Virgilius életrajz

Korai évek és oktatás

Vergilius Kr. e. 70. október 15-én született Andesben, a ciszalpin-galliai Mantua közelében (a mai Mantova, Veronától 20-25 mérföldre délnyugatra, Olaszországban) szerény származású. Apja, aki vagy fazekas vagy munkás volt, egy bizonyos Magiusnak dolgozott, aki, mivel vonzódott alkalmazottja intelligenciájához és szorgalmához, megengedte neki, hogy feleségül vegye lányát, Magiát. Mivel a házasság javított a helyzetén, Vergilius apja meg tudta adni fiának a magasabb státuszú gyermekek számára fenntartott oktatást. Vergilius Cremonában kezdte tanulmányait, Milánóban folytatta, majd Rómába ment, ahol retorikát (az írás tanulmányozása), orvostudományt és matematikát tanult, mielőtt a filozófiának (a tudás tanulmányozásának) szentelte magát az epikureus Siro vezetésével. Oktatása felkészítette a jogi hivatásra (az alternatíva a katonai pálya volt), de csak egyszer szólalt fel a bíróságon. Szégyenlős, visszahúzódó és visszafogott beszédű volt – nem volt ellenfele a római udvar agresszív, nagy szavú ügyvédjeinek.

Vergilius Rómából visszatért családja Mantova melletti birtokára, hogy tanulmányokkal és írással töltse napjait, és hogy szülei közelében legyen. Apja vak volt és valószínűleg haldoklott. Anyja két másik fiát is elvesztette, az egyiket csecsemőkorában, a másikat tizenhét éves korában. Amikor Vergilius apja meghalt, az anya újra férjhez ment, és szült egy másik fiút, Valerius Proculust, akire Vergilius a vagyona felét hagyta.

Megjelenésében Vergilius magas és sötét volt, arca tükrözte azt a vidéki, alsóosztálybeli származást, amelyből származott. Egészsége sosem volt erős. Horatius (Kr. e. 65-8 ) elmeséli, hogy Kr. e. 37-ben egy Brundisiumba tett utazás során ő és Vergilius nem tudtak csatlakozni útitársaik játékaihoz, mert neki fájt a szeme, Vergilius pedig emésztési zavarokkal küszködött. Rossz egészségi állapota, félénk természete és a tanulás iránti szeretete remete, vagyis a világtól elvonuló emberré tette.

Vergilius apjának gazdasága a filippi csatában (Kr. e. 42 ) győztes katonák fizetségeként elkobzott (erőszakkal elvett) földek között volt. Augustus (Kr. e. 63 – Kr. e. 14) azonban visszaadta a gazdaságot a családnak. Vergilius ezután az első eclogájában köszönetet mondott az ifjú Caesarnak.

Vergilius feltételezett nápolyi síremlékén található sírfelirat (sírkőre vésve) utolsó mondata így hangzik: “cecini pascua, rura, duces (legelőkről, bevetett mezőkről és vezérekről énekeltem)”. Ez összefoglalja az Eclogáktól a Georgikonokon át az Aeneisig (amelyek ebben a sorrendben jelentek meg) tartó fejlődést, és, mint mondták, “a civilizáció fejlődésének miniatűrjét javasolja a pásztoroktól a földműveseken át a harcosokig”.