Carboplatin és paclitaxel metasztatikus vagy recidiváló méhnyakrákban

Célok: A vizsgálat célja a karboplatin és paclitaxel kombinációjának aktivitásának és toxicitásának értékelése volt előrehaladott vagy recidiváló méhnyakrákban.

Módszerek: Ötvenegy mérhető előrehaladott vagy recidiváló méhnyakkarcinómában szenvedő, alkalmas beteget kezeltek karboplatinnal (görbe alatti terület, 5) és paclitaxellel 175 mg/m 3 hetente 6-9 cikluson keresztül vagy a betegség progressziójáig vagy elfogadhatatlan toxicitásig.

Eredmények: Nyolc teljes (16%) és 19 részleges válasz (37%) következett be, ami 53%-os teljes válaszadási arányt (RR) jelent (95%-os konfidenciaintervallum , 39%-67%). A progressziómentes túlélés mediánja 6 hónap (95% CI, 5,4-6,5 hónap), a teljes túlélés mediánja pedig 13 hónap (95% CI, 11,4-14,5 hónap) volt. Az RR magasabb volt a korábban besugárzott területen kívüli betegségben szenvedő betegeknél, mint a korábban besugárzott területen belüli betegségben szenvedő betegeknél (68% vs. 30%) (P = 0,011). A korábban kemoterápiával kezelt betegeknél az RR 28% volt, míg a korábban csak sugárkezeléssel kezelteknél az RR 68% (P = 0,023). A szövettan és a terápiára adott válasz között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség. A 0 vagy 1 teljesítményállapotú betegeknél magasabb volt az RR, mint a rosszabb teljesítményállapotúaknál. A toxicitás általában enyhe volt, kivéve a myelotoxicitást. A betegek 44%-ánál regisztráltak 3/4-es fokozatú neutropeniát, és 6%-uknál lázas neutropenia lépett fel. A betegek 22%-ánál 3-4-es fokozatú vérszegénység, míg 14%-ánál 3-4-es fokozatú trombocitopénia fordult elő. Három betegnél (6%) 3. fokozatú szenzoros neuropátia alakult ki.

Következtetések: Úgy tűnik, hogy a karboplatin és a paclitaxel kombinációja aktív az előrehaladott vagy recidiváló méhnyakrák esetében, elfogadható toxicitási profil mellett.