“A szicíliaiak DNS-ében van az iszlám világ iránti vonzalom”
Palermo, Olaszország – A Korán szavalását gyakorló mintegy két tucat gyermek hangja tölti be az egyébként üres palermói Via Roma Iszlám Kulturális Központot.
Ketten kiszakadnak a csoportból, és bújócskázni kezdenek a gyerekrészleget a központ többi részétől elválasztó függöny között.
Sehab Uddin imám gyorsan visszatereli őket a helyükre.
Palermo több mint 25 000 bevándorlónak ad otthont, akik közül sokan többségi muszlim országokból, például Bangladesből érkeztek, és Palermo a multikulturalizmus és az integráció szimbólumává vált, amely Szicília történelmére épül.
A 9. és 11. század között mintegy 200 évig muszlim fellegvár volt, a Földközi-tengeri sziget – amelynek Palermo a fővárosa – még mindig magán viseli az iszlám történelem nyomait mind fizikai, mind kulturális értelemben.
Ahmad Abd Al Majid Macaluso, Palermo imámja a San Giovanni degli Eremiti kolostorban sétál, és egy elszíneződött falszakaszra mutat.
Magyarázza, hogy ott volt a Mihrab, a mecsetek falán lévő félköríves faragvány, amely a mekkai Kaabára, az iszlám legszentebb helyére néz.
“Itt minden templom mecset volt, ami zsinagóga volt, ami templom volt, ami mecset volt” – magyarázza. “Ez Szicília történelme”.
Macaluso imám úgy véli, hogy ezek a szimbólumok, mint a palermói katedrálison található Korán-felirat, a tájat tarkító arab-normann építészet és az emberek kultúrája megkönnyítik a muszlim bevándorlók számára az új otthonhoz való alkalmazkodást.
“Bizonyára a más országokból ideérkező muszlimok számára Szicília boldog kivétel, mert természetes hajlam van az egységre, a muszlimokkal, zsidókkal és más vallásokkal való testvériség elismerésére” – mondta Macaluso.
“A szicíliaiak ebben a sokszínűségre való természetes hajlamban különböznek Európa többi részétől. A szicíliaiak DNS-ében benne van ez a vonzalom az iszlám világ iránt.”
Masrur Rahim, a karcsú, 29 éves, eredetileg bangladesi, kilencéves korában költözött Palermóba.
Most egy utazási irodában dolgozik a belvárosban, Rahim a szicíliaiak vendégszeretetét iszlám származásuknak és multikulturális múltjuknak tulajdonítja.
“A kapcsolatot az emberekben érzed, mert valamit az emberekben hagytak” – mondta Rahim. “Teljesen mások, mint az északiak. Itt barátságosabbak, elfogadják az embereket, ez jobb, mint Olaszország más, északi helyein.”
Sehab Uddin imám szintén úgy véli, hogy van különbség Észak- és Dél-Olaszország kultúrája között.
“Olaszország olyan, mint egy bérház” – magyarázza. “Az északi emberek a legfelső emeleteken laknak, és nem beszélgetnek az alsó emeleteken élőkkel. Az északi emberek, az olyan városokban, mint Padova és Velence, félnek tőlem. Ha megpróbálom felhívni a figyelmüket, hogy feltegyek nekik egy kérdést, megijednek tőlem. Ha itt megkérdezek valakit, azonnal válaszolnak és segítenek nekem.”
Patrizia Spallino, a palermói Officina di Studi Medievali arab nyelvtanár és igazgatója elmagyarázza, hogy a szigeten több mint 1000 évvel ezelőtt beszélt tunéziai arab nyelv még mindig jelen van a szicíliai dialektusban a helyeken és a mindennapi szavakon keresztül.
A palermói Marsala kikötőnegyed az arab marsa Allahból származik, ami “Isten kikötőjét” jelenti.
Ez a hatás olyan hétköznapi szicíliai szavakban is megfigyelhető, mint a meskeen, ami az arab miskeenből származik, ami szegényt vagy szerencsétlent jelent.
Noha ez az arab hatás nyilvánvaló annak, aki tanulja a nyelvet és ismeri a történelmet – magyarázza Spallino -, a lakosság nagy része nincs tisztában ezekkel a kapcsolatokkal.
Azt viszont nem veszítik el az emberek, amit ő a vendégszeretet mediterrán eszméjének nevez.
“A vendégszeretet eszméje, kezdve Görögországtól és az araboktól, majd a bizánciaktól… szent” – mondja. “Mindent megteszel a vendégszeretetért. Az arab országokban, amikor behívnak, kapsz egy teát, valamit enni, ez is nagyon szicíliai.”
De ennek a vendégszeretetnek a valósága nem volt azonos egész Olaszországban.
Az elmúlt években Olaszországban több támadás is történt bevándorlók ellen – a legsúlyosabb tavaly a közép-olaszországi Macerata városában, ahol egy férfi, aki a szélsőjobboldali Lega párt színeiben indult a helyi választásokon, autós lövöldözések sorozatában lelőtt és megsebesített hat afrikai migránst.
A támadások mellett az olasz belügyminiszter, Matteo Salvini keményen fellépett a bevándorlás ellen, és időnként megtiltotta, hogy a Földközi-tengeren kimentett emberek olasz kikötőkben szálljanak partra.
Az olasz bevándorlásellenes politika egyik legszókimondóbb ellenzője Palermo polgármestere, Leoluca Orlando volt.
“Salvini miniszter nem a muszlimok ellen van, Salvini miniszter nem a bevándorlók ellen van, Salvini miniszter az olaszok ellen van” – mondja Orlando, ujjával az asztalára koppintva. “A vendégszeretet kultúrája ellen van, a mediterrán lelkünk ellen van, a történelmünk ellen van.”
Múlt januárban, Orlando Nápoly, Reggio Calabria és Firenze polgármestereivel együtt összecsapott Salvinivel, elutasítva a vitatott biztonsági rendeletet. A rendelet részben eltörölte a humanitárius okokból kiadott tartózkodási engedélyeket, és helyettük rövidebb, különleges eseményekre, például természeti katasztrófákra kiadott engedélyekkel helyettesítette azokat.
Orlando befogadó hozzáállása a bevándorláshoz és a multikulturalizmushoz a hivatalában is megmutatkozik. Büszkélkedhet egy 200 éves, dohányzóasztal méretű Koránnal, amelyet az Aga Khan Alapítvány ajándékozott a városnak.
Arábiai és francia nyelvű, a bevándorlók jogairól szóló brosúrák szépen egymás mellé rakva ülnek az íróasztala mellett.
“Amikor valaki megkérdezi, hogy hány bevándorló él Palermóban, nem 100 000 vagy 120 000-et válaszolok” – magyarázza Orlando. “Azt mondom, hogy egy sem, mert a palermóiak palermóiak. Palermo polgármestere nem tesz különbséget azok között, akik Palermóban születtek, és akik Palermóban élnek”.
Orlando a bevándorlással kapcsolatos álláspontját és politikáját a város kultúrájához és történelméhez kapcsolja.
“Különösen Dél-Olaszországban nem vagyunk európaiak, sajnálom, de Palermo nem Frankfurt vagy Berlin.”
“Palermo nem Párizs… Palermo Bejrút, Palermo Isztambul, Palermo Jeruzsálem, Palermo Tripoli. Palermo egy közel-keleti város Európában. A Földközi-tenger nem egy tenger, hanem egy kontinens. Van egy mediterrán identitásunk, amely multikulturális.”
Az olyan emberek számára, mint Masur, ez a multikulturális identitás segített abban, hogy ne csak megtűrtnek, hanem elfogadottnak is érezze magát.
“Most már otthon érzem magam” – mondja. “Ha máshová megyek Olaszországban, például Velencébe vagy Milánóba, azt mondom: ‘nem’, haza akarok menni az én Palermómba.”
