Irán
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség 2012 augusztusában arról számolt be, hogy bár a gazdasági szankciók ártottak Iránnak, nem lassították le az ország nukleáris programjának előrehaladását. Sőt, a jelentés szerint Irán atomprogramja a vártnál is gyorsabban haladt előre. A jelentés igazolta Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök gyanúját, miszerint az iráni atomprogram a nemzetközi közösség által Iránra kirótt szankciók és a diplomáciai elszigetelés ellenére is teljes sebességgel halad tovább. Az ügynökség jelentése azt is megerősítette, hogy a földalatti telephelyhez szükséges nukleáris centrifugák 75 százalékát telepítették. Netanjahu jelezte, hogy Irán egyre közelebb kerül a “vörös vonal” átlépéséhez, és Izraelnek meg kell határoznia a megfelelő időpontot, amikor cselekednie kell Irán nukleáris ambícióinak meghiúsítása érdekében. Szeptember végén Netanjahu az ENSZ Közgyűléshez intézett beszédében eloszlatta a megelőző támadás küszöbén álló félelmeket. Azt mondta, úgy véli, hogy Irán legalább 2013 tavaszáig nem fog rendelkezni az urándúsítás technológiájával, ezért van idő a diplomáciára az iráni atomprogram elrettentésére.
Amíg Irán gazdasága tovább omlott az egyre szigorúbb gazdasági szankciók súlya alatt – október elején a riál értéke egy hét alatt több mint 40%-kal esett -, Irán és az Egyesült Államok októberben megállapodtak abban, hogy kétoldalú tárgyalásokat kezdenek az iráni nukleáris fegyverprogramról. December közepéig azonban nem került sor tárgyalásokra.
A centrista Irán elnökévé választották; bájitaltámadással közeledik a Nyugat felé
Haszan Róháni, egy mérsékelt klerikus és Irán korábbi tárgyalópartnere nukleáris kérdésekben, elsöprő fölénnyel, a szavazatok 50,7%-ával nyerte meg a 2013. júniusi elnökválasztást. A reformisták Rouhani mögé álltak, miután az általuk preferált jelölt, Mohammad Reza Aref kiszállt a versenyből. Irániak ezrei vonultak az utcára, hogy megünnepeljék Rouhani győzelmét. Bár a reformisták támogatták, Rouhani régóta az ország konzervatív berendezkedésének tagja. Több mint 20 évig volt parlamenti képviselő, és hűséges Khamenei ajatollahhoz. Azzal az ígérettel kampányolt, hogy közeledik a nyugat felé és javítja az Egyesült Államokkal való kapcsolatokat, megválasztása után pedig azt ígérte, hogy “a mérséklet és az igazságosság útját fogja követni, nem pedig a szélsőségességet”. Rouhani azonban azt mondta, hogy Irán folytatni fogja atomprogramját. Barack Obama amerikai elnök hasonlóképpen reményét fejezte ki, hogy a két ország párbeszédet kezd, amely előrelépéshez vezethet a megoldhatatlannak tűnő nukleáris kérdésben.
A szeptemberi események figyelemre méltó fordulatával Rouhani betartotta a nyugati kapcsolatok felengedésére tett ígéretét. Gyors egymásutánban bejelentette, hogy Irán soha nem fog “tömegpusztító fegyvereket keresni, beleértve az atomfegyvereket”; szabadon engedett 11 prominens politikai foglyot; az ország nukleáris programjának felügyeletét a konzervatív – és katonailag agresszív – nemzetbiztonsági tanácstól a mérsékeltebb külügyminisztériumra ruházta át; levelet váltott Barack Obama elnökkel; és örömteli Ros Hoshanát kívánt a zsidóknak. Mindezeket a lépéseket állítólag Khamenei ajatollah, Irán legfőbb vallási vezetője támogatta, aki a végső hatalmat gyakorolja az országban. A Washington Post szeptember 20-i véleménycikkében Rouhani jelezte, hogy kész a nemzetközi közösséggel kölcsönösen előnyös kapcsolatokat kialakítani. Mint mondta, ez a diplomácia azt jelenti, hogy “egyenrangúság és kölcsönös tisztelet alapján kapcsolatba lépünk partnereinkkel a közös aggodalmak kezelése és a közös célok elérése érdekében”. Felajánlotta, hogy közvetít a szíriai kormány és az ellenzék között, és megismételte, hogy az ország békés célú atomenergiára törekszik. “Az atomüzemanyag-ciklus elsajátítása és az atomenergia előállítása éppúgy szól energiaforrásaink diverzifikálásáról, mint arról, hogy kik vagyunk az irániak mint nemzet, a méltóság és tisztelet iránti igényünkről és az ebből következő helyünkről a világban.”
Rouháni bájoló offenzívája folytatódott amerikai útja során, ahol 2013. szeptember 24-én az ENSZ Közgyűlése előtt beszélt. Beszédéből feltűnően hiányzott elődje, Mahmúd Ahmadinezsád Izrael-ellenes harsánysága, és óvatosan tartózkodott az olyan kijelentésektől, amelyek otthon szemöldököt vagy a Nyugat elvárásait váltanák ki. Megismételte korábbi állítását, miszerint Irán soha nem fog atomfegyverre törekedni, de békés célokra továbbra is folytatja az urándúsítást. Azt is sugallta, hogy az Egyesült Államok és Irán hat hónapon belül megállapodásra juthat az iráni atomprogramról. Egy másik figyelemre méltó fordulattal Rouhani “elítélendőnek” nevezte a holokausztot. A nyilatkozat tovább illusztrálta, hogy Rouhani jelentősen más irányt vesz, mint Ahmadinezsád, aki többször is tagadta a holokausztot. Sok megfigyelő csalódott volt, hogy Obama elnök és Rouhani nem fogott kezet az ENSZ-ben. Ennek ellenére továbbra is nagyok a várakozások a jövőbeli tárgyalásokra és az előrelépésre a nehezen megoldható nukleáris kérdésben.
Irán beleegyezik a nukleáris program csökkentésébe, de a megállapodás továbbra is elérhetetlen
Az iráni nukleáris programról szóló tárgyalások Irán és az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja, valamint Németország között 2013 októberében, majd hat hónapos szünet után novemberben újraindultak. Ezek voltak az eddigi legígéretesebbek és legkonkrétabbak. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel kötött külön megállapodásban Irán közölte, hogy az ügynökség ellenőreinek “irányított hozzáférést” biztosít a Bandar Abbászban és Arakban található nukleáris létesítményekhez, hogy adatokat gyűjthessenek a tevékenységekről. A megállapodás nem követeli meg, hogy Irán átadja a technológiájára vonatkozó védett információkat. A Bandar Abbas-i üzem egy bánya, amely sárgapogácsa uránt állít elő, Arakban pedig egy nehézvizet előállító üzem található. Irán azonban nem engedte be a NAÜ-t a parcsini üzembe, ahol az ellenőrök szerint Irán nukleáris eszközök indítószerkezeteit tesztelte.
2013. november 24-én, a genfi tárgyalások harmadik fordulóján Irán hat hónapos megállapodást kötött az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagjával és Németországgal. Irán beleegyezett, hogy leállítja az 5% feletti urán előállítását, ami azt jelenti, hogy csak békés célokra állíthat elő uránt; felhígítja vagy oxiddá alakítja a 20%-ra dúsított uránkészletét; nem telepít új centrifugákat; az ENSZ ellenőreinek napi hozzáférést biztosít a Natanzban és Fordóban található dúsító létesítményekhez. Cserébe enyhítették az Irán elleni bénító szankciókat, ami 6-7 milliárd dollárt pumpált vissza az iráni gazdaságba. A szankciókat visszaállítják, ha Irán nem engedelmeskedik. A hosszú távú megállapodásról szóló tárgyalások a hat hónapos időszak alatt folytatódnak. Izrael és Szaúd-Arábia egyaránt felháborodását fejezte ki a megállapodással kapcsolatban, attól tartva, hogy az Egyesült Államok és Irán közötti szorosabb kapcsolatok, valamint Irán olajbevételekből és nukleáris know-how-ból származó potenciális gazdagsága miatt fenyegetve vagy csökkentve lesz a közel-keleti hatalmuk.
Mire a tárgyalások következő fordulója 2014 februárjában megkezdődött, az iráni gazdaság az élénkülés jeleit mutatta, az infláció a 2013-as 45%-ról kevesebb mint 30%-ra csökkent – a szankciók enyhítésének eredményeként. Bár a hatoldalú tárgyalásokon részt vevő képviselők keveset árultak el az elért eredményekről, azt mondták, hogy megállapodtak a továbblépés kereteiről – ami minden bizonnyal óvatos optimizmusra ad okot. A megállapodásnak 2014. július végéig kellett volna megszületnie, de a határidőt novemberig meghosszabbították. Irán és az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja, valamint Németország ismét nem érte el a novemberi határidőt. Azonban egyik fél sem volt hajlandó bedobni a törülközőt, és 2015 márciusát tűzték ki határidőként egy keretrendszer felvázolására és 2015. június 30-át a teljes megállapodásra. A tárgyalások 2015 februárjában lendültek fel, amikor John Kerry amerikai külügyminiszter számos megbeszélést folytatott Mohammad Dzsavád Zaríf iráni külügyminiszterrel. Az amerikai tisztviselők optimizmusuknak adtak hangot, hogy március végére létrejön a keretmegállapodás, június végére pedig a teljes körű megállapodás.
2014 novemberében Oroszország beleegyezett, hogy Iránban két – és potenciálisan nyolc – atomerőművet építsen. A megállapodás részeként Irán Oroszországtól vásárol majd reaktorok üzemanyagát, csökkentve ezzel Irán szükségességét saját urándúsítására.
Irán hozzájárul az ISIS elleni küzdelemhez
Irán, amely óriási befolyással rendelkezik a síiták vezette iraki kormány felett, tanácsokkal látta el Irakot, amikor az ország az ISIS ellen küzdött, amely radikális militáns csoport az iszlám állam megvalósítására törekszik Észak-Irakban és Szíriában. Kaszim Szulejmáni, az iráni Forradalmi Gárda Qudsz Erőinek vezetője Bagdadba utazott, hogy segítsen Malikinak és a katonai vezetőknek megtervezni az ISIS előrenyomulására adandó választ. Irán rendszeresen küldött katonai szállítmányokat Irakba, és légicsapásokat indított, amelyek az ISIS harcosai ellen irányultak Nyugat-Irakban. 2015 márciusában az Irán által támogatott milíciák és iráni csapatok vezették az ISIS elleni harcot az iraki Tikritben. Iráni katonai vezetők útmutatást is adtak a harcosoknak.
Történelmi jelentőségű nukleáris megállapodás lép életbe
Carlos Barria, Pool Photo via AP
Az iráni és a nukleáris megállapodásról tárgyaló hat ország vezetői
Márciusban, amikor úgy tűnt, hogy Irán közel áll a tízéves megállapodás aláírásához, amely a szankciók feloldásáért cserébe visszafogja atomprogramját, 2015-ben 47 U.amerikai republikánus szenátor nyílt levelet írt alá iráni tisztviselőknek, amelyben azt állította, hogy a megállapodást Obama elnök utódja “egy tollvonással” visszavonhatja. A levél, amelyet Tom Cotton arkansasi szenátor írt, felháborodást váltott ki a demokraták körében, akik szerint a precedens nélküli lépés aláássa Obama külpolitikáját. Iráni tisztviselők elutasították a levelet, és folytatták a tárgyalásokat. “Véleményünk szerint ennek a levélnek nincs jogi értéke, és leginkább propagandafogás” – mondta Mohammad Dzsavad Zarif külügyminiszter.
2016. január 16-án az Egyesült Államok és az európai országok feloldották az iráni szankciókat. A régóta fennálló pénzügyi és olajszankciókat azt követően oldották fel, hogy az ellenőrzések bebizonyították, hogy Irán az atomalkuban vállaltaknak megfelelően leszerelte a fegyvereket. Mintegy 100 milliárd dollárnyi iráni vagyont is felszabadítottak a nemzetközi képviselők által végzett ellenőrzések után.
A vagyon és a szankciók felszabadítása órákkal az Egyesült Államok és Irán közötti fogolycsere után történt. Három amerikait – egy tengerészgyalogost, a Washington Post riporterét és egy lelkészt – kiszabadítottak Iránból, és Németországba küldték őket, hogy egy amerikai katonai bázison orvosi kezelésben részesüljenek, mielőtt visszatérnének az Egyesült Államokba. Egy negyedik amerikai fogoly, Nosratollah Khosravi is kiszabadult a cserében, de úgy döntött, hogy Teheránban marad. Egy ötödik amerikait külön megállapodás keretében szabadítottak ki.
Az Egyesült Államok a maga részéről hét olyan iránit engedett szabadon, akik megszegték az embargót. Az Egyesült Államok emellett 14 másik iránit levett a nemzetközi körözési listákról. Az Iránnal kötött, mérföldkőnek számító nukleáris megállapodás hatályba lépésével Obama elnök január 17-én felkereste az irániakat, és arra kérte őket, hogy “új utat kövessenek” a Nyugattal. Közben az Egyesült Államok kisebb új szankciókat vezetett be Iránnal szemben a tiltott rakétakísérletek végrehajtása miatt.