A családban tartás: vérségi házasság és genetikai rendellenességek Iszlámábádtól Bradfordig
- Martina Merten, szabadúszó egészségügyi újságíró
- Islamabad
- info{at}martina-merten.de
A közeli családtagok összeházasítása számos országban és kivándorlóik körében hagyomány, ami a genetikai rendellenességek magasabb arányához vezet. Martina Merten Iszlámábádból tudósít, és azt kérdezi, hogyan lehetne csökkenteni ezeket a rendellenességeket
Milliárd ember él világszerte olyan országokban, ahol a rokonok közötti házasságkötés gyakori. Ebből az egymilliárd emberből minden harmadik másod-unokatestvérrel vagy közelebbi rokonnal házasodik, vagy ilyen házasságból származik.12 Az ilyen gyermekek körében a genetikai rendellenességek gyakorisága körülbelül kétszerese a nem rokon szülők gyermekeihez képest.12
Néhány dél-ázsiai, közel-keleti és észak-afrikai országban a házasságok akár fele is vérrokon.1 Pakisztánban a lakosság fele első- vagy másod-unokatestvérrel házasodik, több, mint bármely más országban.3 Vidéken ez az arány akár 80% is lehet – mondja Hafeez ur Rehman, az iszlámábádi Quaid-i-Azam Egyetem antropológusa. Az ezekből a régiókból kivándorlók néha fenntartják ezeket a hagyományokat.
Az összes említett országban hasonló a szokás – mondta a BMJ-nek -, mivel a közvetlen családon belüli házasság garantálja, hogy a vagyon a családban marad. A partnerek hasonló társadalmi-gazdasági státusszal és hasonló családi szokásokkal rendelkeznek. A sógorok között már jó kapcsolat alakulhat ki. A válási arányok pedig vélhetően alacsonyabbak.”
Hafeez hozzáteszi: “A mi kultúránkban még mindig nem nézik jó szemmel a szerelmi házasságot, még akkor sem, ha a fiatalabb, képzett emberek egyre gyakrabban választják ezt az utat.”
A 2012-13-as pakisztáni demográfiai és egészségügyi felmérés szerint a szerelmi házasság valószínűsége a nő iskolai végzettségével együtt nő. Az iskolázottság azonban továbbra is kivétel: a nőknek csak 36%-a, a …
46%-a …