Hol és milyen gyakran keletkeznek cunamik? – Nemzetközi Cunami Információs Központ

Hol és milyen gyakran keletkeznek cunamik?

A cunamik olyan katasztrófák, amelyek a világ összes óceánján, beltengerén és bármely nagyobb víztömegben keletkezhetnek. Úgy tűnik, hogy a világ minden régiójának megvan a maga gyakorisági ciklusa és mintája a cunamik generálásában, amelyek mérete a kicsiktől a nagy és rendkívül pusztító eseményekig terjed. A legtöbb cunami a Csendes-óceánon és annak peremtengerein fordul elő. Ennek oka, hogy a Csendes-óceán a Föld felszínének több mint egyharmadát borítja, és hegyláncok, mélytengeri árkok és szigetívek sora veszi körül, amelyeket “tűzgyűrűnek” neveznek – ahol a legtöbb földrengés történik (Kamcsatka, Japán, a Kuril-szigetek, Alaszka és Dél-Amerika partjainál). A Csendes-óceánnal határos tengerekben is sok cunami keletkezett. A Csendes-óceán egész területén keletkeznek sekély földrengések által generált cunamik, de a trópusi Csendes-óceánon bekövetkező földrengések általában szerényebb méretűek. Bár az ilyen cunamik ezeken a területeken helyileg pusztítóak lehetnek, energiájuk a távolsággal gyorsan csökken. Általában a forrástól néhány száz kilométerre már nem pusztítanak.

Nem ez a helyzet a Csendes-óceán északi részén vagy Dél-Amerika csendes-óceáni partjai mentén bekövetkező nagy földrengések által keltett cunamik esetében. Századonként átlagosan körülbelül féltucatszor fordul elő, hogy egy ilyen régióból származó cunami végigsöpör az egész Csendes-óceánon, visszaverődik a távoli partokról, és napokra mozgásba hozza az egész óceánt. Az 1960-as chilei szökőár például halálos áldozatokat és pusztítást okozott az egész Csendes-óceánon. Hawaii, Szamoa és a Húsvét-sziget mindegyike 4 métert meghaladó kifutást regisztrált; Hawaiin 61 ember vesztette életét. Japánban 200 ember halt meg. Egy hasonló szökőár 1868-ban Észak-Chilében az Ausztrál-szigeteken, Hawaiin, Szamoán és Új-Zélandon is jelentős károkat okozott.

Az Atlanti- és az Indiai-óceánon, a Földközi-tengeren, sőt kisebb víztömegekben, például a törökországi Márvány-tengerben is keletkeztek már pusztító cunamik, bár nem ilyen gyakran. 1999-ben egy nagy földrengés az észak-anatóliai törésvonal mentén helyi szökőárat okozott, amely különösen az Izmit-öbölben okozott károkat.

Csak az elmúlt évtizedben halálos cunami történt Chilében (2007, 2010), Haitin (2010), Indonéziában (2004, 2005, 2006, 2010), Japánban (2011), Peruban (2001), Szamoán – Amerikai Szamoán – Tongán (2009), a Salamon-szigeteken (2007). Ezek közül csak Indonézia (2004) és Japán (2011) okozott halálesetet távoli partokon.