneteit ellenőrzés alá vonta, az egészségügyi szolgáltatója valószínűleg meghatározza, hogyan fog történni a kezelés a “folytatási fázisban.”
Az APA szerint az egészségügyi szolgáltató sok esetben legalább négy-kilenc hónapig nem változtat a kezelésen, ha a kezelés hat (a depressziós tünetek remissziója).
“Tekintettel arra, hogy a folytatási fázisban jelentős a visszaesés kockázata, a depressziós tünetek, a funkcionális állapot és az életminőség szisztematikus értékelése elengedhetetlen” – áll az útmutatóban.
Ezt az időszakot követően az egészségügyi szolgáltató értékeli az Ön állapotát, és eldönti, hogy kell-e változtatni a kezelési terven.
“Általában ugyanazt a kezelést kell alkalmazni a fenntartó fázisban, amely az akut és a folytatási fázisban is hatékony volt. Az antidepresszánsokat általában a teljes terápiás dózisban kell folytatni. A pszichoterápiás ülések csökkentett gyakorisága megfontolandó” – áll az útmutatóban.
Mivel fennáll a visszaesés lehetősége, az APA azt tanácsolja a szolgáltatóknak, hogy folytassák pácienseik megfigyelését. Visszaesés esetén tervet kell készíteni a kezelés újraindítására vonatkozóan.
Míg a klinikai depressziót nehéz lehet kezelni, a végső cél mind az Ön, mind az orvos számára az, hogy Ön újra önmagának érezze magát, és a lehető legteljesebben élje az életét. Klinikai értelemben ezt remissziónak nevezik. A remissziót elérők azt állítják, hogy motiváltabbnak érzik magukat, izgatottabbak a társas együttlétek iránt, kevésbé kényszeresek és stabilabb a hangulatuk.
A depresszióval kapcsolatos további információkért olvassa el ezeket a GeneSight blogbejegyzéseket:
What are the Treatment Options After a Mental Health Emergency?