Musée des Beaux Arts (vers)
3-8. sor:
Bruegel 1566-ban készült A betlehemi népszámlálás (a múzeumban “Le dénombrement de Bethléem” katalogizálva) című művét 1902-ben szerezte meg a múzeum. Scott Horton megjegyezte, hogy hiba lenne, ha Auden versének magyarázatakor csak az Ikarosz-festményt néznénk, mert “a vers nagy része egyértelműen egy másik festményről szól, valójában ez a múzeum díjnyertes tulajdona: A betlehemi népszámlálás”. A festmény Máriát és Józsefet ábrázolja jobbra középen, a lányt a Bruegel flandriai hóesés miatt összebundázott szamáron, a fiút pedig piros kalapban és hosszú ácsfűrésszel a vállán vezetve. Sok más ember veszi őket körül: “valaki más … eszik vagy ablakot nyit vagy csak tompán / sétál”. És vannak gyerekek “az erdő szélén lévő tavacskán”, akik korongokat pörgetnek és korcsolyát fűznek.
9-13. sor:
Az Ártatlanok mészárlása (a múzeumban katalogizált “Le Massacre des Innocents”) az ifjabb Pieter Bruegel (1565-1636) másolata apja 1565-7-re datált eredetijéről (illusztrálva). A Musée 1830-ban szerezte meg. Az ábrázolt jelenetről – ismét egy téli flandriai tájban – a Máté 2:16-18-ban olvashatunk: Nagy Heródes, amikor megtudta, hogy király fog születni a zsidóknak, megparancsolta a bölcseknek, hogy figyelmeztessék őt, amikor a királyt megtalálják. A bölcsek, akiket egy angyal figyelmeztetett, ezt nem tették meg, ezért “Amikor Heródes rájött, hogy a bölcsek átverték, dühbe gurult, és parancsot adott, hogy öljék meg Betlehemben és környékén az összes kétéves és annál fiatalabb fiúgyermeket”. A Népszámlálás című festmény kapcsán aztán érthetjük, hogy Auden versének gyermekei “miért nem akarták különösebben, hogy ez megtörténjen.”
Mind ezt a jelenetet, mind a korábbit arra használja Bruegel, hogy politikai megjegyzést tegyen a Flandria akkori spanyol Habsburg uralkodóira (figyeljük meg a Habsburg címert a Népszámlálás című festmény főépületének jobb oldalán, és a Mészárlásban a parasztokat letartóztató és ajtókat betörő spanyol csapatokat vörösben). Auden nyelvezetére való tekintettel itt azt látjuk, hogy “a rettenetes mártíriumnak le kell járnia a maga útját” (Heródes haragjának ártatlan fiúkat a hagyomány szerint a keresztény mártírok közül az elsőnek tekintik). Auden versének öt ilyen kutyáját láthatjuk, amint a dolgukat végzik, és a “kínzó lova / ártatlan hátsóját egy fán vakargatja” közelítése. Kinney azt mondja: “A kínzó lova azonban csak azért áll a fa közelében, és azért nem tudja megdörzsölni, mert egy másik katona, faltörő kossal a kezében, a ló és a fa között áll … Mégis ez lehet az a ló, amelyre Auden gondol, hiszen ez az egyetlen kínzó lova Bruegel művében, és ez az egyetlen festmény, amelyen a lovak fák közelében vannak.”
14-21. sor:
A Tájkép Ikarosz bukásával (a múzeumban “La Chute d’Icare” katalogizálva) 1912-ben került a múzeumba. Ez az egyetlen ismert példa arra, hogy Bruegel mitológiai jelenetet használ, és alakjait és tájképét meglehetősen szorosan Daidalosz és fia, Ikarosz mítoszára alapozza, amelyet Ovidius mesél el a Metamorphoses 8, 183-235-ben. A festményről, amelyet Auden látott, egészen a közelmúltig azt hitték, hogy az idősebb Pieter Brueghel festménye, bár még mindig úgy vélik, hogy egy elveszett eredetije alapján készült. A festmény több férfit és egy hajót ábrázol, akik békésen végzik mindennapi tevékenységüket egy bájos tájban. Miközben ez történik, a kép jobb alsó sarkában Ikarosz látható, abszurd szögben szétvetett lábakkal, amint a vízbe fullad. A képen egy flamand közmondás is látható (olyan, amelyet Bruegel más művein is leképeztek): “És a gazda folytatta a szántást…” (En de boer … hij ploegde voort”), amely az emberek közömbösségére mutat rá embertársaik szenvedése iránt.