Zöld Tara mantra

Oṃ Tāre Tuttāre Ture Svāhā / Om Tare Tuttare Tuttare Ture Svaha

Tara, akinek neve azt jelenti “csillag” vagy “ő, aki áthajózik”, az együttérzés bódhiszattvája, aki női formában jelenik meg. Tibeti nyelven Tara “Dölma” (Sgrol-ma), vagyis “Ő, aki megment” néven ismert. Különösen a cselekvő együttérzést képviseli, mivel éppen most lép le lótusz trónjáról, hogy segítsen az érző lényeknek.”

Az Om szótagnak nincs fogalmi jelentése, hanem az egész univerzumot, a múltat, a jelent és a jövőt jelképező hang. Az Omról többet olvashatsz az Om shanti shanti shanti shanti mantrát tárgyaló oldalon.

Szimbolikus fordítás

Tara mantrájának központi része egy szeretetteljes játék a nevével. Sangharakshita szerint a mantra hagyományos magyarázata az, hogy nevének variációi az üdvösség három fokozatos lépcsőfokát jelképezik.

1. Tāre a világi veszélyektől és szenvedéstől való megváltást jelenti. Tara olyan megmentőnőnek tűnik, aki segítséget tud nyújtani az olyan anyagi veszélyektől, mint az árvíz, a bűnözés, a vadállatok és a közlekedési balesetek. Taráról tehát azt mondják, hogy megvéd a hétköznapi világi veszélyektől.

2. Tuttāre az egyéni megváltás szempontjából felfogott spirituális útra való felszabadulást képviseli. Hagyományos értelemben ez az arhant ösvénye, amely a szenvedéstől való egyéni megszabaduláshoz vezet. Ezt a mahájána buddhizmusban egyfajta megvilágosodásnak tekintik, amelyben az együttérzés nem szerepel erősen. A Tara tehát egyéni védelmet nyújt a kapzsiság, a gyűlölet és a káprázat szellemi veszélyeitől: a három tényezőtől, amelyek egyéni szenvedést okoznak nekünk.

3. Végül a ture képviseli a szellemi út csúcspontját az egyetemes megváltás önzetlen útjára – a bódhiszattva útjára – való szabadulás szempontjából. A bódhiszattva-ösvényen a személyes megvilágosodásra törekszünk, de együttérzően kapcsolódunk mások szenvedéséhez is, és arra törekszünk, hogy felszabadítsuk őket, miközben mi magunk is a megvilágosodásra törekszünk. Tara ezért megszabadít bennünket a lelki élet szűk felfogásától. Megment minket attól a felfogástól, hogy a spirituális fejlődés arról szól, hogy szűk értelemben megszabadítsuk magunkat a saját szenvedésünktől, és ehelyett arra vezet minket, hogy lássuk, hogy az igazi spirituális fejlődés magában foglalja a másokkal való együttérzést.

Mire megszabadulunk a világi veszélyektől, megszabadulunk a lelki útról alkotott szűk felfogástól, és az együttérzés felismeréséhez vezet bennünket, ténylegesen Tarává válunk. A buddhista gyakorlatban az “istenségek” saját belső lehetőségeinket képviselik. Potenciálisan mindannyian Tara vagyunk. Mindannyian Tárává válhatunk.”

Svaha, Monier Monier-William szanszkrit szótára szerint, azt jelenti: “Üdvözlégy!”, “Üdvözlégy!” vagy “Áldás nyugodjék!”. Ezt a végső áldást úgy is felfoghatjuk, mint ami azt a felismerést szimbolizálja, hogy végső soron mi magunk is Tara vagyunk.

A mantrát ezért úgy is visszaadhatjuk, hogy “OM! Üdvözlégy Tara (három megmentő szerepében)!”

Literális fordítás

De van a mantrának egy szó szerinti jelentése is:

A “Tare” a Tara vokatív formája, tehát azt jelenti: “Ó Tara!”

A “Tu” egy felkiáltás, ami jelentheti azt is, hogy “imádkozz! Könyörgöm, teszem, most, akkor”, és így a “tuttare” valami olyasmit jelenthet, mint “Könyörgöm, ó Tara” vagy “Könyörgöm, ó Tara.”

A “Ture” valószínűleg a “tura” vokatív formája, ami azt jelenti “gyors, készséges, azonnali”, és így valami olyasmit jelenthet, mint “Ó gyors!”

A mantrát így lehetne visszaadni: “OM! Ó Tara! Könyörgöm neked, ó Tara! Ó gyors! Üdvözlégy!

Az alábbiakban kattints a Zöld Tara mantra MP3-as változatának meghallgatásához:

Ejtési megjegyzések:

• ā olyan, mint az a a father-ben
• e ay a lay-ben
• v-t az angol v és w között félúton ejtjük. Ha kétséges, akkor a w hang is megteszi
• A tibeti kiejtésben az “svāhā”-ból “soha” lesz. Ez szanszkrit szempontból technikailag helytelen, de sok évszázados hagyomány is áll mögötte, és egyébként is kevés nyugati ember ejti helyesen a szanszkritot is! Mégis, a tibeti hagyományon kívül valószínűleg a legjobb, ha visszatérünk a szanszkrit lehető legjobb közelítéséhez, ahol mindkét a hosszú (mint az apa), és a v közelít az angol “w” hanghoz.

A bódhiszattva-istennő Tārā (vagy Tara)

Tara jelentése “csillag”, “bolygó” vagy “ő, aki átkel a tengeren”.” Ő egy fiatal istennő női alakjában az együttérzést megtestesítő bódhiszattva. Gyakran olyan fejlett bódhiszattvának tartják, hogy valójában Buddha.

Tara neve állítólag az “átkelni” vagy “átkelni” jelentésű igéből származik. A páli nyelvben a tarati ige azt jelenti, hogy “átjutni a másik oldalra”. Ez a szó rokon a latin “trans” (át) szóval. A Tara szó szó szerint “csillagot” is jelent.”

Egy érdekes átfedés e két értelem között a csillagok használata a navigációban. A Sarkcsillagot, amelyet legalább évezredekig használtak az utazók eligazítására, Dhruva-Tara (a mozdíthatatlan csillag) néven ismerték. A Tara egy olyan fókuszpont lesz a túlsó parton, amely segít biztonságos irányba terelni az életünket. A bölcsesség és az együttérzés megvilágosodott tulajdonságait pillanatról pillanatra útmutatásként vehetjük, miközben életünkben navigálunk.

A “tara” harmadik jelentése “a szem pupillája”, ami ismét egy fókuszpontra utal, és azt az érzést közvetíti, hogy Tara figyel azokra, akik az élet áruló vizein navigálnak a felszabadulás távolabbi partját keresve.

Tara neve tibetiül Dölma, ami azt jelenti: “Ő, aki megment”. Úgy tekintik, mint aki őrködik a Nyolc Nagy Rémségtől: oroszlánok, elefántok, tűz, kígyók, rablók, bebörtönzés, hajótörés vagy vízbe fulladás és emberevő démonok ellen. Ezek a rémségek minden esetben a lelki veszélyeket szimbolizálják. Az Első Dalai Láma például úgy írta le a démonokat, amelyek ellen Tara védelmet nyújt, mint az önmagunkat felemésztő spirituális kételyeinket.

Egy női bodhiszattva/Buddha

A legmeglepőbb dolog Tara esetében egyben a legnyilvánvalóbb is: ő nő. Bár sok női ábrázolása van a megvilágosodásnak, a legtöbbjük viszonylag homályos, és a férfi alakok dominálnak. Tara azonban nagyon ismert, és az egyik legnépszerűbb buddhista istenség a mahájána világban, a Távol-Keleten kívül, ahol Kwan Yin, Avalokiteshvara női alakja dominál.

A nyugati ember számára természetesnek tűnhet, hogy egy női alak képviseli az együttérzést, de nem szabad elfelejteni, hogy a hagyományos buddhista ikonográfiában a férfi alak általában az együttérzést, míg a női alak gyakrabban a bölcsességet képviseli. Tara ellentmond ennek a tendenciának.

Tradicionálisan, még a buddhizmusban is, amely számtalan megvilágosodott nőt látott, a női alakot leggyakrabban hátrányosnak tekintették a spirituális életre való törekvés szempontjából a férfi alakhoz képest, olyannyira, hogy a női spirituális törekvők gyakran arra törekszenek, hogy férfi alakban szülessenek újjá, hogy segítsék őket jövőbeli spirituális törekvéseikben.

Egy fontos értelemben azonban Tara nem nőnemű, és a “férfi” Buddhák és Bodhiszattvák sem azok. A megvilágosodott lényekről azt mondják, hogy túl vannak a közönséges emberi tudatosság korlátozó feltételein, és nem a testük neme határozza meg őket. A nemet a mahájána buddhizmusban pszicho-szociális konstrukciónak tekintik, amely meghaladható. A Vimalakirti Nirdesa, egy fontos mahájána szútra egyik fontos passzusa jól illusztrálja ezt.

A történetben Shariputra, Buddha emberi tanítványai közül a bölcsességben legelső, egy meg nem nevezett “istennővel” beszélget, aki mérhetetlenül magasabbrendű szellemi fölöttese. Shariputra, dualista gondolkodásának csapdájába esve, megkérdezi az istennőt: “Istennő, mi akadályoz meg abban, hogy női állapotodból átalakulj?”. Természetesen feltételezi, hogy a női forma akadályozza.”

Az istennő így válaszol: “Bár már tizenkét éve keresem a “női állapotomat”, még nem találtam meg”. Az istennő nem látja magát nőnek, és Shariputrát sem férfinak, mert túllépett a korlátozó gondolkodáson, túllépett a szociokulturális kondicionáláson, és még a biológiai kondicionáláson is.”

Az istennő ezután komolyan összezavarja Shariputrát azzal, hogy átváltozik az ő formájába, és átváltoztatja őt nőneművé. Azt mondja:

“Minden nő nő alakjában jelenik meg, ugyanúgy, ahogyan az idősebb is nő alakjában jelenik meg. Bár a valóságban nem nők, mégis női formában jelennek meg. Ezt szem előtt tartva mondta a Buddha: “Mindenben nincs sem férfi, sem nő.'”

Bár az istennő nincs megnevezve, ő lehetett magának Tara jóval későbbi megjelenésének prototípusa, aki állítólag a következő szavakat mondta korábbi inkarnációjában, mint Jnanachandra:

Itt nincs férfi, nincs nő,
Nincs én, nincs személy, és nincs tudatosság.
A “férfi” vagy “nő” címkéknek nincs lényege,
De megtévesztik a gonosz gondolkodású világot.

A zöld istennő

A másik feltűnő dolog Tarában a zöldessége. Gyönyörű, gyakran érzéki, tizenhat éves, selyembe és ékszerekbe öltözött nőként ábrázolják: rendkívül vonzó alak. Bőre színe mégis zöld, és ez bizonyára ütközik egyébként vonzó megjelenésével.

Tarát többféleképpen is kapcsolatba hozzák a zöld színnel. Először is, mint látni fogjuk, amikor Tara eredetét vizsgáljuk, az egyik mítosz szerint Amoghasiddhi Buddhától kapta a nevét, aki maga is zöld. Tara Amoghasiddhi spirituális hitvese.

Másrészt mind Tara, mind Amoghasiddhi az Öt-Buddha Mandalában a levegő elemhez kapcsolódik, amely maga is ehhez a színhez kapcsolódik.

Harmadrészt Zöld Tara az erdő istennője, és az egyik történetben levelekbe öltözve jelenik meg. Az ő Tiszta Földje, megkülönböztetve másoktól, amelyek drágakövekből állnak, állítólag buja és zöldellő:

Sokféle fával és kúszónövénnyel borított, sok madár hangjától visszhangzó,
és vízesések zúgásától, sokféle vadállattól zsúfolt;
Sokféle virág nő mindenütt.

Ő tehát a “Zöld Ember” alakjának női formája, amelyet számos európai templomban és katedrálisban faragva találunk, és amely az iszlám hagyományokban Al-Khidr alakjaként szerepel.

Tara szimbólumai

Tara jobb kezében egy utpala, azaz kék lótuszt tart, amelyet mellmagasságban tart. Ez a kéz egyidejűleg vitarka, vagyis tanító mudrában van. Tara megmenthet, de a védelmező erejének kedvezményezettjei megtanulják, hogy a tanításait követve megmentsék magukat!

Az utpala egy éjjel nyíló virág, és így Tara a legnagyobb félelem idején véd, mind a szó szerinti sötétség idején, mind pedig akkor, amikor a tudatlanság sötétségében vagyunk.

A lótuszvirág alapvető jelentése, hogy még a legszennyezettebb környezetben is makulátlan marad. A korai buddhista szövegek gyakran utalnak arra, hogy a víz egyszerűen lefolyik a lótuszról. The Dhammapada, an early Buddhist teaching, refers to the unstained nature of the lotus in this way:

58. Yathā saṅkāradhānasmiṃ
ujjhitasmiṃ mahāpathe
Padumaṃ tattha jāyetha
sucigandhaṃ manoramaṃ.

59. Evaṃ saṅkārabh?tesu
andhabh?te puthujjane
Atirocati paññāya
sammāsambuddhasāvako.

Which means:

58. As upon a heap of rubbish,
Thrown out by the highway,
May grow a lotus
Delightful and of pure scent,

59. Így a szennyezett lények között,
A vak, fel nem ébredt lények között,
A Teljesen és tökéletesen felébredt tanítványa
Bölcsességgel ragyog.

A lótusz tehát a buddhizmus legkorábbi napjai óta, de valószínűleg már azelőtt is, azt jelképezi, hogy a felébredt bölcsesség hogyan létezhet a világban anélkül, hogy az beszennyeződne.

Tara szobra (Akuppa)

Tara bal keze a varada mudrában, vagyis az adakozás gesztusában van (a mudrákról bővebben lásd a Shakyamuni Buddháról szóló részt). Tara önmagát ajándékozza a világnak. Ő egy fejlett bódhiszattva, akinek egész életét mások segítésének szenteli.

Tara eredete

Tara eredete, mint a legtöbb bódhiszattva esetében, homályos és néha ellentmondásos. Mivel azonban a mítoszok és a képzelet birodalmával van dolgunk, az ellentmondások csak gazdagabbá teszik!

Egy mítosz szerint Avalokitesvara együttérzően nézett a világra (nevének szó szerinti jelentése “A lefelé tekintő Úr”), és számtalan szenvedő lényt látott. Látta a születéssel járó fájdalmakat. Látta az öregséget, a betegséget és a halált. Látta a lényeket szenvedni, mert nem volt meg az, amit akartak, és látta őket szenvedni, mert olyan dolgok terhelték őket, amiket nem akartak. Látta, hogy a lények boldogságot keresnek, de szenvedést okoznak, és látta, hogy a lények megpróbálják elkerülni a szenvedést, de fejest ugranak abba.

Mivel Avalokiteshvara hatalmas mennyiségű energiát fordított arra, hogy számtalan lényt megszabadítson a létezés szenvedéseitől, és mivel még mindig megszámlálhatatlanul sok lény szenvedett, sírni kezdett. Könnyei lezúdultak, és addig folytak, amíg egy hatalmas tavat nem alkottak.

Akkor ebből a tóból – Avalokiteshvara együttérzésének kvintesszenciájából – egy kék utpala lótusz emelkedett ki, és ezen a lótuszon megjelent egy 16 éves lány istennő alakjában. Ez volt Tara.

Egy másik mítosz szerint réges-régen Tara Jñānacandrā vagy Bölcsesség Holdja néven volt ismert. Megfogadta, hogy ahelyett, hogy a hagyományosan előnyösebb férfi alakot öltené fel jövőbeli életeiben, továbbra is női alakban fog megnyilvánulni, hogy megmentse az érző lényeket. Bátorságának eredményeként Buddha Amoghasiddhi a Tārā, azaz “Megmentőnő” nevet adta neki.”

Történelmileg nincs feljegyzés Taráról a Kr. u. 5. vagy 6. század előtt.Úgy tűnik, hogy a korai bráhminikus istennőből, Durgā (“nehéz vagy szűk átjáró”) alakult ki, akivel számos közös tulajdonsága és neve van. A hindu klasszikus, a Mahābhārata szerint Durgā azért kapta a nevét, mert megmenti az embereket a nehéz átjárástól. Durgā ezen változata nem azonos a későbbi harcos-istennővel!

Amint azt elképzelhetjük, Tara először Indiában jelent meg. Tibetben ő az egyik legnépszerűbb buddhista istenség, és azt mondják, hogy mantrája a második helyen áll Avalokiteshvara mantrája után. Bár alakja elterjedt a távol-keleten, úgy tűnik, hogy Kwan-Yin, Avalokiteshvara női alakjának jelenléte betöltötte az együttérző női bodhiszattva “ökológiai rést”.

Tarának számos alakja létezik, mindegyik más-más színű. A zöld forma mellett a legelterjedtebbek a Fehér Tara (akinek az együttérzése főként arra irányul, hogy védelmet nyújtson a betegség és az öregség ellen és alatt), valamint a Vörös Tara, aki John Myrdhin Reynolds szerint “bűbájával és megbabonázásával hatalma alá vonja azokat a gonosz szellemeket, démonokat és embereket, akik az emberiség jóléte és szellemi fejlődése ellen dolgoznak.”

A Tara nem meglepő módon nagyon népszerű a nők körében keleten és nyugaton egyaránt. Egy női elvonulási központ az Egyesült Királyságban, Shropshire-ben az ő tiszteletére kapta a Taraloka (Tara birodalma) nevet.