Mary Whiton Calkins

1863-1930
Amerikai pszichológus és filozófus, aki az Amerikai Pszichológiai Társaság (1905) és az Amerikai Filozófiai Társaság (1918) első női elnöke lett.

Az erős akaratú, intellektuálisan tehetséges evangélikus lelkész, Wolcott Calkins tiszteletes és Charlotte Grosvenor Whiton, egy elismert új-angliai puritán család lányának, öt gyermeke közül a legidősebbként született Mary Whiton Calkins szoros kötelékben, az oktatást értékelő családban nőtt fel. Ahogy édesanyja szellemi és fizikai egészsége romlani kezdett, Calkins egyre nagyobb felelősséget vállalt fiatalabb testvéreiért és édesanyjáért.

A Smith College-ban klasszikus irodalomból szerzett diplomát, majd 1887-ben a Wellesley College-ban kezdett görögöt tanítani. 1888-ban felajánlották neki az ottani pszichológia új oktatói állását, amelynek feltétele volt, hogy egy évig a tudományágban képezze magát. Az 1890-es egyetemi nőkkel kapcsolatos politikával összhangban Calkins külön engedélyt kapott arra, hogy pszichológia és filozófia órákon vegyen részt a Harvard Egyetemen, valamint laboratóriumi pszichológia órákon a worcesteri Clark Egyetemen, de nem vették fel a doktori képzésükre. A szokásos harvardi szemináriumok látogatását is megtagadták tőle, amíg William James és Josiah Royce (1855-1916), valamint Calkins apja közbelépett az érdekében. Miután beiratkozott James szemináriumára, négy, az osztályba beiratkozott férfi tiltakozásul elhagyta azt. A James szemináriumán való részvétel egyéni tanulmányokhoz vezetett nála, és egy éven belül Calkins publikált egy tanulmányt az asszociációról, amelyben James nemrég megjelent Principles of Psychology című művének módosítását javasolta. Dolgozatát lelkesen fogadta mentora, aki később könyvének átdolgozásakor hivatkozott rá.

1891 őszén visszatért a Wellesleybe, Calkins létrehozta az első pszichológiai laboratóriumot egy női

Mary Whiton Calkins (Archives of the History of American Psychology. Reprodukció engedéllyel.)

Az Egyesült Államokban Edmund Sanford, a Clark karának tagja segítségével, akivel együtt dolgozott az American Journal of Psychology című folyóiratban közzétett, az álmokról szóló kísérleti tanulmányon. Calkins 1893-ban, további laboratóriumi gyakorlatot keresve, visszatért a Harvardra, hogy James pártfogoltjával, Hugo Münsterberggel (1863-1916) együtt dolgozzon az emlékezetet befolyásoló tényezők vizsgálatán. E munka során Calkins alkotta meg a “párosított társítások” technikáját, a memória tesztelésére szolgáló módszert, amelynek során a kísérleti személyeknek párosított számokat és színeket mutatnak be. Eredményei azt mutatták, hogy az élénk színekkel párosított számok jobban megmaradtak, mint a semleges színekkel társítottak. A memóriát befolyásoló elsődleges tényező azonban az expozíció gyakorisága volt. E kutatás eredményeit 1896-ban a Psychological Review mellékleteként publikálták.

1895-ben Calkins a hivatalos doktori vizsgával egyenértékű vizsgát kért és tett le. Teljesítményét James úgy méltatta, mint “a legkiválóbb doktori vizsgát, amely a Harvardon valaha is volt”, felülmúlva ifjabb kollégája, George Santayana (1863-1952) teljesítményét. Ennek ellenére Calkinst még mindig nem vették fel a doktori fokozat megszerzésére. A Rad-cliffe College 1902 áprilisában történt megalapításával Calkins egyike volt az első négy nőnek, akiknek felajánlották a doktori címet, de ő tiltakozásul visszautasította azt.

Calkins 1929-es nyugdíjazásáig a Wellesley College-ban tanított, és négy könyvet, valamint több mint 100 pszichológiai és filozófiai tanulmányt publikált. 1901-ben kiadta a nagy visszhangot kiváltó Bevezetés a pszichológiába című művét, és az 1900-as évek elején az én pszichológiájának kidolgozásával töltötte az 1900-as évek elejét, amely megelőlegezte a későbbi személyiségelméleteket. 1909-ben a Columbia Egyetem díszdoktori címet (Litt.D.) adományozott Calkinsnak, 1910-ben pedig a Smith College adományozta neki a jogi doktorátust (LL.D.). Calkins 1930-ban halt meg.